Irodai horror

Ha megkérnek, hogy röviden mondjam el, milyen érzés open space irodában dolgozni, akkor annyit szoktam mondani, hogy jó. Ha bővebben kérik, akkor meg azt, hogy nem jó. Kurvára nem jó.

Az egybe nyitott, tágas terek a mai “modern” irodákban elvileg azért lettek létrehozva, hogy segítsék a munkavégzést. Úgy értem, hogy így könnyebb együtt dolgozni a kollegákkal, hatékonyabb az információáramlás, magyarán az egész rendszer produktivitása nő. Szóval ez az elmélet. A gyakorlat persze az, hogy vannak kollegák akik marha jól érzik magukat, ők képviselik a hangoskodó, izgága, folyamatosan pofázó réteget. És van a másik csoport, akinek szüksége lenne egy kis csendre, nyugalomra, mert épp gondolkodnia kellene, azt meg hangzavarban nehéz.

Aki dolgozott már ilyen irodában, az pontosan tudja, hogy már az egész koncepció megideologizálása egy nevetséges, erőltetett, szar duma. A valóságban az a cél, hogy minél több dolgozót tudjanak összezsúfolni egy helyre, ezzel növelve a helykihasználtságot, és csökkentve a költségeket. Magyarul egy kibaszott csibekeltetőhöz hasonlít a placc, csak emberekkel. Rendkívül ideges emberekkel, mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen zsúfolt közösségben lesznek súrlódások, anyázások.

Velem szemben ül egy ilyen figura, akit félig-meddig megénekelt már Bernard a fenti posztban. A reggeli neki másfél óráig tart, mert falatonként csipeget valami szart. Csámcsogva-kérődzve nyammog rajta, néha leöblíti egy korty teával. Természetesen úgy szürcsöl, hogy még a recepciós kiscsaj is felkapja rá a fejét, pedig három emelettel lejjebb van. És ha ez nem lenne elég, akkor a faszparasztja magában motyog (teli pofával ofkóz), irdatlan módon szuszog, mintha meg akarna fulladni a kajától, rugózik fel-le a széknek használt egyensúlyozó labdáján, és néha dobol a lábával. A szép szó nem használ, hiába is jelezték neki többen, hogy mocskosul idegesítő.

Ma reggel elpattant valami, és megígértem neki, hogy ha villámgyorsan abbafejezi a tevékenységet, akkor nem teszek vele valami igazán szörnyűt. Egyesek szerint az ilyen stílus nem fér bele a céges irányvonalba, miszerint toleránsak vagyunk, és ha van valami gond, akkor azt diplomatikusan jelezzük a másik felé.

De hogy a faszba lehet diplomatikusan elmagyarázni egy felnőtt embernek, hogy az alapvető viselkedési normákkal sincsen tisztában? És hogy mindenkinek jobb lenne, ha keresne magának más elfoglaltságot? Mondjuk bungee jumping drótkötéllel, vagy valami hasonlót???

Megoldásokat a kommentszekcióba. Az nem opció, hogy drukkolok neki, hátha éhendöglik. Ez nem az a fajta.

56 thoughts on “Irodai horror

  • January 22, 2018 at 15:16
    Permalink

    én otthonról nyomom hómofisz-megoldásban. átlag heti egyszer találkozok idegen emberrel, kétnaponta kell beszélnem valakivel telefonon. ha ennél sűrűbb lenne a dolog, már megöltem volna valakit, mert az emberek kibaszott idegesítőek. én a helyedben agyonverném egy billentyűzettel. elég melós egy műanyaggal lezúzni valakit, de biztos, hogy hosszútávra megoldja a dolgokat. csak csináld a wc-ben, hogy ne legyenek tanúk. egyszer egy ilyen figurát áttoltam egy gipszkarton falon. az is működik. (amúgy nem akartam, nem számoltam vele, hogy ilyen szarul van megcsinálva a fal, de elég látványos volt)

    • January 22, 2018 at 15:21
      Permalink

      Home officeban vagyok heti három napot, de az a két nap amit bent kell tölteni még így is ki tud készíteni.

      • January 22, 2018 at 15:27
        Permalink

        elhiszem. minden együttérzésem a tied. ugyanakkor vigasztal, hogy másnak milyen rossz, mert azért mégiscsak a káröröm a legtisztább öröm, hiszen nincs benne irigység.

      • January 22, 2018 at 17:15
        Permalink

        Heti három home office-szal ne tessen panaszkodni

        • January 22, 2018 at 17:19
          Permalink

          Félig tele a pohár?:)
          Megértem, hogy az a két nap viszont elbax mindent.

