Motherfucker

Mike Patton megszólalt 17 év kihagyás után.

Persze ez nem ma volt, hanem még 2014-ben, és be kell vallanom, hogy nem vitt magával annyira a Sol Invictus, mint ahogy vártam volna, bár Patton rendszeresen magasra helyezte a lécet a Faith No More-lemezekkel, az Angel Dust máig minden idők egyik legjobbja.

Oké, utána kalandozott mindenfelé, a Peeping Tom például nagy kedvenc, de inkább paródiaként, és a Sol Invictus is valami hasonló vonalon mozog, egyszerre idézi meg a régi FNMt, és csúfolódik rajta, ez nem is csoda, mert közben a saját kiadójuknál jelennek meg, és úgy szarhatnak mindenbe, hogy Patton legelborultabb hülyeségeit is vitte valaki, akkor hát ezt is fogja. Oké, vittem, de volt már jobb is, viszont öröm hallani, hogy nálam jóval sikeresebb emberek sem tökéletesen elégedettek az élettel, ha telefonos ügyfélszolgálatos lennék, ezt kúrnám be az örömóda alatt. Elnyelte a gép a kártyádat?

Get the mother fucker on the phone, the phone
Get the mother fucker on the phone, the phone

Nem sikerült? Szar ügy, de

Körbeértünk, itt van két kedvenc egy csomóban. Rendben, ahogy öregszem, én is egyre inkább az egyszerűségre törekszem, de hálistennek Patton és Lombardo most épp egy punkzenekart tolnak, annál egyszerűbbre meg nem lehet törekedni.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!