Március idusa: 81 éve halt meg Lovecraft

Nélküle a mai fantasy nem lett volna az, ami.

Ahogy a horror sem lenne ugyanolyan: számos mai legendás szerző nőtt fel Howard Phillips Lovecraft munkáin, sőt, mondhatjuk, hogy generációk tanultak a mestertől, Neil Gaimanre éppúgy hatással volt, mint Straubra, Barkerre vagy Stephen Kingre, de említhetnénk akár China Miéville-t is, aki szerintem az egyik legjobb kortárs science fiction-fantasy szerző, és aki egy egész regényt töltött meg a lovecraftiánus örökség cyberpunkos újraértelmezésével.

Lovecraft 1890 augusztus huszadikán született Providence-ben (úgy tűnik, ilyen hatással voltak rá a magyar nemzeti ünnepek, muszáj volt vagy meghalni, vagy megszületni tőlük), akkor még az Angell Street 454 alatt. Ahogy a család elszegényedett, a 454-ből is 194 lett. Az apja, egy kereskedelmi utazó, megbuggyant, amikor H. P. még kicsi volt, nem is került többé elő, pár éven belül meghalt, így a kis Harry Pottert leginkább két nagynénje és a nagyapja nevelték. Megfelelő apai iránymutatás híján a gyerek háromévesen már olvasott, kétévesen verseket idézett, és mindössze hat-hét évesen már írt is, igaz, az első elbeszélő költeményére egész hétéves koráig kellett várni, mert későn érő típus volt. Gyermekkorában rajongott az Ezeregyéjszaka meséiért, valószínűleg innen jött neki ez az Abdul Alhazred-mániája is, később a görög mitológia hatása alá került, innen már csak egy lépés volt, hogy teremtsen magának egy saját univerzumot. Az ízlését már kora ifjúságától nagyban formázta egyrészt Poe, másrészt pedig a nagypapa vonzalma a gótikus horror iránt, ez, valamint az, hogy Howard Phillips már kiskorában sem volt egészen százas, elég határozottan megadta az alaptónusát a későbbi műveinek.

Beteges természetű volt, az irodalom mellett elsősorban a csillagászat érdekelte, ebben a témában publikált életében először folyóiratban – erre a későbbiekben aztán egyre több példa akadt, igaz, ezt a tevékenységet már akkoriban sem ismerték el jelentősebb összegekkel. A pénzre pedig szükség lett volna a családban, nagyapja halála után fel kellett adniuk fényűzó viktoriánus otthonukat, és arrébb költözni pár száz számmal, ez a fiatalembert olyannyira megviselte, hogy komolyan foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, végül inkább idegösszeomlást kapott, tanulmányait is megszakította, és néhány évre önkéntes száműzetésbe vonult. Magányában rákapott a korabeli ponyvamagazinokra, irodalmi vitákban vett részt, majd később egy amatőr írókat tömörítő szervezet felkeresésére több esszét és verset is közölt – elsősorban Poe-t, a költőt tekintette mesterének, magát is költőnek tartotta, a novellák és elbeszélések inkább csak afféle melléktevékenységnek számítottak neki. Talán ennek is köszönhető, hogy társszerzőként annyi mindenkivel működött együtt – mégis prózaíróként talált rá a profizmusra, verseit nem nagyon fogyasztották. Első sikerét, a Beast in the Cave-et 1905-ben írta, az ezt követő Alkimista is kedvező fogadtatásra talált, emellett költőként is aktív volt. 1921-ben meghalt az anyja, ennek hatására megházasodott, ez nem sült el túl jól, mindenesetre 1922-re már a komolyabb szerzőkkel együtt emlegették, és gyakran publikált a Weird Tales-ben. Az anyagi biztonság persze még ekkor is csak valamiféle álomnak számított, felesége, Sonia üzlete tönkrement, ráadásul a két, elég visszataszító nagynéni is utálta a nőt, mert szerintük nem volt méltó, hogy a család egy tagja egy egyszerű boltossal kösse össze az életét. El is váltak 1929-ben, Lovecraft közben eltöltött némi időt New Yorkban, összehaverkodott pár szerzővel, de alapvetően rosszul érezte magát a nagyvárosban, erről írta többek között a Red Hook című elbeszélését – mellesleg nekem ez az egyik kedvencem tőle.

1926-ban tért vissza Providence-be (a város egyébként többször is mint valami misztikus helyszín kerül elő, nem mernék rá megesküdni, de emlékeim szerint az Eastwicki boszorkányok is ott játszódik, illetve a Kemény fickók nem táncolnak című Norman Mailer-regény is, ez utóbbit ne olvassátok el, mert szerintem elég rossz). Folytatta az írást, a húszas években született a Cthulhu hívása is, majd 1931-ben jelent meg az Arthur Gordon Pym utánlövése, az Őrület hegyei is. Számos fiatal íróval tartotta a kapcsolatot, több tízezer levelet írt, számtalan témában: amellett, hogy az írásról és irodalomelméletről értekezett, politikai, gazdasági és történeti témákat is érintett, szóval kellett neki a hely. 1932-ben aztán meghalt az egyik nagynénje, ismét anyagi nehézségei támadtak, a későbbiek során szerkesztésből és efféle aprómunkákból próbált megélni – én is próbálkoztam hasonlóval, mit mondjak, nem csoda, hogy végül 1937 március tizenötödikén meg is halt.

Néhányan a kortársai és barátai közül úgy érezték, hogy kár lenne veszni hagyni a mester munkáit, így August Derleth és Donald Wandrei megalapították az Arkham House kiadót, ez gondozta Lovecraft örökségét. Most, hogy már több mint hetven éve halott, a gutenbergen és az archive.orgon például szabadon hozzáférhetőek a munkái, ha valaki esetleg egy pohár vörösborral és némi olvasnivalóval próbálná kihúzni a közelgő hideget.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!