Milyen kést vegyek? – Hagyományos darabok

Az nem egy értelmezhető válasz, hogy semmilyet, mert kés nélkül nemhogy még a kertkapun, de még a kertbe se.

 

Ahogy minden cuccbuzulás esetén, a késeknél is nehéz meghatározni A Tökéletes Darabot, azt a Szent Grált, ami minden problémádat megoldja, és amit bárkinek jó szívvel ajánlanál, mert nem csak a neki szánt feladatot oldja meg, hanem egy csapásra egy tisztább, szárazabb, boldogabb embert is varázsol a tulajdonosából. Itt is illik leszögezni: tökéletes kés nincs, különben nem lennének olyan elvetemült hülyék, mint én, akik gyűjtögetik ezeket a vackokat, és közben azzal győzködik magukat, hogy hát végül is itt egy használati eszközről van szó, úgyhogy nem is hülyeség felhalmozni belőlük néhányat, meg amúgy is, kell egy az erdőbe, kell egy a városba, de nem árt, ha van olyanod is, amin van dugóhúzó, ez meg viccesen nyílik, ez meg jól néz ki… A választék csaknem végtelen, de az évek során, amikor egyes barátaim azzal kerestek meg, hogy mit ajánlanék nekik, csak sikerült megszülnöm valamilyen megoldást a problémára.

Az első kérdés természetesen az, hogy mire akarod használni a késedet. Ha vadászol vagy horgászol, nyilván jól körülhatárolható feladatokra használnád – erre megvannak a szakboltok, az irányadó nagyjából az, hogy kényelmes és biztonságos legyen az eszköz használata, van, aki vadásztőrrel indul útnak, mások simán előkapják a jó öreg svájcit, és megoldják vele, amit meg kell. Induljunk ki abból az esetből, hogy azért van nálad kés, mert bármikor jól jöhet, és ha hirtelen rád tör a szalonnasütés iránti vágy, vagy csak úgy becsomagoltak valamit abba a kurva műanyagba, hogy flex vagy kés nélkül nem tudnál hozzájutni, legyen nálad valami szerszám.

1 – A klasszikus: A svájci bicska

Hogy Victorinox vagy Wenger, majdnem mindegy – van, aki erre esküszik, van, aki arra, mindenesetre már egy szerényebb árú modellnél is hozzáférhető a dugóhúzó, a csavarhúzó, a penge és a konzerv- és sörnyitó, ezzel a felszereltséggel pedig a hétköznapi igények java része fedezhető. Különösen jó vétel lehet a régi német legénységi bicska, ezeket többen is gyártották (Aitor, Victorinox, Wenger), van bennük egy fűrész (aminek a lemezből hajtogatott fedőlapocskája általában már nincs meg), sörnyitó, konzervnyitó, dugóhúzó, ár és egy penge, no meg a markolatpanelen egy Bundeswehr-embléma. Bolhapiacokon olykor még előfordul, bár egyre ritkább – ha találsz egyet, érdemes rá lecsapni. Külön öröm, hogy az olajzöld markolathéjjal valamivel menőbben is néz ki, mint a szokásos piros bicska (könnyebb is elveszíteni).

 

2 – Egy penge mind felett

Bár a multifunkciós McGyver-szerszámoknál is rendesen ki lehet költekezni magunkat, az egyetlen pengével rendelkező daraboknál a határ már tényleg a csillagos ég. Porkohászati acélok, egyedi design, mamutagyar, türkiz – gyakorlatilag nem tudsz olyat mondani, amit ne próbáltak volna még meg a késgyártásban. Vannak olyan darabok, amelyeken mozgalmas vadászjeleneteket faragnak a csontmarkolatba, van persze a damaszkacél, ami irtó jól néz ki, de a drágakövektől kezdve a megkövült dinoszaurusz-szarig (már azt hittem, ebbe nem tudom beleszőni, de mégis) minden előfordulhat egy késen. De maradjunk a realitásoknál: kell egy kés, nem kell semmi más, ott állsz egy irdatlan rúd szalámi előtt, és valamivel MUSZÁJ felszeletelni.

