Metalhead – Ozzy Osbourne három korszaka

Ozzy-t azt hiszem nem kell bemutatni senkinek. De azért, a biztonság kedvéért gyorsan összefoglalom a lényeget:

John Michael Osbourne az angliai Astonban született, 1948. december 3-án. Apja, Jack több műszakban dolgozott szerszámkészítőként, anyja, Lillian egy autóalkatrészeket gyártó cégnél dolgozott. Ozzy volt a negyedik a hat gyermek közül. Egy kis, kétszobás lakásban éltek mindannyian. Az „Ozzy” becenevet először az általános iskolában használta. Gyerekkorában diszlexiás volt, és egyéb tanulási nehézségekkel is küzdött. 14 évesen lett a Beatles rajongója, rá egy évre 15 évesen otthagyta az iskolát és dolgozni kezdett. Volt segédmunkás, vízvezetékszerelő-gyakornok, szerszámkészítő-asszisztens és vágóhídi munkás, sőt 6 hetet töltött a Winson Green börtönben, miután betört egy ruhaüzletbe. Szóval „mozgalmas gyerekkora” volt…ami később visszaköszönt karrierjében.

Ozzy zenei karrierje 1967-ben indult, amikor Geezer Butlerrel megalapították a „Rare Breed” nevű zenekart. Bár ez pár koncert után felbomlott, de követte a „Polka Tulk Blues” nevű együttes, ahol Ozzy Tony Iommival és Bill Warddal zenélt együtt. A végső felállás az „Earth” nevet kapta, ám mivel volt már egy másik ilyen nevű zenekar Angliában, ezért nevet kellett, hogy változtassanak. Végül ”Black Sabbath” lett az együttes neve. És ez volt Ozzy első nagy korszaka.

A Sabbath-ban Tony Iommi nyomta a gitár alapokat, méghozzá elég jellegzetesen, szinte összetéveszthetetlenül Sabbathos módon. Ozzy egyedi, nyávogós énekstílusa itt alakult ki. Nem megyek végig a korai BS lemezeken, de Ozzy stílusát alapvetően ebben az időszakban Iommy stílusa szabta meg. Azt énekelte, és olyan alapokra, amit a BS hozott, Geezerrel és Tonyval a fedélzeten. Ozzy naggyá tette a Black Sabbathot, és a Black Sabbath naggyá tette Ozzyt, ideje volt továbblépni.

A második sikeres Ozzy korszak akkor kezdődött, amikor hátat fordított a Black Sabbath-nak, és a saját énekesi szólókarrierjét egyengette. Mindez persze Sharon (a feleség és menedzser) nélkül nem jöhetett volna létre, az ő keze mindenben benne van. Ozzy 1979-ben megalapította saját zenekarát Randy Rhoads gitáros, Bob Daisley basszusgitáros és Lee Kerslake dobos társaságában. Debütáló lemezük a „Blizzard of Ozz” 1980-ban jelent meg, rajta olyan örökzöld slágerekkel, mint a „Crazy Train” és a „Mr. Crowley”. Ezt a másodvirágzást nagy részben köszönheti Ozzy a gitárosának, Randy Rhoads-nak. Randy (eredeti nevén: Randall William Rhoads, Santa Monica, Kalifornia, 1956. december 6. – Leesburg, Florida, 1982. március 19.) az 1980-as évek egyik leghíresebb és legbefolyásosabb heavy metal gitárosa volt, aki maradandó nyomot hagyott a rocktörténelemben.

Igaz ez sajnos nem tartott túl sokáig, hisz hű bárdisája és zenei stílusának meghatározója repülő-balesetben hirtelen és váratlanul elhunyt. 1982-ben ugyanis Randy Rhoads gitáros repülőgépe lezuhant. Randy Rhoads azóta is legenda. Nem csak a polka-dot pöttyös fekete Flying-V Gibson gitárja miatt, de egész sajátos és forradalmi játékstílusa miatt. A „Crazy Train” koncert felvétele klasszikus és ikonikus lett. Fiatalon ment el, és – ki tudja – mire vihette volna, ha még ma is él. A legnagyobb gitárhősök között lenne említve akkor is – ebben biztos vagyok. Mindenesetre halálával lezárult Ozzy egyik nagy korszaka.
Ozzy először mély depresszióba esett barátja és gitárosa halála miatt. Ezt követték az útkeresés évei (na meg persze a megfelelő gitárosé). Az 1982-88 közötti időszakban Ozzy bandájában megfordult Jake E. Lee gitáros (ex-RATT), az ő közreműködésével jelent meg a Bark at the Moon című stúdiólemez, ami gyengébbre sikeredett az első két albumnál – de azért mégis szeretjük. Ezt követően ki-be mászkáltak a zenészek Ozzy bandájában, nem volt stabil felállás.

