Mégsem a kő baszta fejbe
Szegény pompeji csóri sokkal rosszabbul járt.
Ismeretlen hősünket még idén május végén ásták ki, és megállapították, hogy a csontbetegségben szenvedő, a vulkánkitörés elől menekülő harmincas férfit egy szépen faragott, kő ajtófélfa csapta el, amit a kitörés ereje hajított utána.
Régészek most megtalálták a koponyát, és a lelet cáfolta az ajtófélfa-elméletet.
Most már tudjuk, hogy nem a kőtömb okozta a halálát, hanem fulladás.
A koponya a csontváz többi részétől jóval mélyebben helyezkedett el. Ennek az oka egy, 1740-ben szakszerűtlenül fúrt alagút lehetett. Pompeii feltárása ebben az évben kezdődött, és az akkori régészeti módszerek jelentősen eltértek a maitól. Az alagút megbolygatta a csontvázat, és a koponya lesüllyedését okozta.
A piroklasztikus ár okozta a halálát, amel a vulkán kitörésének második hulláma volt. Minden bizonnyal megfulladt.
Piroklasztikus ár. 3-400 km/h sebességgel hömpölygő vulkáni tevékenység, ami nem ritkán a kráternél akár hangsebesség felett indul
Ha piroklasztikus árba kerülsz, majdnem biztosan meghalsz. Az ár hamu, kő, és mérges gázok keveréke, amely iszonyatos sebességgel hömpölyög. A gázok hőmérséklete eltérheti az 500 Celsius fokot is. Emberünknek semmi esélye nem volt, és csúnyán halt meg.
Képzeld el, hogy egy hatalmas, rettentő felhő indul meg feléd a hegyoldalról – ezt láthatta emberünk azokban az utolsó pillanatokban, amikor még volt feje.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.