Legnagyobb turisztikai átverések #4 – Meteorák
Második nap a tengerparton. Előző nap ismét pecsenyére pirultál, legszívesebben egész nap egy sötétített szobában feküdnél és gyűlölöd az egészet.
De valamit tenni kell, társasággal vagy, keressünk valami látványosságot! Mi lehetne látványosabb egy 300 méteres szikla tetejére épített kolostornál?
A kolostorok elég klassz hűvösek, mi baj lehet?
A Meteorák története nagyjából arról szól, hogy a hagyományos ortodox görög katolikusokat előszeretettel vetették oroszlánok elé arénákban rómaiak, a keresztes lovagok is szépen aprítottak őket. Azért ez lássuk be, nem túl vonzó életcél. Ezért kitalálták, hogy felköltöznek megközelíthetetlen helyekre, hatalmas sziklák tetejére.
Nagyon sokáig tényleg csak felhúzható létrákkal, esetleg kötelekkel lehetett feljutni, feljuttatni bármit is, kábé a XX. század elejéig.
Mára egy elég szép szerpentinen meg lehet közelíteni a Nagy Meteora Kolostort (az a címlapos).
Elég jól hangzik, nem? Akkor usgyi, nézzük is meg.
Parkolóba beállsz, mész a csalogató hűvös kolostor felé és egyszer csak eléd toppan egy talpig feketébe öltözött pópa. Nyakában keresztes rózsafüzér, kezében faragott bot.
Itt. Nem. Jössz. Át!
DDDeeee – kérded kissé határozatlanul – Mégis miért?
Rövidnadrágban nem lehet bemenni!
Körbenézel, az évnek ebben a szakában a rövidnadrág talán nem is olyan szokatlan viselet. Alig van hűs 36 fok.
Folytatja, nem áll meg: a nők vállát pedig fedje kendő! – így dörren fel.
A lányok pántos nyári felsőben.
Na de atyám – mondom – itt nincs se nadrág- se kendőbolt?
Fejét ingatva hátrahagy.
Hát jó – suttogná bárki.
És akkor lógó orral visszaülsz a bérautóba, irány a tengerparti apartman. Sosem tudod meg, mi volt a Meteora kolostoron belül.
Autóztál ezúttal 400 kilométert, holnap vár a napsütés az 50 faktoros naptejjel a parton és már előre gyűlölöd az egészet.
Tried so hard.