(Ozzy és Jake E.Lee)

Ozzy 1988-ban megtalálta Rhoads ezidáig legstabilabbnak tűnő utódját Zakk Wylde gitáros személyében. Zakk (eredeti nevén: Jeffrey Phillip Wielandt, született: Bayonne, New Jersey, 1967. január 14. –) 8 évesen kezdett el gitározni, de komolyan csak 14 évesen kezdett foglalkozni a hangszerrel. Ekkor – a legenda szerint –, egy Leroy Wright nevű srác megmutatta neki, hogyan kell eljátszani a „Back in Black”-et az AC/DC-től. Ahogy Zakk maga nyilatkozta egyszer: „Attól kezdve csak az érdekelt, hogy a legjobb legyek. Akkor már a skálázással sem volt gondom”. Ez idő tájt előfordult, hogy napi 10-11 órát is gyakorolt. És ennek meg is lett az eredménye, Ozzy felfedezte és maga mellé hívta a bandájába a fiatal srácot (Zakk csak 19 éves volt, mikor Ozzyhoz csatlakozott). És ez a lépés évekre meghatározta Ozzy hangzásvilágát, megújítva a metált.

(Ozzy és Zakk Wylde – akkor, 1988-ban)

Az 1990-es évek elején Ozzy bejelentette, hogy visszavonul, és az 1991-es No More Tears című albumot követő turnét az utolsónak hirdette meg. Ám a korong és az azt követő turné hatalmas sikere láttán Osbourne létrehívta az Ozzfest koncert-sorozatot, ahol hasonszőrű metálbandákat gyűjtött maga köré. Vagyis, jobban szaladt a szekér, mint valamikor is. Ez Ozzy aranykora volt.

Nem csoda, hogy a szakma és a rajongótábor egyaránt meglepődött, amikor 2010-ben bejelentették, hogy Ozzy és a már 20 éve mellette gitározó Zakk Wylde “szakítottak” egymással (azért… csak úgy… mellékesen… elmesélem, hogy Ozzy legújabb 2022-es lemezének minden egyes számában hallható Zakk játéka is – bár nem ő a szólógitáros, de ott van). Na de, vissza a történethez: A Zakk-nélküli új lemezen két új zenész került Ozzy bandájába, az ifjú görög gitárhős Gus G. (ex-Firewind) próbál beleférni Zakk cipőjébe és a dobokat ezúttal Tommy Clufetos (ex-Rob Zombie) püföli.

És itt, ebben a pillanatban ért véget Ozzy harmadvirágzása, abban a szent minutumban, amikor a gitárokat már nem Zakk, hanem Gus kezdte pengetni. Mondjuk, nem is volt hosszú életű a dolog – se a sajtó, se a rajongók nem voltak oda a ”Scream” albumért. Valahogy hiányoztak róla a megszokott hangok és melódiák. Anyagilag se volt siker. Ozzynak rá kellett jönnie, hogy ha már Randy nem játszhat vele (lévén, hogy két évitizede halott), akkor legalább Zakk őrült riffjei, pentaton skálája, és sikító gitárja kell a varázslathoz.

Mert, ha még nem mondtam volna: Ozzy sikere nagyrészt a gitárosán múlik. Nem csak a zenei hangzás miatt, de a gitáros egyben zeneszerző is, és az ő stílusa ezért erősen rányomja a bélyegét az egész Ozzy produkcióra. Na, persze, az se rossz, ha az ember tudja mire számíthat, és már előre várja a gitáros újabb virblijét… Zakk játéka ugyanis nagyon jellegzetes, és védjegyszerű vibrátó-technikája mással össze nem téveszthetővé formálódott az Ozzyval töltött évtizedek alatt. (És köszöni szépen egész jól megvan a főnök nélkül is az ö kis Black Label Society nevű bandájával.)

(Ozzy és Zakk Wylde – ma)

2019-ben Ozzynál Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ez plusz a covid évek óta távol tartja őt a színpadtól. Kérdéses, koncertezik-e még valaha? És, ha igen, ki lesz a gitárosa?
Lesz-e negyedvirágzás, vagy marad Ozzynak három jó korszaka…?

Time will tell.
\m/
A metal ereje legyen veletek!