Majdnem két órán át nézed, ahogy valaki lövöldözős játékot játszik

Erről szól a John Wick, ennek viszont jó is.

Valamikor az embernek el kell engednie az olyan gyerekségeket, mint a történet, és meg kell néznie egy lövöldözős filmet, ami épp csak egy fokkal jobb, mint a Fast and Furious, viszont legalább szépen megcsinálták. Ilyen a Dredd is, ami teljesen olyan, mint mondjuk a Soldier of Fortune nevű játék sci-fi jelmezben (ráadásul mekkorát játszik már benne a főszereplő Karl Urban álla), de ilyen a John Wick is, néhány klisés, de szép kép után Wick lakásáról (nem véletlen, hogy az egyik jelenetben az asztalon Álvaro Siza Vieira monográfiája látható) elindul a verkli, és pont azt kapjuk, amit egy agyatlan akciófilmtől elvárunk: lövöldözést. Sokat.

A sztori szerint a visszavonult bérgyilkos John Wicknek meghal a felesége, de halála előtt még vesz neki egy kutyát, hogy ne legyen egyedül. Kutya van, kocsi van, feleség nincs, úgyhogy úgy néz ki, hogy Wick innentől fogva vagy tutujgatja a kis beagle-t, vagy driftelget egy kifutópályán a 69-es Mustangjával, de ez utóbbira szemet vet egy orosz maffiózó balfasz fia. Megkérdi tőle a benzinkúton, hogy hanyas évjárat, Wick közli vele, hogy 69, ez előrevetíti azt is, hogy mi lesz itt még, ugyanis egyes források szerint a főszereplő pont 69 emberrel végez a filmben, bevallom, én lusta voltam megszámolni. A szándék mindenesetre megvolt, lehet, hogy kicsit túllőttek a célon, mert olvastam 77 hulláról is.

Wickről egyébként semmit nem tudunk meg a filmből, csak annyit, hogy sad Keanu nézi a volt feleségét a mobilján, meg hogy nem jó felbaszni az agyát. Ez már azelőtt nyilvánvaló lesz, hogy agyonlőne egy kisebb falura való embert, amikor a direkt a pöcsarcúságáért castingolt Alfie Allen elkezd vele gecizni (én tök máshogy képzeltem el Theon Greyjoyt, mindenesetre innen lehet ismerős a színész mostanság), az erre érkező reakciók is sejtetik, hogy ez itten körülbelül olyan, mint halászlét rendelni Innsmouth egy barátságos kisvendéglőjében. Nem véletlen, hogy a film közben eszünkbe juthat a Mátrix, a rendező Chad Stahelski Keanu Reeves dublőre-kaszkadőrje volt a moziban, most nem nagyon kellett beugrania, a főszereplő nagyjából mindent maga oldott meg, ami nem is rossz, ha megnézzük, hogy a film kilencven százalékában verekednek és lövöldöznek. A mellékszereplők sem rosszak, engem személy szerint bármikor meg lehet venni Ian McShane-nel, igazán kár lett volna, ha nem ő játssza azt a teljesen súlytalan mellékszerepet, amit végül játszott.

A John Wick nem egy jó film, de nem is akar az lenni. Az, hogy ilyen rengeteg utalás van benne elrejtve különböző filmekre, hogy ilyen következetesen tartja magát ahhoz, hogy ki milyen harcművészettel verekszik, hogy lő, ilyesmi, arra utal, hogy jól átgondolt, és hogy maguk az alkotók sem akarták ezt az egészet túl komolyan venni. (A másik bérgyilkos miatt, akit Willem Dafoe játszik, valamiért folyamatosan a Boondock Saints járt az eszemben, az is hasonlóan vérgőzös, csak ott sokkal direktebben hülyéskednek). Külön poén az is, hogy mivel rengeteg embert lőnek le benne, spóroltak a statisztákkal, így a nagyszakállú orosz később kopaszként is meghal még egyszer, az úgy költséghatékonyabb.

Sima esti mozizásra tökéletes választás, fontos, hogy legyen hozzá egy hatospakk sör meg egy tál popcorn. Az biztos, hogy az agyadat nem fogja megterhelni, de kevés jobb programot tudok elképzelni, mint szűk két órán keresztül nézni, ahogy egy fickó fekete öltönyben lemészárol mindenkit. A filmet egyébként eredetileg két és fél órásnak szánták, a rendező szerint úgy negyven percet vágtak ki belőle, amiért lehet, hogy kár, ugyanis ezekben a jelenetekben John Wick elképesztően lazán sétál. Ki tudja, lehet még belőle valami, Tarr Béla szerintem megvenné.