Itt jön a következő választóvonal: tradícionális vagy modern? Az acélokat most hagyjuk, a legtöbb hétköznapi feladatra bőven elég bármi, amit nem bilibádogból gyártanak, de a forma fontos. A klasszikus bicskák a filléres kategóriától megintcsak a csillagos égig vannak beárazva, de a modern vonal is hasonló, bár ott tömeggyártott cuccok között is belefuthatunk százezres tételekbe, a hagyományos vonalon ehhez azért már meg kell erőltetni magunkat. Ma a hagyományosabb választékra vetünk egy pillantást.

3 – A rurális vonal

Kezdjük hát a hagyományos bicskákkal: öregapánk is ezt használta, két kézzel kell kinyitni, a zár nincs túlbonyolítva, ilyet már mindenki látott, senki nem fog szívgörcsöt kapni, ha előszedsz egyet a zsebedből. Markolata leginkább fa, esetleg van rajta bakni is (ez az a réz basz a végén a markolatnak), nincs benne semmi különösebb varázslat, számtalan méretben és formában érkezik, de kicsattintod-szalonnázol-becsattintod, oszt jónapot. Ebből a műfajból jó választás lehet valamelyik magyar bicskamanufaktúra terméke, nekem formában leginkább a fejesgörbe jött be, régi álmom mondjuk egy csiszolt agancs markolatú darab, de a diófa markolatpanel se rossz. Előnye, hogy könnyű kapcsolatba lépni a gyártóval, és a legtöbben (valójában mindenki, akiről hallottam) komolyan veszik ezt az életfogytiglani garancia-dolgot, és lényegesen könnyebb javíttatni az elnyűtt-tönkrement-eltört darabot, mint ha mondjuk Amerikába kéne visszaküldeni a cuccot. A hátránya az ár, ami egyébként nem szemérmetlenül magas, de nem biztos, hogy mindenki hajlandó ennyit rászánni egy bicskára – még akkor sem, ha ez tényleg kitart akár élete végéig is. Olyan extra perverziókat is ki lehet élni, mint egy ATS-34-es acélból készült, díszített rugójú cakli, szóval azért megér egy misét a dolog, de hát nem mindenkit hoznak tűzbe ezek a dolgok.

És persze van a másik véglet: az olcsó használati kés, ami azért úgy-ahogy hagyományos is. Ezek jellemzően a bugylik, illetve a francia douk-douk – tízezrével gyártják őket, nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni, de ennek nyilván megvannak a hátrányai is. A műfaj koronázatlan – na jó, koronázott – királya a francia Opinel, de hasonló vonalon mozog az olasz Antonini és a portugál Filmam (vagy MAM) is. Az új-zélandi Svord gyárt még friction folder késeket – ilyenkor egy pengenyúlványt fogsz bele a markolatba, hogy ne csukódjon be, valamint Japánban is készítenek higonokamikat, amelyek hasonló elven működnek, de azok inkább gyűjtőknek és haladóknak valók, mert elég könnyen el tudod vágni velük a kezed. Egyébként jó cuccok, de inkább érdekességnek jók, használatra van náluk praktikusabb is.

Ennek az olcsóbb, de használható kategóriának az abszolút győztese (bicskában) az Opinel. Néhány ezer forintból hozzá lehet jutni egyhez, ha szénacélt veszel, teljesen hagyománykövető vagy – erre viszont muszáj valamennyire odafigyelni, mert rozsdásodik -, biztonságosan kezelhető, szép, a rozsdamentes acéljuk pedig teljesen kiváló. Egyetlen hátrányuk van: a bükk markolat, ami szépen megdagad, ha vízzel érintkezik, és nehéz lesz kinyitni és becsukni a kést, de ezzel együtt lehet élni. A kényelmes markolat és a pengeforma arra csábítja az embert, hogy a konyhában is használja, ezzel sincs semmi baj, de néhány év alatt a zárógyűrű alatt elrohad a fa, és szétesik a kés – pótolni lehet, de a vízzel tényleg vigyázni kell, azt nem szereti.

Hasonló műfajban alkot a maniagói Antonini is – valójában az Old Bear-széria késeit simán Opinelnek is nézheti az ember. Árban sem túl nagy az eltérés, az egyetlen lényegi különbség a felhasznált acél típusa, illetve a zárszerkezetben meglévő különbségek – itt egy retesz zárja a pengét, nem az egész gyűrű forgatható. Előnye lehet a késnek az elegánsabb megjelenés – markolatnak sötétre pácolt diót vagy olajfát használnak, ez elég jól fest a vastag sárgaréz gyűrű mellett. A maniagói gyár azt állítja, hogy minden egyes elkészült darabot kézzel, fenőkövön fennek ki, és mindegyik mellé jár egy papír is, amelyen megtalálható az aktuális darabért felelős munkás monogramja is, szóval ez egy ilyen felvágósabb ajándék is lehet akár azoknak, akik eddig még nem tudták, hogy szeretnének egy kést.

