Megszólal a telefon

Ismeritek a telefonáló géphangokat?

Voltak ismerőseim, akik megérezték, hogy mikor ülök le végre vacsorázni, és akkor hívtak fel. Voltak olyanok is, akik mintha tudták volna, hogy mikor megyek zuhanyozni, és akkor telefonáltak egymás után tizenötször. Azokkal, akik ugyanezt játszották el a szarással, lehetséges, hogy meg kellene szakítanom minden kapcsolatot, mert ez már tényleg túl sok aggasztó kérdést vet fel. De egyiknek sem volt olyan sátáni az időzítése, mint a reklám-pr-kampánytelefonoknak.

Ezek rendszerint akkor futnak be, amikor az ember már épp fél lábbal a kádban áll, és beletörődik, hogy igen, ez forró, de még pont elviselhető. Haladók ilyenkor elcsúsznak és combnyaktörést szenvednek, mások csak kibattyognak a telefonhoz, és meghallgatják, hogy JÓ NAPOT KÍVÁNOK, XY VAGYOK, aztán üvöltve küldik el a kurva anyjába a robotot. Abban az esetben, ha valami közvélemény-kutatás vagy efféle miatt keresnek, nincs szívem elküldeni a picsába az operátort, aki nem is tehet róla, ilyenkor némán tűrök és szenvedek. Az mondjuk jó ezekben az alkalmakban, hogy az ember elmélázhat rajta:

Vajon milyen gyakran vásárolok szárazelemeket?

És ki hívja az elemet szárazelemnek? Van nedves is? A víz tócsába gyűlik alattad, de egyre több kérdéssel kell szembesülnöd: melyik elemmárkát kedveled? Egyáltalán: van valaki, aki eldöntötte annak idején, hogy sutba vág minden egyéb megfontolást, és a Varta híve lesz halála napjáig, mert tetszik neki a neve?

Van még, főleg falun, a félprofi telemarketinges, jellemzően egy nyelviskola-masszázsszalon-bármi titkárnője, aki majd jól körbetelefonál, hogy nem igényli-e valaki a szolgáltatásait. Ez, ha lehet, még rosszabb, mint a szárazelemes néni, ugyanis szociális élményként kezeli a telemarketinget, így lerázni is kínosabb, elküldeni a picsába meg olyan lenne, mint tarkón rúgni a nénit a közértben, amikor a pénztárnál tűnődik el azon, hogy lehet, hogy mégis a másik zacskós tejet kellett volna megvennie, meg aranyoskám – nem én, hanem a pénztáros –, meg-e mondaná-e, hogy ez az új csomagolású tejföl az milyen, mert a régi, hát az jó volt régen, de aztán már kevésbé volt jó, elhiszi-e, galambom, hát az már nem olyan volt, mint amikor még ezt raktam a pogácsába, de jó is volt az még annak idején, magácska még csak meg se született akkor.

A személyes hangvételű telemarketinges régi ismerősként kezel, csak épp nem tud rólad semmit. Angol nyelvtanfolyam indul a közelben! Nem érdekel, köszönjük. A családtagjait sem érdekli esetleg? Nem, köszönöm, mindannyian beszélünk angolul (közben odaég a rántotta, kifolyik a fürdővíz, lefagy a pöcsöd, tetszés szerint lehet választani).

De jó! Olyan ritka az ilyesmi! Úgy örülök! Hol tanultak meg ilyen jól angolul?

Na most erre mit lehet mondani? Inkább hívjon föl minden létező politikus robothangja, mint ez, ott legalább beleüvöltheted a semmibe, hogy szopjatok le mind, de hát ha ennyire örül, muszáj nem elküldeni a kurva anyjába. Igen, édesanyám is tud angolul, apám is. Gyermekeim nincsenek, de ők is tudnak, különben akkora fülest kapnak, hogy meggondolják, hogy megszülessenek-e egyáltalán. Köszönjük szépen, viszonthallásra. A lábujjak megdermedtek, a víz kifolyt, a konyha kigyulladt.

Ezen a lehangolóan egy irányba törő, de az interaktivitást egy új szintre emelő, pozitív hangvételű marketingen is lehet még fejleszteni, mégpedig azzal, hogy segítséget nyújtasz az Ismeretlen Nőnek, aki az egészségedért aggódva telefonál: azt ajánlja, hogy próbáld ki a jádekőből készült auramasszázs-ágyat, mert nem lesznek többé ízületi problémáid. Udvariasan elmagyarázod a hangja alapján néninek, hogy nincsenek (persze akkor is, ha vannak), nem is ismersz ilyet, és azt sem tudod, hogy mi az az ízület, sőt, neked olyanjaid nincsenek is. Ezután jön a személyes csavar: a néni elárulja, hogy ő mindig sokat mozgott, egészségesen élt, mégis tönkrement a térde, pedig folyton biciklivel járt.

Ekkor elszakad az emberben valami, és jobb meggyőződése ellenére nem elküldi a picsába, hanem átveszi a marketinges szerepét, és ő vált meggyőző üzemmódra:

BE KELLETT VOLNA ÁLLÍTANI A NYEREG MAGASSÁGÁT, CSÓKOLOM

Erre a néni gyöngyözően felkacag, és azt mondja, hogy hát ezt mondták már neki, de már későn, így szétbaszta a térdét, de nagyon örül, hogy én nem.

Így próbáljunk meg segíteni embertársainknak.