Lódarázs!

– És te ki vagy?
– Én vagyok a lódarázs.
– Na elmész te a picsába.

Tegnap este fél tíz tájékában kimentem a teraszra elszívni egy utolsó cigit. A bentről kiszűrődő fény odacsalt egy lódarazsat a szúnyoghálóhoz, kicsit arrébb álltam. Jött még egy zümmögő ocsmányság, remek. Majd még egy, és még egy. Elég hűvös volt már az idő, és gondolom emiatt a darazsak idegesek voltak, érezték, hogy valami nem kerek, melegebb helyre vágytak. Viszont az ablakot és a szúnyoghálót nem tudták átütni, és lehetett látni ahogy pillanatról pillanatra  hergelik magukat. Ott álltam egy félig elszívott cigivel, a házba visszajutás és köztem pedig kb 15 most már kurva ideges lódarázzsal. Namost én nem félek a méhektől, darazsaktól, az egyetlen kivétel a lódarázs. Tudom, hogy milyen ocsmány munkát tudnak végezni, ha csapatostul nekiugranak valaminek, szóval számomra a lódarázs olyan mint a sör medve. Nem játék.

Figyeltem a táncukat, és amikor volt egy rés átsprinteltem köztük a bejárati ajtóhoz. Csak a konyhában hagytam égve a villanyt, gondoltam odacsalom a fénnyel a dögöket, és bentről a biztonságból megkínálom őket rovarirtóval. A művelet sikeres volt kb 20 másodpercig, szépen kapták a hálóra tapadt darazsak az ívet, én meg közben elégedetten borzongtam, ugyanis a zümmögésükön lehetett hallani, hogy MOST MÁR tényleg kurva idegesek. De hát nem árthatnak, már el is képzeltem ahogy a mészárlás végeztével kilépek a teraszra, és megvetően rágyújtok a halmokban álló darázstetemek fölött. Az ábrándot egy a konyhában(!) felhangzó ideges zümmögés szakította félbe. Kiderült, hogy a szúnyogháló egyik sarka nincs tökéletesen rögzítve. Én elég sokat olvastam nagy csatákról, véres háborúkról, és egyből az olasz és a francia hadvezérek általánosan alkalmazott taktikája ugrott be, mint lehetséges megoldás. Rugalmas elszakadás… (Nem, nem futottam sikoltozva, fegyelmezett taktikai visszavonulás volt.)

Ma reggel találtam pár tetemet a helyszínen, ezek szerint a rovarirtó viszi őket szépen. A szúnyoghálót már megjavítottam, készülök a visszavágóra, lesz itt ritkítás, ha rajtam múlik. Azonban a problémát nem oldja meg teljesen, mert a fészekkel is kellene kezdeni valamit. Ami a jó meleg padláson van, a kémény környékén. Nem biztos, hogy jó ötlet nekiesni, mert ott még éjjel is kifejezetten meleg van, ezek meg úgy érzik jól magukat. A fészket 2-3 méterre megközelítve már komoly tömeges támadásokra lehet számítani, ha az egyik benga dög kiszúrja az embert akkor szól a többi dolgozónak és indul a rakenroll. Szóval az a projekt majd a hűvösebb időkre marad, ráadásul olvastam, hogy ezek a szemetek igyekeznek a lerombolt fészek helyére felépíteni az újat. Hát köszi. Szerintem a királynőt majd felnégyelem és kirakom a padlás sarkaiba, hogy tanuljanak belőle.

Jó hír, hogy ezek a dögök nem tartoznak a védett fajok közé, szóval csak a genfi egyezmények szabnak határt a bevethető fegyvereknek. A komment szekcióba várom a javaslatokat, ki mivel szokott népirtani, ha darazsakról van szó?