A MAM késekkel nincsen komolyabb tapasztalatom – láttam párat, ennyi. Annak alapján, hogy ők is bükkfát használnak markolatanyagnak, valószínűleg itt is elég érzékeny téma lehet a víz, bár az Opineltől eltérően itt az acél sem tartogat különösebb meglepetéseket. A zárszerkezet is eltér a két előbbi márkától: liner lockkal dolgoznak, vagy legalábbis valami hasonló megoldással, a késeiket viszont még a franciáknál is olcsóbban adják – igazi bugylik, ha elveszíted, így jártál, de körülbelül egy doboz cigi áráért pótolhatod őket. A kidolgozás ehhez mérten tényleg bugyli-szintű: sorják, egyenetlenségek, eltérések előfordulhatnak, de arra, amire kitalálták, tökéletesen alkalmasak.

 

53 thoughts on “Milyen kést vegyek? – Hagyományos darabok

  • July 1, 2017 at 19:18
    Permalink

    Nekem egyetlen késem van csak. Konyhai használatra olyat kerestem, ami kenő és vágókés is egyszerre és nem kell élezni. Na ez a Victorinox lekerekített végű recés paradicsomvágó kése. A szép színes műanyag nyél miatt rögtön megtaláltam a sok szar fekete közt, amiket aztán idővel ki is basztam.
    Annyira jó, hogy a család ezt kapott szülinapra. Mindenki még aznap elvágta vele a kezét. Imádom!

    • July 1, 2017 at 19:20
      Permalink

      Nekem a hegyes végű paradicsomkés tetszik, mondjuk én imádok deszkán kajálni, ahhoz meg kötelező valami handzsár.

      • July 1, 2017 at 19:23
        Permalink

        hegyes végű?? az nem lehet paradicsomkés
        otthon mindig deszkán kajáltam, de a deszkák, amiket vettem saját háztartásba, egyszerűen szarok, megvetemednek. De ahhoz tényleg kell egy fasza kis böködős kés.

    • July 1, 2017 at 21:13
      Permalink

      a konyhában én általában egy icel séfkést használok, oszt jóvan. ha jól kifened, mindent visz, nagy ritkán előveszem a vic kiskést is, de az tényleg csak pepecs munkára jó, amúgy meg van két opinel zöldságre ás effélékre

      • July 2, 2017 at 03:29
        Permalink

        na, de a kenyeret mivel kened? és mivel kapirgálod ki a lesült kacsa zsírját a tepsiből?

        egyébként pont a kifenéssel van a bajom. Én nem tudom normálisan megcsinálni célszerszámok és technika hiányában (jó, van valami kövem, de sose tudtam rendesen megélezni), a késélezős bácsi meg kihalt.

        • July 2, 2017 at 06:28
          Permalink

          én se vagyok nagyon penge a fenésben, de acéllal azért rendbe tudom tenni annyira, amennyire kell. a pecsenyezsírra és társaira pont egy opinel van a konyhában 🙂 sajnos az én élezős bácsim is kihalt, ilyen mr minites helyekre meg nem merem bízni a kést. anno a késportálon volt Hegyespenge, ő tartott élezőszemináriumokat, el kellett volna látogatnom egyre 🙂 kövem nekem is van, változó sikerrel használom, de mondjuk a nagy konyhakést egyszer próbáltam kifenni rajta, még mindig megvan a heg, pedig nem ma volt

          • July 2, 2017 at 06:33
            Permalink

            Látom, egy cipőben járunk :), az opinelt kivéve.

      • July 3, 2017 at 05:35
        Permalink

        A konyhában maradok a Tojironál. Abból az olcsó is jó. Legalábbis nekem.

  • July 1, 2017 at 19:18
    Permalink

    Nekem egy viktorinoxom van, meg egy macsetém. Előbbinek az elvesztését egy konkrét sorscsapásnak élném meg, nagyon ragaszkodom hozzá. Valamiért sose akartam még ötöt, de meg tudom érteni, hiszen mindegyik más valamire jó!!!!!

    • July 1, 2017 at 21:11
      Permalink

      a tengerészgyalogos késem nélkül nem tudnék tengerészgyalogosokat ölni.

      • July 1, 2017 at 22:06
        Permalink

        evidencia.

  • July 1, 2017 at 19:41
    Permalink

    Nekem van pár Muela pengém.
    (Valamiért elkezdtem gyűjteni őket (magam se értem miért), aztán lejöttem a cuccról)

    • July 1, 2017 at 21:10
      Permalink

      az első komolyabb késem egy muela bowie volt, még mindig gyönyörű. 🙂

        • July 1, 2017 at 21:38
          Permalink

          van egy sima bowie – kicsi – meg egy csicsásabb cucc, egy nagy vadásztőr. kb tíz éve használom tábori cuccokra meg gombászásra. hiába díszes, működik, és nem hiszem, hogy bárki emiatt lenne képtelen túlélni bármit is

          • July 1, 2017 at 21:44
            Permalink

            Nekem elég sok van. Főleg a rózsafa markolatú cuccok tetszenek (tetszettek).
            Bowie, mouse, grizzly, bárd stb. Párszor használtam is őket, de valamelyik teljesen “érintetlen”.

          • July 1, 2017 at 21:47
            Permalink

            én mindkét muelámat abuzáltam, bírták a hétköznapi csapkodást. meg hát szépek, na

          • July 1, 2017 at 21:54
            Permalink

            Szfváron minden évben tartanak tűzzel-vassal fesztivált. Ott vettem évekkel ezelőtt az egyik legszebb késemet. Egy kézzel készített remekmű. Persze a fesztivál azóta elkurvult, és csillagászati összegeket kérnek egy jobb darabért.

  • July 1, 2017 at 20:23
    Permalink

    A konyhában pontgyűjtős Zwilling-készlet van, horgászathoz és szalonnázáshoz Zepter bicska. Gondolom, ízléstelen középszer, de nekem faszán bejön mind.

  • July 1, 2017 at 21:16
    Permalink

    Van egy böker magnumom (szar) meg egy karabíner késem (jó).
    Olcsó > drága.

    • July 1, 2017 at 21:19
      Permalink

      a böker nem mindig szar, de gyakran az. én most egy case-be futottam bele: nem lehet kinyitni. helyzetfóggő, mikor mit dob a gép

      • July 1, 2017 at 21:20
        Permalink

        Nálam a zár hibás, nem marad meg, össze-vissza csuklik. Pénzkidobás volt, még ha csak 6 rugó is…

        • July 1, 2017 at 21:27
          Permalink

          reklamálj. a casenél is ezen tűnődöm, de előtte meg fogom tornáztatni. mondjuk nekem eddig igazán megbízhatóan a victorinocok, a spydercok meg a cold steelek működtek.

          • July 1, 2017 at 21:59
            Permalink

            Vissza már nem viszem vagy két éve vettem, blokk sincs meg, és jól elvagyok a karabíneressel.Medvét nem kell vele ölni, de amire használom, arra több mint tökéletes.

          • July 7, 2017 at 00:30
            Permalink

            minimális kotyogás a pengében = halál.

            csak a higonokaminál fogadtam el, ott se szívesen

    • July 1, 2017 at 22:05
      Permalink

      Nekem volt egy kabarom, de ellopták a faszba. Jobban meggondolva most is van, de a kicsi és azt utálom, sose használom.

      • July 1, 2017 at 22:18
        Permalink

        Akiskésit neki!

  • July 1, 2017 at 21:24
    Permalink

    Kyocera kerámiakésről ha valakinek van tapasztalata, igazán megoszthatná.

    • July 1, 2017 at 21:38
      Permalink

      Nekem nincs. De gyűlölöm a porcelánkéseket.

        • July 1, 2017 at 21:59
          Permalink

          Mert ormótlanul vastagnak érzem a pengét. Nem siklik olyan szépen, mint egy jól fent acél. De lehet, hogy csak bedumálom magamnak.

          • July 1, 2017 at 22:00
            Permalink

            Kyocerát próbáltál, vagy valami kínait?

          • July 1, 2017 at 22:02
            Permalink

            Szerintem ilyen márkátlan szarokat próbáltam.

