Ne nyomd össze az alu dobozt!

Egy kivétellel.

Évekig azt verték mindenki fejébe, hogy mielőtt kidobja a kukába a PET palackot vagy a sörös (netán üdítős) dobozt, akkor össze kell nyomni. És ennek volt egy élvezeti faktora is, amikor a talpad alatt recseg bármi, ami korábban itallal, később levegővel volt teli, az valami borzongató. Megsemmisül és uralod, igazi dominanciapróba. Aki nem évezi, az meg is érdemli.

Megvolt ennek a maga oka. Kevesebb helyet foglal. Ennyi.

A hulladékgazdálkodás a szelektív gyűjtéssel azóta megváltozott, de mint kiderült, annyira mégsem, mert keletkezett egy új, nem várt mellékhatása a nyomkodásnak.

Induljunk az elejéről. Amikor még emberek végezték a kommunkális hulladék szeparálását, beállt száz néger a futószalag mellé és így nézte: egy pezsgősüveg, egy mensis női bugyi, egy 45-ös Magnum, egy letépett alkar… csak a szokásos este Manhattan külsőn, nincs mit csodálkozni.

Mióta gépekre bízták ezt az egészet, sokkal egyszerűbb lett – gondolnánk. De nem, mert a gépeknek komoly fejtörést okoz egy elsőre is rögtön megoldhatatlannak látszó feladat: a mechanikus szeparátor megpróbálja vastagság alapján kiválogatni a papírt. Elég jól körülhatárolható a papír mérettartománya a papírlaptól az újságon át a csomagolókartonig. Átfér a lukon, akkor papír, ha nem akkor meg valami más.

És itt tört bele a bicskája a ravaszdi masinériáknak: az összetaposott sörösdoboz vékonyabb lehet a csomagolókartonnál és a buta masina papírnak véli.

Maga az érdekelt szövetség egyik főigazgatója, pontosabban Matt Meenan (titulusát tekintve Senior Director of Public Affairs at the Aluminum Association) figyelmeztetett erre, hogy az évek tapasztalata mostanra azt mondatja: emberek NE TIPORJATOK! Az alu ugyanis 100%-ban újrahasznosítható és a papír újrahasznosítás irányába elterelt aluból többé nem lesz újraalu, az elveszett végleg.

Szomorú ez az egész. Egyrészt oda az élvezet ha nem tiporhatunk. Másrészt ha tiprunk, oda a környezet.

Egy kivételt azért hagytak: sok helyütt a világban megtalálhatók közterületeken karos dobozprések, ott aztán önfeledten mehet tovább a móka! Tehát van remény.

Fun-fact: Európa számos országában megpróbálják rávezetni a lakosságot, hogy ne tiporjanak. Irtózatos betétdíjak vannak például a németeknél, asszem 75-80 Ft egy doboz, ott a visszaváltó masina csak akkor veszi vissza ha teljesen ép (a gépek összeesküdtek ellenünk?). Skandináviában járva valamivel enyhébb a helyzet: itt most 1 SEK azaz kb. 31 Ft a betétdíj, annyért már talán megéri egyet-egyet alaposan megtiporni. Mondjuk megfontolandó azért, hogy négy doboz betétdíja kiad egy lájtos sört.

Magyaroszág szokás szerint világelső, a környezetvédelmi termékdíjat beszedi, a boltok meg tojnak rá, az árba beépítik, vissza nem veszik. Egyes helyeken 2 Ft-ot adnak érte, akkor már inkább rálépek és bedobom a kukába, szopjanak a szemét gépek.

Elveszik az emberek munkáját.