Nincs isten

Bár régi információ, de hát egy újszülöttnek minden vicc új, illetve mi más illene ehhez a remek hétfői naphoz, mint egy szívbemarkoló történet arról, hogy az emberek alapvetően mocsadékok és isten nyilvánvalóan nem létezik. Erről Ponyt kérdeztük meg, aki Kareng Pangi, egy borneói picinyke falu lakója volt egészen addig, amíg a Central Kalimantan Conservation and Natural Resources Authority, akik a BOS alapítvánnyal (BOSF) és a helyi biztonsági erőkkel együttműködve el nem hozta onnan 2003-ban.

Pony szerintem csettintene egyet a nyelvével, ha olyan jó sorsa lett volna, mint mondjuk Harambénak. Pony egy remek helyen született, a borneói dzsungelben, amit a helyi erők kivágtak, hogy a pálmaolajból olyan nélkülözhetetlen dolgokat készítsenek, mint a szőlőzsír, a jégkrém, a csoki és a sajtos keksz.

Michelle Desilets, a BOSF igazgatónője nyilatkozott Ponyról a Vice-nak még 2007-ben, amiben röviden összefoglalja, hogy mi is történt vele. Hat éves korában találtak rá az orángutánra, gondosan kisminkelve és leborotválva. Pony gazdája azzal kereste a kenyerét, hogy miután befogták az állatot, szépen láncraverte és a falubeliekkel pénzért dugatta. Amikor megtalálták már szépen be volt idomítva, hogy pucsítson és riszálja magát, ha férfiak jönnek a közelébe. Az ügyfelei nyilván tisztában voltak vele, hogy egy orángutánt kefélnek. Konkrétan ezért jártak oda.

Úgyvan, Ponyt prostituálták. Kapott groteszk ékszereket és sminket is, a testét szúnyogcsípések és elvakart fekélyek borították. Senki sem tudja, hogy meddig volt pontosan ott, de a falubeliek szerint nem csak erotikus partnerként, de szerencsehozó totemként is elsőrangúan üzemelt, mert meg tudta jósolni a lottószámokat is. Persze az elszállítása is egy évet vett igénybe, mert a falubeliek a mádámot és kis kurtizánját védelmezve macsetékkel kergettek el nagyjából bárkit, aki ezzel megpróbálkozott.

Miután az alapítvány munkatársai pár AK-val felszerelt gárdistával karöltve bekopogtattak a kedves falubeliekhez, az évszázad kujonjai nyilván kevésbé mertek hepciáskodni. Nyaru Mentengbe került végül ami egy alapítványi kezelésben álló rezervátumsziget, ahol pár sanyarú sorsú társával együtt dolgozik azon, hogy egyszer visszakerülhessen a természetbe.

A mádám egyébként hisztérikusan ordibálta, hogy “El akarják venni a kicsikémet! Ezt nem tehetik!”, amikor elvitték tőle Ponyt. Mivel Indonéziában nagyjából minden törvénytelenség le van szarva ezért természetesen teljesen büntetlen maradt az egész történet.