  • January 22, 2018 at 15:28
    Permalink

    A problémamegoldás mesterei a vikingek voltak. Én egy viking harci szekercét ajánlok megoldásként.
    ( “Az nem megoldás, ha senkit nem kell megölni” Erik a viking )

  • January 22, 2018 at 15:57
    Permalink

    Ha van egy ilyen open space irodátok miért nincs valamilyen helység ahol esztek?

    Opció a problémára, lelőném és elásnám a parkban.

    • January 22, 2018 at 18:24
      Permalink

      Van kis konyha minden szinten, és egy kurva nagy étkezde a földszinten.

      • January 22, 2018 at 18:31
        Permalink

        Na, akkor meg is van. Rá kell vezetni a kollégát, hogy ott kell falatozni.

        • January 22, 2018 at 18:46
          Permalink

          Szerintem ma sikerült. 😉

  • January 22, 2018 at 16:01
    Permalink

    Egyszerű. mondod neki gyere csak, aztán megy és bumm, csitt, csatt. Amúgy meg benne van a nevedbe, hogy wolf, az meg ugye a probléma megoldók neve is.

    • January 22, 2018 at 16:06
      Permalink

      Az a baj, hogy ez csak EGY példa. Rengetegen nem tudják, hogy hovyan kellene viselkedni emberek között.

      • January 22, 2018 at 16:10
        Permalink

        Okés. és akkor most nem fogod nyakon vágni, vagy valami hasonló?

        • January 22, 2018 at 16:13
          Permalink

          Nem, érdekes módon most odafigyel magára. Csak kár, hogy ehhez anyázni kellett.

          • January 22, 2018 at 16:17
            Permalink

            Rendben, a felképelés tényleg drasztikus vidéki szokás. de mondjuk mi
            lenne, ha berepülnél siklóernyővel, felkapnád a tagot és ledobnád az
            emeletről…

          • January 22, 2018 at 16:19
            Permalink

            Minek ahhoz siklóernyő? 😀

          • January 22, 2018 at 16:22
            Permalink

            Hát, mert arról még tuti nem dobták le. 😀

          • January 22, 2018 at 16:24
            Permalink

            😀

          • January 22, 2018 at 18:42
            Permalink

            Van az a magyar mondás, hogy néma gyereknek anyja se látja a fától az erdőt. Szerintem most már elhiszi, hogy tényleg idegesítő.

      • January 22, 2018 at 16:21
        Permalink

        Valami van, ami a cégnél tart?

        It-ban dolgozol, számtalan lehetőséged van.

        • January 22, 2018 at 16:23
          Permalink

          A többihez képest itt nagyon nyugis a munkatempó, és a pénz sem rossz. Egyelőre kivárok, hogy mi lesz.

          • January 22, 2018 at 16:29
            Permalink

            Ne érts félre, nem okoskodni akarok, leírtad, ami zavar, de ha cég standarjai a nagy terem + sok ember, akkor egyedül az előléptetésre-áthelyezésre érdemes időt adni. 🙂

          • January 22, 2018 at 16:31
            Permalink

            Most kibuliztam a home office-t, meglátjuk. Amúgy voltam már pár interjún nemrég, az látszik, hogy van lehetőség, ha oda kerül a sor. Egyelőre az IT piac még tartja magát, szerencsére.

  • January 22, 2018 at 16:07
    Permalink

    Semmi baj az open space-szel, csak legyen space 😊 Aki a legközelebb ül hozzám is több mint három méternyire van tőlem.

  • January 22, 2018 at 16:16
    Permalink

    Ez a multis környezet engem rabszolgatelepre emlékeztet. Sok tapasztalatom nincsen, de ismerősi körömből azért vannak meredek sztorik.
    Hatékonyságnövelés: BP budapesti székház a létszám kb 80-90%-ának biztosít helyet, 10-20% otthonról tolja, folyamatos monitorozás alatt, tehát leugrani a közértbe engedélykéréshez kötött és a wc-n sem szabad csak úgy olvasgatva pazarolni a munkaidőt. Hetente turnusváltás, hetente online asztalfoglalás (megy a harc a jó helyekért) Hozzáteszem, szerintem a munkavállalók öszinte megbecsüléséről asztal, szék és a szokásos, halmozódó, othonosságot kölcsönző holmik feltételeinek megteremtése nélkül nem igazán lehet beszélni.
    Egy másik sztori Siemens. BP-vel ellentétben , ahol support, pénzügy pozijait akárkivel feltöltik (pl Germanisztikus barátom a csoportvezető), az ember gondolná, hogy egy 15 éve a cégnél fejlődő mérnökök, szakemberek, technológiák számos generációinak ismeretével és a számtalan beruházás, építés során szerzett rutin és kapcsolati háló komoly érték a cégnek.

    Ebben a divízióban komplett senior generáció kirúg , gyakornok, generáció felvesz, mert a bértömegen így 30%-ot lfogtrak.

    ——————–
    Az ember minimum napi 8 órát tölt a munkahelyén, ami az életünk aktív időszakának a fele, ha az elvást kivesszük, a fele. A szar munkakörnyezet olyan, mint egy szar ágy, ha szar a hangulat is, az szar ágy, buszpélyaudvar mellett szirénázó mentőautókkal bolondítva.
    Szerencsére elég hamar rájöttem, hogy ilyen környezetben nem bírnám, nagy vonalakban felvázoltam egy stratégiát, amivel mindmáig sikerült elkerülnöm az ilyen globális húsdarálókat.
    Pozitívan emlegetik a Mo-on tevékenykedő kisebb skandináv leányokat.
    Saját tapasztalatomat iis idecitálva egy 100-200 fő közöti hazai cég volt a legbarátságosabb. A létszám még nem okozott káoszt és a két hierarchiaszinten még közvetlenül átmennek az információk, igények, stb, és a csúcsgóré is szakember volt, nem könyvelő. Az értelmes, jól szervezett munka a fizetéshez és munkahelyi légkörhöz hasonlóan fontos.

    • January 22, 2018 at 16:19
      Permalink

      Az a vicc, hogy eddig is open space volt, de sokkal tágasabban, és itt-ott szeparációkkal megoldva. Teljesen rendben volt. Ez ami most van, ez szégyen.

      • January 22, 2018 at 16:50
        Permalink

        Ez a nagyvállalatokra jellemző kölcséglefarigcsálás lenne?
        Volt hallgatótársam Auchanban osztályvezető. Ő arról beszélt, hogy első időszakban egy osztályért egy vezető felelt, idővel létszámleépítés történt és egy darabig két osztályt vitt. Diplomaosztón már 3 osztályért felelt, természetesen a többi munkakörben is csökkentettek , ha nem követi összeomlás, megismétlik, egészen az optimálisnak titulált holtpont szintig.

        • January 22, 2018 at 17:01
          Permalink

          Szerintem meg a szinte mindenhol jellemző “addig használjuk ki az alkalmazottat amíg bele nem döglik” hozzáállás. A polcszervizestől a kereskedelmi bank osztályvezetőig ez mehet itt mindenhol. Meg tudom érteni a tulajdonosi hozzáállást, én is így csinálnám.

          • January 22, 2018 at 19:27
            Permalink

            Szerencsére vannak ellentétes tapasztalataim, egyik hsz-omban említett hazai középvállalkozás totál szociális, gáláns és korrekt volt, csak sajnos a 2008-as válságot nem tudta épségben megúszni. feszes kiadási fegyelemmel sem ment volna, mert a megrendelők eltűntek, a nagy cég felső szintű nézeteltérés miatt távozott és a kétezres évek derekán bővítésbe, terjeszkedésbe és gyárépítésbe kezdtek, frankhitelből … padló. A fógóré-tulajdonos sajnos másfél éven belül belehalt

          • January 22, 2018 at 19:55
            Permalink

            Ebben az országban amelyik tulaj nem geci, az le is húzhatja a rolót. Abban a pillanatban, amikor eldönti, hogy kevésbé lesz geci. Bedarálják a gecik. Vagy a felesége előbb ér be a részvénytársaság gyűlésére. Vagy megtetszik egy éppen arra járó államtitkárnak. Esetleg elüti egy osztrák nyugdíjas, végső esetben pedig öngyilkos lesz egy rendőrautó hátsó ülésén.

  • January 22, 2018 at 16:32
    Permalink

    És a munkahelyi himnuszt se felejtsük:

    • January 22, 2018 at 17:03
      Permalink

      Óbaff, a surströmminget nem is ajánlottuk még!:)

    • January 22, 2018 at 17:06
      Permalink

      Akkor a kerületnek annyi.

      • January 22, 2018 at 17:08
        Permalink

        Óhatatlan veszteség. Annyit megér.

        • January 22, 2018 at 17:09
          Permalink

          Nem, ez már az overkill

          • January 22, 2018 at 17:10
            Permalink

            Á, max az aznap esti RTL klub híradóban már benne lenne.

          • January 22, 2018 at 17:12
            Permalink

            Itt Lemmy már majdnem 70 éves:

      • January 22, 2018 at 18:39
        Permalink

        Acceptable collateral damage.

    • January 22, 2018 at 17:47
      Permalink

      Bázzz, tényleg!

      • January 22, 2018 at 17:50
        Permalink

        Esetleg az asztalának az alját bekenni valami büdös sajttal.
        Viszont ha a surströmming mellett teszed le a voksot, akkor írj, ott szeretnék lenni.

