Márta néni emlékei I.

Nemrég meghalt szegény. Nyolcvanöt éves volt.

Kicsit megviselt a halála, mert több mint egy éven át én voltam mellette. A szívemhez nőtt szegény, és ha a hülye veje nem kezd el okoskodni a fizetésem körül, akkor továbbra is mellette maradtam volna, és ki tudja, talán még ma is élne.

Nyolcvanöt éves volt.

Szeretem hallgatni az idős emberek történeteit. Kevés embernek vam ehhez türelme. Szegény öregek pedig szokva vannak hozzá, hogy kábé le vannak szarva, ezért az elején csak makognak valamit, laposan, tudva hogy úgysem érdekel senkit a mondandójuk. De amint kiderül, hogy van olyan, akinek fontosak a történeteik, kincsek kerülnek elő.

Márta néni sokat mesélt, és jókat derültünk vagy keseregtünk a sztorikon.

Fáj, hogy már nincs, és senki nem hallhatja többé, amit ő tudott. Úgyhogy eldöntöttem; megírom.

A pék szerelmi élete

– Nézz már ki, fiam, ki az ott?

– (függöny félre) Jaj, hát ez a Jakob, a pék. Tetszik tudni, akinek két kis ikerfia van.

– Kettő? Kettő a fenét. Négy van neki.

– Márta néni, ne tessék már… Kettő fia van neki, tudja, a feleségétől.

– Attól bizony! A másik kettő meg a barátnőjétől. A feleségétől valóak már nagyok, huszonévesek.

– (pislogok) Márta néni, valamit keverni tetszik. A feleségétől két hatéves kis fia van.

– Dehogyis. Azok a barátnőjétől vannak. Akit a feleségének hiszel, az a barátnője! A feleségével már évekkel ezelőtt elváltak, aztán összejött ezzel a boszorkánnyal, ettől vannak a kis ikerfiúk, akiket te is ismersz. Csak hát az első feleségétől meg nem tud elszakadni, az viszi a pékség könyvelését. Meg is mondta az asszony; ez az ember az én férjem, és az is marad! Úgyhogy beosztja őket.

– Hogy mi van?!

– Mondom én! Szerinted hova gyalogol ez most? Megmondom; megy haza az első asszonyhoz. Hajnalban kel, megsüti a kenyeret, délben ilyenkor hazamegy a feleséghez aludni, este meg a barátnőhöz megy. Beosztja őket. De van ám már új barátnője, mert ezt meg utálja, csak az ikrek miatt vannak együtt .

– Na basszus…

– Gusztustalan, mi? Pedig ez az igazság. Tudod, mit mondok én erre? Levágni az ilyennek a farkát, azt kidobni a rókának. Na, köszönöm az ebédet, megyek tévét nézni, mert kezdődik a mise.