Mikorra kell? Tegnapra!
A hosszabb szabadságolás után visszatérve az irodába tök jó érzéssel szokott eltölteni, hogy milyen fontos vagyok. Már ha a beérkezett emailek számát nézem, mert egyébként kicsit sem. Több száz olvasatlan levél vár, hogy megnyissam. Túl sok kedvem nincs hozzá, mert jellemzően valami olyat fogok olvasni ami vagy nem érdekel, vagy jobb lett volna nem tudni róla.
Van egy elég hülye szokása a kollegáknak. Mielőtt elmenne a jóember az ünnepekre szabadságra, még megír legalább 10 észvesztően fontos levelet, hogy mit kell megcsinálnia valakinek, mire visszatér a nép a pihenésből. Persze senki nem lesz bent, de a munka azért haladjon!
Én hülye meg elkezdem időrendi sorrendben elolvasni, és megcsinálni a rendkívül fontos feladatokat. Nagy a kapkodás, mert minden teendő a legmagasabb prioritásban van, arra meg harapnak, ha nincs kész. És bazmeg mire elolvasok minden egyes rohadt emilt, kiderül, hogy közben már tárgytalan lett a két hete kiadott ukáz. Én meg ott állok, hogy oké, de hát kész van… És a lőtéri kutyát nem érdekli már.
Kicsit így érzem ilyenkor magamat:
Jó reggelt mindenkinek!
