Komor Zoltán: Xeroxbébi

Az utóbbi időben rossz a hangulat az irodában, a HR asszisztens kisasszonnyal tehát elhatározzuk, hogy csinálunk egy gyereket a kollégáknak. Bezárkózunk a fénymásolószobába és levetkőzünk alulról. Széttárt combokkal csücsül rá a gépre, ahogy bekapcsolom a masinát, alulról kékes fény világítja meg rövidre nyírt fanszőrzetét. A fénymásoló kidobja az elkészült fekete-fehér képet, szeméremajka fekete kanyon a lap közepén. Majd helyet cserélünk, a gép zümmög, ahogy xerox másolatot készít a farkamról, a heréimről és a seggemről. Amikor ez a kép is elkészül, a két lapot összetűzzük és hajtogatunk belőle egy csecsemőt. Ágyékunk gyümölcse hangosan bömböl. Visszatérünk vele az irodába – sötét papírbőre felgyűrődik, ahogy formátlan végtagjait csavargatja, apró mellkasán – mintha csak egy seb szelné ketté – a HR asszisztens kisasszony szeméremajak-vájata húzódik végig, arcán, mint anyajegy, ott segglyukam fekete körfoltja.

A kollégák olvadoznak – a xerox-csecsemő aztán nap nap után fel-alá mászkál az irodában, kávétejszínnel itatjuk, a térdünkön lovagoltatjuk. Szavakat tanítunk neki: a szerződésekből tépjük ki őket, apró galacsint hajtunk belőle és a papírgolyót ledugjuk a torkán. De a xerox-csecsemő nem beszél: tejszíntől elázott papír-szája némán tátog, később jövünk csak rá, hogy egy fénymásolt mellbimbót követel, xerox képeket készítünk tehát a HR asszisztens kisasszony melleiről, amin aztán órákig elcuppog a bébi.

Immár olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Felváltva törölgetjük zsebkendővel az asztalra száradt, xerox-testből kicsorgott félig megemésztett szavakat. De aztán jön a főnök és mindent elront. Épp a hátamon lovagoltatom a gyereket, amikor valósággal berobban az irodába, és elkezdi kirámolni a szekrényeket. Valami szerződést keres.

Talán ez lesz az! – rikkant, és felkapja a csecsemőt: mielőtt bármit is tehetnénk, néhány mozdulattal kihajtogatja a babát. A HR asszisztens kisasszony felsikolt, amikor felszínre kerülnek a baba fehér laphátoldal belsőségei. A főnök egy darabig tanulmányozza az összekapcsozott, gyűrött, kávétejszín foltos két oldalas dokumentumot, rajta a nemi szerveink fénymásolatával – végül megrántja a vállát, és beviszi aláíratni a papírt az ügyféllel. Mi pedig ott maradunk a könnyeinkkel küszködve. Nem is szól aztán egyikünk se többé. Néha ugyan felvetem a HR-es kisasszonynak, hogy összehozhatnánk egy újabb gyereket, de hallani sem akar róla, még mindig nem heverte ki a traumát. Talán én sem, nem hiszem, hogy valaha ismét apaságra adom a fejem. Most egy kocsmában ülök. A nyitott számról készült fénymásolt képet locsolgatom whiskey-vel, amíg teljesen el nem ázik a papír. Később már a piroslámpás negyedben járok: részegen tolom magam előtt a fénymásoló gépet. A nadrágomban lüktet a farkam. Hamarosan fizetek egy lánynak, hogy üljön rá a masinára. Majd óvszert húzok és én is ráülök. Az elkészült fénymásolatokat végül összekapcsozom, és hazamegyek rendszerezni – egybe dossziézom régebbi, terméketlen dugásaimmal.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: