Kérődzők
Miután Vau megénekelte, hogy miért iszonyú irodistaként étkezni, ideje a kerülőutakról is szót ejtenünk.
Mélységesen megértem, ha valaki nem kíván részt venni a szokásos déli mazochista rituáléban, ahol hidrogénszőke műkörmös háeresek között lehet csipegetni a salit, esetleg rántott pattanást enni állott sült krumplival – de előbb-utóbb muszáj enni, az irodista pedig mindig talál kiutat. Aki igazán leleményes, dolgozik, aztán megy és eszik valami értelmezhetőt, de vannak, akik szeretik a kihívásokat.
Vannak ugyanis a kérődzők. A kérődzők nem esznek: ropogtatnak, de folyton. Rosszabb esetben szuszognak, pöfögnek, röfögnek és finganak is, csámcsognak, nyögnek, képesek a kockasajtot is zajosan enni, ha pedig elfogy minden, vagy az abrakos tarisznyát zörgetik, vagy előszednek valahonnan egy zacskó szotyit, és azt ropogtatják. Ha már tényleg elfogyott a táp, előkerül a rágógumi, amit kéjes nyammogással fogyasztanak.
Ha lehetséges lenne, még a kávét is ropogtatnák, de miután ez nehezen kivitelezhető, azt inkább sóhajtozva isszák, nagyokat nyögve minden korty után. A Jóisten óvjon meg attól, hogy egy ilyen ember társaságában levest fogyassz – az maga lehet az apokalipszis.
