Mesék a Dolomitokból III. – Laurin király rózsakertje

Azt mindenki tudja, hogy napkeltekor és napnyugtakor a Dolomitok különleges, rózsás fényben tündökölnek. A tudósok szerint ez azért van, mert a mészkő visszaveri a felkelő/lenyugvó nap fényét,  de ez ostobaság. Mindenki tudja, hogy mindez Laurin király műve, aki megátkozta a Rosengartent, avagy a Rózsakertet.

Sok-sok éve már…

Laurin, a törpék királya, a Dolomitokban élt. Népe azt tette, amit a szorgos törpök népe tesz; kincset bányásztak a hegy mélyén. Laurin mégsem a csodálatos ásványokra volt a legbüszkébb, hanem a pompázatos rózsákra, melyek hófehér kristálypalotája előtt virítottak, s egyben el is rejtették azt.

Egy nap az Etsch-parti király,aki a völgyben élt, az Etsch folyó partján, úgy döntött, férjhezadja lányát,  a gyönyörű Simildét. Rengeteg kérőt meghívott, nemeseket, más királyokat – kivéve a törpék királyát,  Laurint.

Laurin, amikor ennek hírét vette, iszonyú haragra gerjedt. Toppantott mérgében, majd vállaira kerítette láthatatlanná tévő köpenyét, és csendben leosont a lovagok közé. Azonban, amint megpillantotta a szép Simildét, menten beleszeretett. Megragadta hát a hercegnőt, majd lovára kapva elszáguldott vele.

A király természetesen nem nyugodott bele egyetlen lánya elvesztésébe. Két merész, rettenthetetlen lovagot küldött a leányrabló után; liliomos Hartwigot, és kígyós Wittichet, akik az addigi mérkőzésekben is jeleskedtek.

A lovagok berni Dietrichet hívták segítségül, mert tudták, hogy a törpék királya fortélyos, és nem lesz egyszerű legyőzni.

Azonban könnyebb dolguk volt, mint hitték. Önnön nagyszerűségétől eltelve, Laurin óvatlanul ugrált a palotája előtt. Láthatatlanná tévő köpenyét viselte ugyan, de nem ügyelt rá, hogy a rózsák mozgása elárulja, merre van. Így hát berni Dietrichnek nem volt más dolga, mint lecsapni oda, ahol a leginkább lengtek a rózsák… Megragadta Laurint, bűvös köntösénél fogva, és leszakította róla! A királyról lehullott a láthatatlanság varázsa – a lovagok foglyul ejtették, és a hercegnőt kiszabadították.

Az elkeseredett király átka szállt gyönyörű rózsakertjére; emberi szem soha többé ne láthassa, sem éjjel, sem nappal!

Azonban a király elfeledkezett a nap azon időszakáról, amikor sem éjjel nincs, sem nappal; ez pedig az alkonyat, és a pirkadat. Ezért van az, hogy ilyenkor az elátkozott, gyönyörű rózsakert teljes pompájában ismét feltündököl.

 

Méghogy mészkő, no ‘iszen….

 

26 thoughts on “Mesék a Dolomitokból III. – Laurin király rózsakertje

  • January 22, 2018 at 11:59
    Permalink

    Na, nálam pont azért nincs rózsa, hogyha a berni Dietrich akarna elkapni ne legyen már olyan könnyű dolga.

    • January 22, 2018 at 12:16
      Permalink

      A rózsa a legtúlhájpoltabb virág. Kivéve, ha fekete. Az egy picit badass.

      • January 22, 2018 at 12:22
        Permalink

        A “badass” a hagyományos férfias tulajdonságok tárháza. festik az igaz, de még kell hozzá tej is.

        • January 22, 2018 at 12:28
          Permalink

          A badass lehet csak szimplán aranyér is, ami nem tudom, hogy mennyire férfias.

          • January 22, 2018 at 12:30
            Permalink

            Ha megegyezünk abban, hogy az aranyér férfias, akkor igen.

  • January 22, 2018 at 12:08
    Permalink

    Valami átkot ragasztottatok reám, tegnap este még csak úgy icipicit dugult egyik orrom, most pedig jobb kezemmel dobom ki a használt zsebkendőt, bal kézzel már veszem a következőt. Széjjeltüsszögtem minden kapcsolatot az agyam és a külvilág között, diszasszociált, szédült fejem legszívesebben az asztal hűvös felületén tartanám, orromban két tamponnal, várva, hogy a halál feloldozzon.

    • January 22, 2018 at 12:12
      Permalink

      Jaja, vágom. Ez a netesnátha, fú az de komoly.

      • January 22, 2018 at 12:14
        Permalink

        Ennyit ér a tűzfal meg az antivirus.

  • January 22, 2018 at 12:40
    Permalink

    Na, most, hogy megnyertük fehér négyzet kommentelőtársammal ezt a posztot, beszélhetünk a “diszasszociált, szédült fejről is.

    • January 22, 2018 at 12:41
      Permalink

      A nők nyilván egyből a szerelemre gondolnak.
      Szerencsére annyira nem súlyos a dolog.

  • January 22, 2018 at 12:40
    Permalink

    Lelövöm magam.

    • January 22, 2018 at 12:41
      Permalink

      Ne lődd le magad.

      • January 22, 2018 at 12:42
        Permalink

        De.

        • January 22, 2018 at 12:43
          Permalink

          Gondolj ránk is, milyen rossz lenne az nekünk. Így is elég rossz, te meg még tetéznéd is.

          • January 22, 2018 at 12:43
            Permalink

            Meggyőztél.

          • January 22, 2018 at 12:54
            Permalink

            Mert ilyen jó szíved van.

    • January 22, 2018 at 12:43
      Permalink

      Pont mikor már majdnem profiboxoló lehetnél? 🙂 Inkább ne!

    • January 22, 2018 at 13:24
      Permalink

      mér?

      • January 22, 2018 at 14:26
        Permalink

        Mert béna vagyok, és nem tudok időre posztolni.

        • January 22, 2018 at 14:26
          Permalink

          szerintem ha sokat bénázol, lelőnek majd a többiek, ne fáradj ezzel.

          • January 22, 2018 at 14:57
            Permalink

            Ebben van valami. Kösz a megnyugtatást.

          • January 22, 2018 at 15:11
            Permalink

            rám mindig számíthatsz.

    • January 22, 2018 at 15:21
      Permalink

      Az öngyilkosság egyetlen, társadalmilag is elfogadott, lehetősége ha halálra dolgozod magad.
      Úgyhogy inkább menj csak vissza szépen a bányába!:)

      • January 22, 2018 at 15:42
        Permalink

        Meg a lófaszt.

        • January 22, 2018 at 16:26
          Permalink

          Nem ér elvenni a komment lehetőségét Ziles elvtársnőtől.

  • January 22, 2018 at 22:12
    Permalink

    ez szép mese 🙂

Comments are closed.

%d bloggers like this: