Komor Zoltán: Nem szóltatok, hogy évek óta egy facebookos személyiségtesztet kefélek

Jó pár év után derül csak ki, hogy a feleségem valójában egy facebookos teszt, ami mindig nekem tetsző jellemzéseket ad rólam.

Ez persze megmagyarázza, miért volt egy kalap szar a szexuális életünk, de talán téged sem érdekelne, hogy a párod lenyeli-e az ondódat, avagy sem, ha minden reggel azzal kezdené a napot, hogy kielemez téged, és arra a következtetésre jut, hogy a legnagyobb hibád, hogy túlságosan empatikus vagy, hagyod magad kihasználni és törekszel a tökéletességre. Alighanem pont ezért szerettem bele, mert ilyen szuperül átlát rajtam. Hiába, ember vagyok én is, mindig is tudtam, hogy túlságosan törődöm másokkal, és a jó szívem, és a gyorsan forgó eszem hozza rám a bajt. Ám aztán feltűnt, hogy a feleségem másoknak is hasonló elemzéseket osztogat.

Büdös kurva, fűvel-fával megcsalsz! – mondom neki, mire ő alaposan a fejemhez vágja, hogy túl sokat segítek másoknak, a saját céljaimat hajlamos vagyok a háttérbe tolni mások jóléte érdekében, és folyton csak adok és adok, de nem kapok, de mivel önfeláldozó típus vagyok, így érzem jól magam – mellesleg pedig előző életemben Krisztus voltam.

Hát neked is a kurva anyád, elválunk! – bömbölöm megbántva, amiért szörnyű hibáimra felhívta a figyelmem – most már csak az a kérdés, mi legyen a közös gyerekünkkel, Robival. Robi csak félig ember, félig pedig facebookon megosztott idézet – bezárva tartjuk a pincében, mert időközönként unatkozó öregasszonyok törnek be a házba, és megpróbálnak nyomni rá egy lájkot, vagy megosztani egymás között – amit a kisgyerek igazából cseppet sem bán. Robi két éves, de nem úgy fejlődik, ahogy a normális gyerekek. A húsa kocsonyás és gumiszerű, a bőre olyan mint a tintahalé –  több ezer pigmentsejtet tartalmaz, melyek összehúzódásuk vagy kitágulásuk révén pillanatok alatt megváltoztatják Robi színét és mintáit: hol egy Coelho bölcsesség jelenik meg egy tengerparti naplemente keretében, hol pedig egy, a kamerának a hátát mutató lány, aki fölött sablon betűtípussal egy sorsfordító gondolat lebeg. Lerohanok a pincébe, és közlöm a fiammal, hogy az anyja egy orbitális kurva.

Néha muszáj elengedned az aggódást, Az elégedetlenkedést, a kételkedést. Kezdj el hinni abban, hogy a dolgok működni fognak, Még ha nem is egészen úgy, ahogy edetileg; De pontosan úgy, ahogy azoknak működniük kell – jelenik meg a válasz Robi mellkasán, a hátat fordító lány fotója kíséretében.

Hirtelen meghatódom. Letérdepelek a láncra vert kisfiúhoz, és átölelem. A lelkem megnyugszik bölcs szavaitól. Ám ekkor észreveszem az apró lájkokat kitüremkedni a hátán. Úgy állnak ki a bőréből, mint az apró anyajegyek, vagy szemölcsök – mellettük apró viszerek futnak az okét mutató kis kezek körül. Felpattanok, és szétnézek a pincében.

Halljam, hol vannak, Robi! – förmedek rá a gyerekre, de az csak fájdalmasan gügyök, és megjelenik a hátán egy Coelho idézet: Hiába dalol a madár a szabadságról, a kalitkában csak rab marad.

Tudod, mit mondott az orvos, Robi! – A doki azt mondta, a lájkok könnyen elrákosodhatnak a bőrén, ezért kell elzárva tartanunk. Felforgatom a pincét, és műanyag kád mögül, amiben hetente megmossuk a gyereket, előkerülnek az öregasszonyok. Fújnak rám, mint a kerge macskák, de aztán megpillantják Robi mellkasán az új Coelho idézetet, és rohannak lájkolni. Felkapják a gyereket, és oda-vissza adogatják egymás között – ráncos ujjaik érintése alatt új likefekélyek nőnek a kisfiú bőrén, egyik-másik rögtön ki is fakad, és sárgás folyadék kezd belőle csordogálni, de Robi kéjesen nyöszörög minden tetszikeléstől.

Kibaszott boszorkák! – förmedek rájuk. A nagy felfordulásra a feleségem is letipeg a pincébe, és csodálkozva figyeli az öregasszonyokat.

Segíts, megölik Robit ezek a kurvák! – ripakodok a nejemre, mire ő azt mondja, túlságosan a szívemen viselem mások sorsát, és legnagyobb hibám, hogy hiszek az emberi jóságban. Eközben gyomron rúgom az egyik nyugdíjast, de az máris átpasszolta a vidáman kacagó Robit egy másik nyanyának. A gyerek teste egyre csak duzzad a lájk daganatoktól – mint egy pöffetek gomba, felfúvódik az egész teste. Ekkor már a gyerek is kezdi felfogni, hogy valami baj van: abbahagyja a vidám gőgicsélést, és megindulnak a könnyei. A mellkasán a tengerparti naplemente előtt egyetlen szó rajzolódik ki: SEGÍTSÉG. De csak jönnek az újabb lájkok: a két éves bőre megreped, és véres árkok nyílnak a húsába. Közben tovább fújódik, akár egy gömbhal.

SEGÍTSÉG, MEGHALOK – írja Robi, de a vén kurvák még erre is küldenek lájkot, mire a gyerek egyszerűen szétdurran, felrobban, kiszakad – vér spriccel az égig, a kisgyermekből pedig hangos placcsanással szakadnak a pince poros padlójára a nyálkás belsőségek. A nyanyák nem állnak le – habzó szájjal osztogatják egymás között a gyerek szakadt maradványait.

A faszom ki van ezzel a családdal – mondom, azzal feltrappolok a lépcsőn, messze hátul hagyom a házat. Néhány hónap múlva már egy másik facebookos teszttel élek együtt. Meg kell hagyni, nem túl okos, csak azt tudja megmondani, melyik szín jellemez a leginkább, de talán ennyi is elég egy kapcsolathoz. Olykor nefelejcs-kék vagyok, máskor bágyadt-zöld, a sötétebb napjaimon egészen feketés lila. De legalább nem kell folyton azt hallgatnom, hogy mik a főbb hibáim. Magamtól is tudom most már, hogy túl törődő, túl figyelmes, túl kedves és túl jó vagyok.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: