Láttál már 450 éves szakállat?
Ha nem, irány Braunau am Inn.
Braunau am Inn is azon települések közé tartozik, ahol már majdnem voltam, de aztán mégsem – egyébként biztos szép hely, az osztrák-német határon fekszik, és a legtöbben csak onnan ismerik a nevét, hogy itt született Hitler, arról fogalmuk sincs, hogy a város már jóval a kis kefebajusz előtt kitermelt egy ikonikus szőrt. Ennek a szakállnak – és a hozzá szervesen ízesült polgármesternek – állít emléket Hans Steininger szobra, illetve sírja a helyi templom oldalában.
Steininger egyszerű burgomasterként nem írta volna be magát a történelemkönyvekbe – ami azt illeti, nem is nagyon tudjuk, hogy hogyan vezette a települést, illetve azt sem, hogy milyen vágyai és álmai voltak (mármint a szakállnövesztéstől eltekintve). Valószínűleg nem végezte rosszul a dolgát, többször is megválasztották polgármesternek, míg végül 1567 szeptemberében utolérte a végzete. Aznap tűz ütött ki Braunauban, a rémült, menekülő polgárok között pedig ott volt Steininger és az ő szakálla is – de a nagy sietségben elfelejtette szépen a zsebébe gyömöszölni a szőrét, így rálépett, legurult egy lépcsőn és a nyakát szegte. A szakáll négy és fél láb hosszan lengedezett, korabeli beszámolók szerint egészen a földig ért, ami azt valószínűsíti, hogy a braunaui polgármester nem volt épp szálfatermetű, de még így is egészen rendkívüli teljesítménynek tekinthető, hogy ekkorára növesztette – a helyi polgárok meg is becsülték ezért, így halála után levágták és gondosan eltették a szőrt. Ma is megtekinthető a múzeumban, a 450 éves szakállat azóta kémiai módon tartósították, valamint megvizsgálták, és eredetinek találták – a városba látogató turisták nagy örömére. A polgármester emlékére olykor valaki álszakállt ölt, és abban parádézik a városban – reméljük, a lépcsőn azért a lába elé néz.
(Atlas Obscura)
36 comments