Miért gyűlöljük ennyire az olaszokat? – The pursuit of Italy
Emlékeztek még a kis glosszámra Olaszországról?
Belebotlottam az egyik legösszeszedettebb munkára azzal kapcsolatban, hogy Olaszország miért pontosan olyan gusztustalanul pronyó hely, mint ahogy azt megénekeltem és az önigazolásokra az ember nagyon szeret maszturbálgatni.
Olaszországot lehet az ellentmondások országának hívni, azonban ez a lusta tetvek által lakott félsziget nagyjából fél évszázada lavírozik a tökéletes osszeomlás szélén. A világgazdaságunk remek példája, hogy ez a maffiaállam gyakorlatilag nem szűnt még meg a mai napig a világ kilencedik legnagyobb gazdasága lenni annak ellenére, hogy a természeti kincsei és a turizmusa az egyetlen elfogadható érv a létezésére.
Ha épp nem omlasztanak össze komplett régiókat gazdaságilag és ölnek meg jópár embert trehány, önjelölt, tésztán hízlalt baromarcú talján mérnökök, akkor sem produkálnak az égegyadta világon semmi hasznosat. A gyönyörű tájat beépítik és egy átlag olasz külváros nagyjából úgy néz ki, mint a brazil favellák, csak ez utóbbi egy kicsit biztonságosabb.
Egy komplett világ veri ki nap mint nap a faszát az olasz gasztronómiára, ami menekültek rabszolgamunkájával termeli meg a csernobilhoz képest steril táptalajon a paradicsomot az egyetlen produktumukhoz, a tésztához.
Aki el van ájulva az olasz kultúrától, annak érdemes egy pár órát a Rai tetszőleges csatornája előtt töltenie ahhoz, hogy meggyőződjön róla, hogy Boticelli, Caravaggio és Ravioli ősei azzal vannak elfoglalva, hogy túlsminkelt, pináig dekoltált ringyókat néznek a tévében, ahogy ostobaságokat pofáznak. Gyakorlatilag egy ország, ami megérett a teljes pusztulásra, évtizedek óta maffiózók üzemeltetik és most már tényleges jeleit is mutatja a teljes összeomlásnak, ahogy a féldebil gengsztervezetés ostobaságokat nyilatkozva próbál pénzt tarhálni azoktól a külföldiektől, akiket papíron gyűlöl.
De ezek eddig közismert tények voltak.
Az olasz fertő tökéletes megértéséhez érdemesebb egy picit mélyebbre evezni és így bukkantam rá David Gilmour, angol olasszakértő munkásságára, a “Pursuit of Italy”-ra, ami közérthetően fogalmazza meg, hogy mi a fundamentálisan elbaszott ezzel a sosem létezett országgal.
- Olaszok nem léteznek. Szeretik a latinoktól eredeztetni magukat, de valójában ezek a hazátlan senkik semmiféle eredettörténettel nem rendelkeznek. Gyakorlatilag 1861-ig annyira voltak valóságosak, mint születésemkor a szlovákok. A félsziget lakói az őshonos etruszkok, valamint arab, főníciai, görög és pun hódítók, albán bevándorlók. Miután szétbaszódott a római birodalom, a területén a frankok, hispánok, osztrákok és még ki tudja kik költöztek be, ezek keverékei és leszármazottai a mai Észak-Olaszok.
- A földnyelv legjobb időszaka a középkori kereskedelem virágzárásra tehető (amikor is összebaszták a környék ökoszisztémáját, ide értve a saját erdeik teljes egészét is). A fellendülés erős polgári réteget és virágzó művészetet teremtett. Az építészet és a mérnöki eredmények szinte kivétel nélkül külföldi iskolákhoz köthetők. Az oligarchikus családok előretörése a mostani időszakhoz hasonlóan a kurvanagy szabadságba belefáradt, cinikus világpolgárokhoz köthetők: a városokat a Mediciek, Sforzák, Borgiák és a többiek uralma alá kerültek. Ebből persze az lett, hogy sosem keletkezett igazi egység közöttük, csak rivalizáció, viták, háborúk és végül véres diktatúrák és az elkerülhetetlen hanyatlás.
- A tagoltság miatt nem alakult ki sosem nemzeti öntudat, de még nemzeti nyelv sem. Az olasz alapja a latin, de abban a formájában évszázadokig nem használták írásban. A tizenkilencedik századig még egy nyelvet sem beszéltek: a toszkán nyelvjárás véletlenül lett az irodalmi olasz alapja. Mint majdnem minden szarnak, ennek is az egyház az okozója: sikerrel akadályozták meg, hogy az olasz írásbeliség semmit se fejlődjön. Az 1891-es nagy olasz egyesüléskor az olaszok 78%-a analfabéta volt, ami a déli részeken 90% volt – nyilván nem terjedt az “olasz” nyelv sem.
- Ez a vallási kötöttség volt az, ami a Pápai Állam révén az olasz egység egyik legelszántabb ellensége volt. A risorgimento legnagyobb nyertesei Közép-Olaszország lakói voltak, ugyanis a Pápai Állam egy igazi középköri csökevény volt: az elmaradott, dogmatikus vezetés, a konzervatív, kirekesztő hozzáállás anarchiához és kontrollálhatatlan közélethez vezetett. A bűnözés és a közbiztonság hiánya volt a leginkább jellemző. Az egyház odáig ment, hogy a választáson résztvevő jelölteket is kiközösítette.
Nagyon fasza kis könyv, érdemes elolvasni. Remekül felvezeti azt, hogy a feltehetőleg nem túl hosszú életű Olaszország nevű jelenség mostani végnapjaihoz mi vezetett. 450 oldal, nem egy nagy etvasz még angolul sem. (A Guardian és a Goodreads alapján.)
