A kék nadrág veszélyei
1961-ben Fresnóban hat gyerek kis híján belehalt a nadrágviselésbe. Egy nyolcéves gyerek rosszul lett az iskolában – szívdobogás, sápadtság, ilyesmik, eddig még semmi különös nincs a történetben. A gyerekek néha hánynak meg fosnak is különösebb, így tett ő is, de az orvosok értetlenül álltak az eset előtt: a bakteriális fertőzést kizárták, végül az orvos arra jutott, hogy valamiféle méreg került a gyerek szervezetébe. Kiderült, hogy a srácnak organofoszfát-mérgezése van – adta magát a feltételezés, hogy a környékbeli földeken használt rovarirtók valamelyike okozta a tüneteket, de abban az időben sehol nem használtak ilyen szereket. A tünetek megszűntek, a fiút hazaengedték, de már a hazafelé vezető úton ismét rosszul lett. Ismét stabilizálták az állapotát, de még mindig nem jöttek rá, hol kerülhetett kapcsolatba a méreggel.
Oké, a cím után nem túl meglepő, de végül kiderült, hogy a gyerek nadrágja volt a ludas. A rajta lévő nadrágon nem tudták teljes biztossággal kimutatni a rovarirtót, de öt ugyanonnan származó nadrágot elhelyeztek egy lezárt szobában egy csomó szúnyog társaságában – az összes rovar negyed órán belül megdöglött. Beeresztettek még egy adag szúnyogot, a kék nadrág őket is kinyírta. Időközben újabb eseteket is jelentettek, a hatóságok pedig hajtóvadászatot indítottak a gatyák ellen. Végül kiderült, hogy szállítás során egy Phosdrin nevű rovarirtó ömlött a nadrágokra – és annak ellenére, hogy csupán tíz gatyát itatott át a rovarirtó, hatan meg is betegedtek tőle. Nem csoda: egy 1963-as cikk szerint elegendő méreg ömlött ki ahhoz, hogy akár kilencezer nyolcéves gyerekkel is végezhessen.
Egy haszna mindenesetre volt az esetnek: Amerikában ezután tiltották be, hogy egy helyen szállítsák a ruhákat, az élelmiszert és a halálos mérgeket.