        • January 22, 2018 at 17:59
          Permalink

          Kezedbe nyomom a konzervet, meg a belépőkártyát, aztán hajrá. Szívesen átengedem a kibontást. 😀

          • January 22, 2018 at 18:02
            Permalink

            És ki fogja közvetíteni élőben az akciót?
            Meghát elég furcsa lenne egy faszi, gázállarcban, kinyújtott kezében egy doboz konzervvel, mintha a kibiztosított “Szent Kézigránát” lenne.

          • January 22, 2018 at 18:14
            Permalink

            A biztonságiak a kamerarendszeren keresztül.

          • January 22, 2018 at 18:18
            Permalink

            Pont erre gondoltam, hogy beszélni kéne velük:)
            Amikor eljöttem a szerencsejáték szervező cégtől akkor a kamerások naaaaagy szeretettel átadtak egy “Gab legjobb pillanatai” összeállítást.
            Nem volt őszinte a mosolyom.

    • January 22, 2018 at 18:05
      Permalink

      Az tomeges veszteseg lesz.

      • January 22, 2018 at 18:13
        Permalink

        Nem kár értük.

  • January 22, 2018 at 18:39
    Permalink

    Sötétben, tanúk nélkül zsákot a fejére, és kurvára elpicsázni.

  • January 22, 2018 at 20:43
    Permalink

    Eszem-faszom megáll… Tök jó úgy csapatban dolgozni, ha nekik fix helyük van, nekem meg az épület másik végében flex. Főleg ha új részlegre tanulsz be. De legalább megvan a napi mozgás. Nem tudom melyik fasz találta ezt ki úgy, hogy a saját diákjaiknak sincs hely és még egy csomó embert fel akarnak venni…

    • January 22, 2018 at 20:55
      Permalink

      Egyébként mellettem is ül egy ilyen, kurva sokáig eszik aztán, ha elkezd dolgozni akkor dúdolgatja a zenéjét,amit hallok a fejhallgatójából és rohadt nagyokat szuszog meg morog, ha balfasz és lehagyott egy pontosvesszőt. Ma már csapkodott is, reméltem, hogy agyvérzést kap.

  • January 24, 2018 at 02:09
    Permalink

    – egy kibaszott almát 2 óráig eszik, tízpercenként harap egyet (füles nem véd ellene, mert addigra már rég kétszer leveszed, amikor jön valaki hülyeséget kérdezni)
    – narancsot hámoz, hogy kimarja a szemed
    – behozza a megmikrózott büdös csirkéjét megenni a monitor előtt, amikor még mindenkinek egy órája van ebédig
    – kavarja a kávét, hogy percekig csilingel a kanál a porcelánban
    – forró vizet hoz kancsóban, teaszertartást tart
    – csokit zabál a fiókból kockánként (fiók ki, kicsomagol, kocka letör, bekap, nyammog, becsomagol, fiók be)
    – tökmagozik
    – végigtelefonálja a lakáshirdetéseket
    – levezényel telefonon egy házfelújítást
    – telefonon elmondja a férjének a mosógép használatiját
    – tízpercenként rácsörög a hülyegyereke, hogy mikor megy már haza (mindjárt kicsim, csak ez befejezem /délután egykor/)
    – sütit hoz, kirakja az asztalára, amire rájár az összes éhenkórász, ugyanott smalltalk
    – fél napig az ügyfelet kurvaanyázza, másik felében a csapata távol lévő tagjait
    – avonozik, kirakja a mintákat, amire vadidegen emberek jelennek meg folyton
    – őstermelő, behozza az almát-körtét-szőlőt, szar bort, pénzért árulja (nem viszik, rárohad)
    – forexezik, ha vesztésre áll tárgyakat vág földhöz
    – átáll macre/linuxra de hülye hozzá
    – ebédet rendel a fél csapatnak, termen átkiabálva (leadtad már? nem? akkor még egy mákos pityputtyot is, Józsikám)
    – te ezt érted? felolvassa a spagettikódot
    – közli a friss híreket
    – társat keres boltba menni
    – webshopot üzemeltet, aminek ő a telefonos ügyfélszolgálata
    – spanyolul skypeol a családjával
    – behozza a gyerekét, hogy majd elrajzolgat a sarokban, ehelyett rohangál
    – szakdolgozatához interjúzgat

    egy részleg, nem is túl nagy

  • January 24, 2018 at 06:07
    Permalink

    Én, bevallom, azért szoktam lassan enni, mert rohadtul megzavarnak folyamatosan. Magyarán nincs időm enni. Ebédelni se már. Azt el is hagyom.

    Más raer, mint pl tegnap is, reggel nyolckor főzni a munkahelyen….

    • January 24, 2018 at 06:08
      Permalink

      Bár ezt senki nem olvassa majd már.

Comments are closed.

%d bloggers like this: