A nap, amikor majdnem kitört az atomháború #2
Dallasban, Texas államban 1963. november 22-én lelőtték J.F.Kennedy-t, az Egyesült Államok elnökét.
A hírekre a hadvezetés első reakciója az volt, hogy magát az USÁ-t érte támadás és ez csak az első lépés.
De kinek állhatott érdekében?
a.) a szovjeteknek
b.) a KGB-nek
c.) a bolgároknak (a KGB finanszírozásában)
Az fel sem merült, hogy egy magányos elkövető állhat az ügy mögött.
Mit lehet ilyenkor tenni? Haladéktalanul elrendelni valamelyik DEFCON szintet. (A magyar wikipedia hülyeséget ír, nem a titkosítást cserélik le a rádiójeleknél. Édes istenkém, azt ki szerkeszthette? Mindegy, hagyjuk is.)
A DEFCON 1 talán túlzás lett volna, ahogy a DEFCON 2 is. Ezek olyan riasztási szintek, hogy csak az indítókód kell, aztán indul az élesített Titan rakéta a kijelölt szovjet és később kínai célpontokra megelőző (azaz támadó ez a DEFCON 1) vagy válaszcsapásként (ez a DEFCON 2 a már észlelt támadó rakétákra), 30 perc múlva múlt időbe tenni ott mindent és mindenkit.
A DEFCON 3 ezekől annyiban különbözik, hogy 58 másodperc, amíg a páncélszekrényből külön-külön kivett és kikészített kulcsokat elfordítják és csak utána indulnak a interkontinentális ballisztikus rakéták.
Ez a Navy Department utóbb nyilvánosságra került távirata:
“GENERALLY CONSISTENT WITH DEFCON 3”
A kulcsok márpedig ki voltak készítve. Azért kulcsok és emberi kartávolságnál távolabb elhelyezett zárakkal, hogy egyetlen személy szabotázs vagy kisebb őrület esetén se tudja kioldani mindkét zárat.
Aztán elfogták Lee Harvey Osvaldot kb. 70 perccel a merénylet után és a rakétasilókban a kulcsok mentek vissza a páncélba, mert nem a szovjetek voltak és nem is újabb világháború.
58 másodperc. Ennyire volt a emberi civilizáció a megsemmisüléstől.
A Titan Missile Museum pedig várja a kedves látogatóit, ilyen napszemcsiket is meg lehet tekinteni:
Előzmény itt:
8 comments