Sípláda
Egész este valaki szabályos időközönként halkan sípol az ablakom alatt. Tök egyformán, pár másodperc kihagyással és rohadtul nem fárad el, csak fújja. Ki ez a pöcs, gondolom félálomban és miért nem veszik el tőle azt a kurva sípot. Biztos elásták, tűnődöm, mint abban a filmben, és csak a síppal tud jelet adni (ez itt a házak között teljesen életszerű). Kurvaélet, hogy most nem ásom ki, majd reggel. De csak reggeli után, éhgyomorra nincs földmunka. És előbb iszom egy kávét, esetleg kettőt. Itt haljak meg, ha nem.
Lehet, hogy nem is síp, gondolkozom tovább most már kicsit jobban felébredve. Nyilván valamelyik idióta pont éjjel háromkor hintázik a kibaszott játszótéren, és senki nincs, aki leordítaná a hülyéjét, vagy legalább megolajozná azt a nyomorult hintát. Mindig ugyanúgy nyikorog. Esküszöm, lemegyek és megolajozom. A pincében még kell lennie valahol, nem használtam el a biciklihez. Na, most abbahagyta! Végre…Ja, nem, már megint sípol.
Holnap reggel, esküszöm, megkereslek és lenyeletem veled a sípodat!
Hát másnap reggel meg is kerestem. Jelentem, nem kell lenyelnie a sípot, beépített sípja van neki: egy erdei fülesbagolyfióka énekel könyörög kajáért az ablak alatt. Megnyugtatok mindenkit, nem fogja abbahagyni, mert éhes és ez a hívóhangja. Az dobja rá az első követ, aki nem sípolt még az éhhalál szélén. Illetve inkább ne dobjatok rá semmit, mert nagyon hasznos madár, és fiókának még viccesen is néz ki.
Aki kíváncsi a hangjára, a xeno-canto oldalon írja a keresőbe, hogy Asio Otus és mindjárt válogathat egy csomó felvétel között a térképen. Baromi sok madárhangot gyűjtöttek össze a világ minden tájáról: összehasonlíthatjátok a szabadkai, a tiszaberceli, a kaposvári és a kölni bagolysípolást, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezek a kis sípládák majdnem ugyanúgy sípolnak mindenfelé, kivéve a hortobágyit, az valami tájszólásban nyomja. Már nem kell sokat kibírni, kb. augusztusig fogják csak csinálni, addig is jó hallgatózást!
