Mesék a Dolomitokból III. – Laurin király rózsakertje

Azt mindenki tudja, hogy napkeltekor és napnyugtakor a Dolomitok különleges, rózsás fényben tündökölnek. A tudósok szerint ez azért van, mert a mészkő visszaveri a felkelő/lenyugvó nap fényét,  de ez ostobaság. Mindenki tudja, hogy mindez Laurin király műve, aki megátkozta a Rosengartent, avagy a Rózsakertet.

Sok-sok éve már…

Laurin, a törpék királya, a Dolomitokban élt. Népe azt tette, amit a szorgos törpök népe tesz; kincset bányásztak a hegy mélyén. Laurin mégsem a csodálatos ásványokra volt a legbüszkébb, hanem a pompázatos rózsákra, melyek hófehér kristálypalotája előtt virítottak, s egyben el is rejtették azt.

Egy nap az Etsch-parti király,aki a völgyben élt, az Etsch folyó partján, úgy döntött, férjhezadja lányát,  a gyönyörű Simildét. Rengeteg kérőt meghívott, nemeseket, más királyokat – kivéve a törpék királyát,  Laurint.

Laurin, amikor ennek hírét vette, iszonyú haragra gerjedt. Toppantott mérgében, majd vállaira kerítette láthatatlanná tévő köpenyét, és csendben leosont a lovagok közé. Azonban, amint megpillantotta a szép Simildét, menten beleszeretett. Megragadta hát a hercegnőt, majd lovára kapva elszáguldott vele.

A király természetesen nem nyugodott bele egyetlen lánya elvesztésébe. Két merész, rettenthetetlen lovagot küldött a leányrabló után; liliomos Hartwigot, és kígyós Wittichet, akik az addigi mérkőzésekben is jeleskedtek.

A lovagok berni Dietrichet hívták segítségül, mert tudták, hogy a törpék királya fortélyos, és nem lesz egyszerű legyőzni.

Azonban könnyebb dolguk volt, mint hitték. Önnön nagyszerűségétől eltelve, Laurin óvatlanul ugrált a palotája előtt. Láthatatlanná tévő köpenyét viselte ugyan, de nem ügyelt rá, hogy a rózsák mozgása elárulja, merre van. Így hát berni Dietrichnek nem volt más dolga, mint lecsapni oda, ahol a leginkább lengtek a rózsák… Megragadta Laurint, bűvös köntösénél fogva, és leszakította róla! A királyról lehullott a láthatatlanság varázsa – a lovagok foglyul ejtették, és a hercegnőt kiszabadították.

Az elkeseredett király átka szállt gyönyörű rózsakertjére; emberi szem soha többé ne láthassa, sem éjjel, sem nappal!

Azonban a király elfeledkezett a nap azon időszakáról, amikor sem éjjel nincs, sem nappal; ez pedig az alkonyat, és a pirkadat. Ezért van az, hogy ilyenkor az elátkozott, gyönyörű rózsakert teljes pompájában ismét feltündököl.

Méghogy mészkő, no ‘iszen….