Melegszendvics hideg téli estékre

Melegszendvicsből gyerekkoromban csak egyfajtát ismertem, mert ritkán volt nálunk ilyesmi. A megszáradt kenyér elsősorban bundáskenyérként fejezte be földi pályafutását, nagy valószínűséggel lilahagyma kíséretében. Ha véletlenül mégsem volt otthon tojás, akkor jött a melegszendvics, amit hideg téli estékre tartogattunk. A másik téli vacsorakaja a hajában sült krumpli kacsazsírral és vöröshagymával. Kár, hogy manapság az ember szűkében van a hideg téli estéknek, így a kacsazsíros krumpliknak is kissé leáldozott.

Ilyen rohadt melegben persze a fene se kívánja a melegszendvicset, inkább egy hideg meggyszószt, de a dolog onnan jutott eszembe, hogy télen mindig a Tüskevárat, nyáron pedig a Téli berket olvastam, hátha helyreáll a hőháztartásom. És ha már Téli berek és farkasordító hideg, akkor jöhet a melegszendvics is.

Na, ehhez a melegszendvicshez csak öt dolog kell: a fő összetevő ugyebár az összeszáradt kenyér. A másik fő összetevő a hasonlóan összeszáradt sajt. Ehhez először érdemes a hűtőben hányódó dirib-darab sajtok után kutakodni, de csak akkor használjuk fel őket, ha még nincsenek rajtuk bánatosan zöld penészfoltok. Ha ezekből a kallódó darabokból nincs elég, akkor bizony venni kell hozzá még egy kis félkemény sajtot (mi trappistából készítettük, akkoriban nemigen volt más), aztán jól lereszelni az egészet. Tulajdonképpen az sem baj, ha többféle sajtot reszelünk össze, de ez nem alapkövetelmény. (Egyszer a sajtot fokhagymatörőn nyomtam át, de az elég nagy hülyeség. Nem tudom, miért csináltam, talán érdekeltek a sajtkukacok.) A lényeg, hogy a maradékokat is tudjuk hasznosítani. A harmadik összetevő a tejföl: épp csak annyi kell belőle, hogy összekeverve a reszelt sajttal egy viszonylag nehezen kenhető masszát kapjunk.

Én evőkanállal szoktam felvinni a kenyérre, aztán kicsit ellapogatom, a precízebbek persze kést is használhatnak. De ne rohanjunk ennyire előre, mert egy további összetevő még hiányzik a kulimászból, és most mindenki kapaszkodjon meg, mert ez a hozzávaló a Piros Arany! Gulyáskrém? Ne őrüljünk meg! Abban kömény is van, amit utálok, ráadásul narancssárga, ahelyett, hogy piros lenne és az ide nem klappol, mert itt a színek is számítanak és egy halvány rózsaszín izé kenyérre kenve nem annyira gusztusos. Én a csípős változat helyett a klasszikot használom (vagyis a csemegét), és tulajdonképpen azért kell a tejfölös, sajtos egyveleghez, hogy ne legyen annyira hóka az egész, plusz ad neki némi sósságot és ízt. Szóval olyan gondolomformán adunk hozzá valamennyit, amitől kb. narancssárgás színű lesz a krém. Meg is kóstolhatjátok és ha nem elég sós, még alakíthattok rajta egy kicsit. Most már kenjük meg bátran a kenyereket! Nem szabad sajnálni, inkább folyjon le, minthogy száraz legyen az egész.

A művet két dologgal érdemes megkoronázni: baconnel vagy paprikás szalámival. Én a feltétek nélküli verziót egyáltalán nem szeretem, de valakinek csupaszon is bejön. A paprikás szalámiból viszont a csípőset választom, annyi igazán kell az ízéhez. A sütőben addig kell őket melengetni, míg a sajt szépen megolvad és a paprikás szalámi vagy bacon zsírja icipicit kisül a sajtos szósz tetejére. Forrón érdemes tálalni, ez nyilvánvaló.

Biztosan lehet elegánsan is enni (késsel, villával, a sajtszálakat felcsévélve), de úgy még nem próbáltam. Ha viszont kézzel esszük, a Golden Gate-re emlékeztető sajtkábelek kötik majd össze a pofánkat a kezünkben lévő kenyérrel, és a helyzetet csak tovább bonyolítja a sajtszószon vidáman csúszkáló bacon/szalámiszelet, amit lehetetlen rendesen elharapni, cserébe jó forró. Ezen hangos huhogással enyhíthetünk. Ebből is látszik, hogy tipikus randi kaja. Ha már odáig eljutottatok, hogy feljön hozzátok a kiszemelt, jobb, ha kölcsönösen túlestek a sokkon, hogy a másik milyen gusztustalan módon tud enni. Igen, a fiúk is.

Könnyű száraz fehérbort ajánlok hozzá, de csak mert nem értek a borokhoz. Én ellenben forró teával öblítem le, a hideg téli estékhez ugyanis ez passzol leginkább.

A posztolt képek közül egyébként egyik sem emlékeztet – még a leghalványabban sem – az én melegszendvicsemre, de hosszas keresgélésre se találtam megfelelőt. Azt hiszem, a legtöbben egyszerűen nem elég bátrak a Piros Arany használatához.