Mészársteak
Fenszi és annál is fenszibb helyekkel teli van a padlás Budapesten. Közös jellemzőjük, hogy kurvára nincs hely és baszott drágák.
Cserébe még a dömping miatt el is vannak baszva dolgok, ami rettentően csúnya dolog. Elrettentő példaképp állhatna itt az a ribeye, amit rendesen elkúrtak nekem és felszecskáztak egy pozsonyi úti bisztróban, ami amúgy jó hírnévnek örvend.
A csirke nálam csak egy picit undorítóbb állat a gyíknál és én pont azzal a lendülettel tudnék átállni az utóbbira, ha a társadalmi közmegegyezés a leguánokat tartaná holnaptól fogyasztandó standard fűrészporkajának. Ami azt illeti, egy kicsit kevésbé undorodom a leguánoktól, szóval még lelkesedni is tudnék a döntésért.
Na, szóval szeretem a marhát és ezzel sokan vagyunk így. A marhára specializálódott éttermekből egyelőre nem rettentően széles a választék, az épp lecsengőben lévő street food dilinyót váltja fel érzésem szerint hamarosan a steakezés, amivel jó eséllyel nyugvópontra kerül a globalizációs trend, kialakítva a majdnem mindenhol jelenlévő egyensúlyt a cupákoldák/ázsiai szarságok/olasz tésztagyárak/közelkeletieskedő szarságok között.
Egyelőre még nincs így és a cupákoldák döntően disznócentrikus tapaszbárok, hentesek és hasonlók. Ritka az, hogy annyira ráfeküdjön valami a marhára, mint a Mészársteak, anélkül, hogy átmenjen az argentín sztékházak alakoskodó kisujjeltartásába. Mert hogy a legenda szerint ez egy átalakított mészárszék, amit mondjuk azért picit nehezen hiszek el.
A legendáriumba talán beillenek a békebeli, kisipari hentesek, akik eldugott helyeken árulták a prémiumportékát, de a valóság ennél egy kicsit gecibb: a kommunizmusban árulták a húskombinát szarjait mindenhol, ráadásul pontosan ugyanazt, mindenféle igényesség nélkül. Aki valami normálisat akart, az saját magának vágott, ahhoz meg ez baszottul nem volt renátbilis mulatság. Egyszóval éppenséggel lehet, hogy egy hentes helyén nyílt az étterem, de a romantikus tévképzetet, hogy valamiféle kedves öreg bajszos bácsi örökségét viszi tovább az étterem maximum a kilencvenes években születettek kajálják be.
Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért a hely nagyon hangulatos, akár randihelynek, üzleti evéshez is elmegy. Bisztrós, nem annyira feszengős étterem, amit klasszul ellenpontoz a pincérek sztoikus magázódása, csak hogy azért érezd, hogy itt valami speciális történik.
A dekoráció része a dry agerük, amin beszartam. Nagyon jó látni, ahogy érlelik a húsokat – nyilván nem ezek fogynak a legdurvábban, de egészen biztos, hogy nem nedvesen érlelt steaket kapsz, ha nem azt rendelsz.
Én egy rostélyost ettem, vargányás krumplipürével és hagymás zsüvel. Ebből a rostélyos egy átlagosan jól elkészített, egyszerűen fűszerezett (só-bors) hús volt, ami megfelel annak, amit az étterem sugározni szeretne: őszinte és tradícionális az ételeket tekintve. A vargányás püré viszont uncsi volt: nem tudom, hogy mennyire volt friss a gomba, de érzésre főtt-sózott gomba volt belekeverve a sima krumpliba, ami mondjuk egy kicsit kevés.
Árait tekintve nem lóg ki nagyon semmilyen irányba abból, ami ezen a fronton elvárható. Talán egy picit lefelé. Az őszinteségi vonalon mondjuk nekem meglehetősen kellemetlen élmény volt, hogy önszántamon kívül rádobtam tíz százalékot a 12%-os beépített szervizdíjba. Amit lehet ragozni, hogy most borravaló-e, vagy sem, de mindenképpen baszódjanak meg, hogy utólag kellett megtudnom. Ha mentek, ti figyeljetek oda.
Egyszóval a Mészársteak egy kellemes, a versenytársakhoz képest nem túl drága hely. Az alap választéktól ne várjunk sokat, de amit ígérnek azt végülis teljesítik.
