Néha kell egy kicsit kirándulni is

Miután Blue a nyakába vette a világot, én is úgy éreztem, hogy ez már nem zabkása: irány Tatabánya.

Aztán meggondoltuk ezt jobban, és mégsem. Komáromban az erődön kívül olyan sok látnivaló nem akad, az is akkor izgalmas igazán, amikor oldtimer showt rendeznek benne, és olyan autókat hánynak össze rajta, amilyenekben az ember tök szívesen hallgatna iszonyú hangosan Deep Purple-t, és tényleg felvenné azt a fura árnyalatú világosbarna bőrdzsekit, mert tök jól megy a barkóhoz (egyébként maga az erőd is érdekes, tele volt orosz graffitivel, ideiglenesen itt állomásozó barátaink olyanokat írtak a falra, hogy haza akarnak menni valahova a halál fasza után húsz kilométerrel található szibériai faluba, ami érthető is, mert aki Szibériában szocializálódott, nem biztos, hogy jól érzi magát egy XIX. század végén kipofozott izében, ahol tulajdonképpen nincs semmi). Volt idejük unatkozni: 1945-től szovjet fegyverraktár működött itt, a túlparti, vagyis szlovák részen laktanya üzemelt. A környéken valószínűleg amúgy sem lehetett nagyokat bulizni, szerintem akkor még nem nyílt meg a lábatlani diszkó, meg eleve ki jár már olyan helyekre, hogy Lábatlan (értitek, jár).

Úton a leadképen is látható Európa-udvarba: ezzel az volt a cél, hogy bemutassák az európai építészet sokszínűségét, és majd özönlenek a turisták, állítólag nem akkora siker, de legalább jól néz ki.

Komárom szlovák fele viszont egészen csinos, otthonra is kéne: semmi különös nincs benne, egy jó hangulatú, barátságos kisváros, van itt egy csomó kávézó, étterem, terasz, a belvárosi része sztereotip módon nyilván Szentendrére emlékeztet, mert minden szép kisváros Szentendrére emlékeztet, azt meg mégsem mondhatom, hogy olyan, mint San Gimignano, egyrészt mert nem olyan, másrészt meg sznobnak tűnnék. Ja, van zongorabolt is, ami egy ilyen kisváros esetében azért nem semmi. Itt működik a Selye János Egyetem, ez az első magyar nyelvű szlovákiai egyetem, ráadásul nagyon szép helyen is van; még nem döntöttem el, hogy ha véletlenül nagyon sok időm lenne, és feltétlenül Komáromba szeretnék költözni, vajon református teológiai tanulmányokba kezdjek (kisebb hiba, hogy nem vagyok református, de ilyesmire nem adunk), vagy próbáljak meg elhelyezkedni a helyi újságnál – ez utóbbi jobban vonz, mert úgy érzem, hogy a helyiek még nem tudnak eleget sem a szarról, sem a sirályhojszákról, nem is tudom, hogy bírták ki így idáig.

Valahogy sikerült egy modern építményt úgy berakni a Selye János Egyetemre, hogy nem bűnronda, nekem legalábbis tetszik. Balra van az újság és a tévé szerkesztősége, jobbra meg a teológiai kar, ez egy ilyen szimbolikus kép.

Nyilván egyetlen szlovák látogatás sem lehet teljes néhány korsó sör és knédli nélkül, ez utóbbi azért fontos, mert Csehország messzebb van, de szerencsére a helyiek már Párkányban is ráéreztek, hogy mi kell a hülye turistáknak, úgyhogy árulnak ott is – ez tipikusan az a kaja, amit művészet lenne elrontani, nem is szokták. Puhára párolt hús és knédli bőven meglocsolva szafttal, mellé párolt káposzta és egy korsó sör, ilyenkor érzem úgy, hogy dorombol a bennem élő kárpát-medencei. Egyszer úgy éreztem, hogy ehhez a menühöz kell még egy tányér bableves is, ez sem rossz döntés, de akkor lehúzott ablakkal kell hazamenni, a bab meg a káposzta jók ugyan, de fingatnak, mint a rosseb.

A Klapka tér egy csücske. Itt nem látszik, de dél körül tele volt minden kiülős hely, az emberek fagyiztak meg söröztek, és úgy tűnt, hogy egész jól érzik magukat a hétfő ellenére.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: