HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

Gasztro

Leánykonyha – krumplis fruta

A krumplis fruta nagy meglepetésre krumpliból készül. Őrület! Hallottam már fluta elnevezéssel is, de azt a beszédhibásoknak találták ki. A latlok! Roppant remek (gyakoroljatok, basszameg!), egyszerű étel: a felkockázott, vízben megfőtt krumplit áttöröm (én krumplinyomón, de valaki egyszerűen csak villával) és hagyom kihűlni. Ha már megbírja a kezem, jöhet bele egy-két tojás és annyi liszt, amennyit felvesz. És ezzel gyakorlatilag kész is az alap. Ebbe tehát sem élesztő, sem vaj (sem egyéb zsiradék) nem kell, ha ilyesmiket is terveztek, az már nem fruta, hanem krumpli fánk.

Na, ez a krumpli fánk. A fruta is tud így kinézni, ha van profi fényképésze és sminkese.

A krumplit, tojást, lisztet tehát jól össze kell gyúrni, míg egy könnyen formálható, viszonylag lágy tésztát kaptok. A gyúródeszkát, amire majd kiborítjátok, alaposan be kell lisztezni, mert ragad, mint a kurvaélet, sőt, a sodrófát is rendszeresen lisztezzétek. Ezután jöhet a nyújtás: kb. fél centi vastagra szoktam, mert ha vékony, nehéz fölkapirgálni a deszkáról. Ezután jöhet a szaggatás: én viszkis poharat használok, annak pont jó az átmérője. Talán mondani se kell, de ezt is mártogassátok a lisztbe, különben úgy kell kiimádkozni/rázogatni/ütögetni minden egyes darabot a pohárból. A kimaradt tésztafecniket újra összegyúrom, míg aztán már csak félholdakat tudok szaggatni.

Forró, bő olajban sütöm. Némelyik fruta valamiért földagad és egy kis gömbhalra kezd hasonlítani, pedig nincs is benne élesztő, de aztán egy idő után felhagy ezzel a hülye szokással. Mikor kiveszitek, rakjatok alá valami konyhai törlőt, hogy az olaj legalább egy részét le lehessen itatni.

Snidlinggel, tejföllel, késsel és villával.

Az egész készítésben ezt az olajas-sütögetős részt utálom a legjobban, főleg nyáron, mert meg lehet kukulni a melegben, míg várod, hogy átsüljenek. Ami viszont óriási előny, hogy nagyon változatosan lehet fogyasztani, nem véletlen, hogy semmilyen fűszerezés nem kell az alaptésztába.

  • Először is jó köretnek: szaftos, szószos vadhúsok mellé az egyik legjobb választás, főleg, ha van kis áfonya vagy ribizli szósz.
  • Másodszor jó sósan is: magában vagy tejföllel. Esetleg fokhagymás tejföllel, mintha csak mini lángost ennénk.
  • Harmadrészt – és én így szeretem a legjobban – lehet lekvárral is enni, gyakorlatilag desszertnek. Barackkal a legjobb, de tulajdonképpen mindenféle lekvárhoz passzol.

Azt is szeretem benne, hogy a tegnapi krumplipüré is felhasználható frutának: az a kis tej és vaj, amivel kikeveritek, nem oszt, nem szoroz, csak hozzá kell ütni a tojást, beletenni a lisztet és máris van valami ehető kaja a következő nap. De az is jó ötlet, ha a krumplipürének áttört krumpliból vesztek ki egy adagot, még mielőtt tejjel/vajjal krémesre kevernétek. Én kihűlve is megeszem, sőt, valójában úgy szeretem jobban, de azért a forró frután hidegen elterülő fokhagymás tejfölnek is megvan a diszkrét bája.

HOLDKOMP