          • July 1, 2017 at 22:03
            Permalink

            Lehet az a baj. Aztán az is lehet, hogy a kyocera se olyan jó, mint amilyennek beállítják. Mindenesetre meggyőzőek amiket eddig láttam meg olvastam róla.

          • July 1, 2017 at 22:05
            Permalink

            Használtál már jó porcelánkést?

          • July 1, 2017 at 22:14
            Permalink

            Még egyet se próbáltam, tescosra meg nyilván nem adok ki pénzt.

          • July 1, 2017 at 22:20
            Permalink

            Én használtam párat, de márkát nem tudok, nem is néztem utána. Éles volt meg ergonomikus nyelű, de valahogy vastagnak tűnt a penge, keményebb dolgok, pl krumpli vágása közben feszült, nem siklott, nem volt élmény.

          • July 3, 2017 at 05:31
            Permalink

            Szerintem bedumálod, de nekem sem kellene.

    • July 2, 2017 at 02:40
      Permalink

      Fun-fact: a Kyocera kerámiakéseket azért kellett elrontani, mert 9/11 után rájöttek hogy alkalmasak repcsi eltérítésre.

      • July 2, 2017 at 03:19
        Permalink

        Ja vágom, kell hozzá kevéske fémet keverni, hoy a detektorok ki tudjàk mutatni.

  • July 2, 2017 at 02:36
    Permalink

    Amikor még ilyen nagyon kölykök voltunk, nem is tudom, 8 Ft volt az ABC-ben egy sima nyitható kiskés. A rágók mellett volt a pénztárnál.
    Volt amúgy egy Tramontina Bowie-forma tőröm, úgy éreztem magam mint Old Shatterhand. Elképesztően tré volt, ilyen műanyag nyél, el is tört, akármi, de volt a végén egy fémsúly, attól azért eléggé elegánsan érezhetted magad.
    Könnyűfém volt az is.

  • July 2, 2017 at 06:55
    Permalink

    A svájci bicska a legjobb

  • July 2, 2017 at 08:12
    Permalink

    Van jó pár, de amit legjobban szeretek használni az egy kézműves kés, amit egy szerszámkészítő öregtől kaptam gyerekkoromban apám haverjától. 31 éve használom erdőn-mezőn-kertben-konyhában. Valami elképesztő hibrid dolog a fémnyelével, műanyag szarvas agancs utánzatával, vörösréz csúszásgátlójával. De a penge, az valami állat. https://uploads.disquscdn.com/images/72b25e40880b6dd41ad1b4eeaa9a428bbbbd2fe9e0080a700eb089f5bd3a0e94.jpg

    • July 2, 2017 at 08:51
      Permalink

      ezek tök jók tudnak lenni, a műagancs nyelű Mikovok olyan nosztalgiahullámot indítanak el egyesekben, hogy ész nélkül dobálják el a százezer forintos szuperacélból készült lézerszikét, hogy végigtapizzák a gyerekkor kését 😀
      nekem ilyen egy keletnémet kisbicska, már agyon van fenve, acél az egész, egyszer megpróbálok beszerezni belőle egy kevésbé leharcolt példányt tutujgatni (asszem GML volt a gyártó, imádtam)

  • July 2, 2017 at 11:17
    Permalink

    HAJRÁ FIDESZ, VIGYÁZZ SOROS!

  • July 3, 2017 at 05:18
    Permalink

    Köszönöm a T. Szerkesztőségek, érdekes volt.

  • July 3, 2017 at 05:29
    Permalink

    Azt hittem késről lesz szó, de látom, csak egy alfajáról, a bicskáról. Persze elég nagy falat lenne a teljes palettát tárgyalni. Valóban jó dolog a bicska. Nekem is van több darab, a felemlegetett svájciból egyenesen kettő. De van speciális outdoor darabom is, főzési mániámhoz kapcsolódva, egy Magnum outdoor cuisine III. Amivel persze mindig meg lehet fogni, az a tanto hegy.
    És köszi a cikket 🙂

  • July 7, 2017 at 19:09
    Permalink

    Anyámnak mondtam, hogy veszek neki a sparban pontokért késeket…
    azt mondta, nem kell B-kém, apád azt mondta 2 évvel ezelőtt, hogy megélezi

Comments are closed.

%d bloggers like this: