Olajtársadalom

Sokak fejében él az a képzet, hogy információs társadalomban élünk. Nos, egyáltalán nem.

Az tény, hogy egyre többen egyre nagyobb mértékben függenek a technikai, informatikai eszközeiktől, de ez csak a világ lakosságának legfeljebb harmadára igaz, a valódi függőségeink forrása nem más, mint az energia.

A civilizációnk energiafüggő és ez az emberré válásig vezethető vissza: a tűz felfedezése előtt az ember nem is létezett, a majom ősünk csak egy állat volt a többi között. A tűz és az abból származó többlet energia tette lehetővé, hogy az értelmes ember ki tudjon emelkedni, uralma alá hajtsa a természet erőforrásait.

A tűz ugyanis megtette azt a szívességet, hogy ne kelljen a szervezetnek extra forrásokat hozzárendelni a metabolizmus bonyolult folyamatához és a húsevéssel, a rendkívül fontos fehérje és szénhidrát bevitellel az agy radikálisan növekedésnek induljon. Ugyanez a tűz biztosította a tehetetlenül születő embergyerek számára, hogy az anyaméhen túl is növekedhessen, annak ellenére, hogy a járóképességét sokkal később érte el, mint bármelyik másik emlős. Egy őzgida perceken, de legkésőbb órákon belül lábra áll. Egy zsiráf is. Az embergyereknek legalább hat hónap kell ehhez a mutatványhoz, de önállóan akkor sem lesz képes táplálkozni.

Kell a külső energia.

Sokak fejében élnek más képzetek is, beleplántálva. Ilyen például a fényforrásokkal kapcsolatos teljes félreértések sorozata, de erről később.

Azt tudni kell és tudni érdemes, hogy a globális energiamix a mai napig tűz alapú. Amikor azt gondolják sokan, hogy rabigába hajtottuk a természetet, szolgánk a világ, az ellenkezője az igaz. Egyre kevésbé uraljuk, az emberiség létszámának növekedésével párhuzamban az arány nagyon-nagyon romlott.

Alig másfél évszázados az olajforradalom. Az ipari forradalom két évszázaddal korábban szén alapú volt, az olaj az egy ilyen ottrohadjon meg szar volt, nem lehetett tőle vetni például gabonát Amerikában. Feltört és elrontotta a termést. Mindaddig amíg rá nem jöttek, hogy a bálnaolaj helyett jó lesz világítani vagy akár másra is használható. Gyógyászati céllal az arabok egy évezrede kísérleteztek vele, kisebb-nagyobb sikerességgel.

Ma ott tartunk, hogy amit a csodás természet háromszáz millió év alatt olajjá alakított, azt a kétlábú képes volt háromszáz év alatt felélni. Legalább a kitermelhető olajkészletek fele mostanra elfogyott. Az olajkorszak kezdetén Texasban egy hordó olajnyi energia elég volt száz hordó olaj kitermeléséhez. Ma a legjobb szaúdi olajmezőkön egy hordó befektetéssel húsz hordónyi nyerhető ki. Észak-Amerika olajpala kitermelésében egy hordó olaj árán 3-5 hordónyi a kihozatal. Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy az arány megforduljon, több hordóba fog kerülni (idézőjelben értendő) egy egységnyi olaj kitermelése, mint amennyi a hozadéka.

Ennek van egy elég különös oka: az olajtársadalom.

Ma a globális energiamix meghatározó eleme a kőolaj. Harmada a teljes felhasználásnak. A kőszén második helyezettként a negyedét-ötödét adja, a földgáz nagyjából a hatodát. A teljes fosszilis függőségünk 80% feletti. Nem is igazán lehet mivel helyettesíteni.

Lehetne persze, de nincs rá valódi akarat.

Ha végignézzük a rendelkezésre álló erőforrásainkat, a jelenleg 7 milliárd főt számláló emberiség 20-30 év alatt azzal kell szembesüljön, hogy a 9 milliárdra nőtt lélekszám a Nyugat életszínvonalára felkapaszkodás vágyával ötven százalékkal több energiát fog igényelni, ennyivel többet kell megtermelni. Ha a világ lakossága a Nyugat energiafelhasználási színvonalán élne, öt és fél Földnyi energiatermelésre lenne szükség. Jelenlegi tudásunk szerint ez nem megvalósítható.

A nyugati ember fejébe helyeznek ideákat arról, hogy például a fényforrások cseréjével mekkora energiatakarékosság érhető el. Nos, ez is egy teljes tévképzet. Ha a világ összes fényforrását energiatakarékosra cserélnék le, akkor mindössze 0,3-0,5% csökkenés lenne az energiafelhasználásban. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell vagy nem érdemes ebbe az irányba is lépni, hiszen minden számít és a sok kicsi sokra megy, de ha összehasonlításnak azt vesszük, hogy csak a lakossági és ipari épületek hőszigetelésével 20% lenne elérhető, érdemes azon elgondolkozni, hogy a hűtés-fűtés számít vagy a pilács? Inkább az előző. Télen-nyáron nem mindegy.

A környezettudatosság nem ott kezdődik, hogy hallgatunk a megmondókra. Dédszüleink is tudták, hogy a vályogház működik. Azt is tudták, hogy egy megfelelő tájolás, egy beárnyékolt veranda mennyit számít.

Ne legyenek kétségeink, az olajfüggőség nem lesz felszámolható, egy évszázadig legalább elkísér és hiába ellenzik sokan, az atomenergia nélkül nem lehet megoldani az energiaigény kiszolgálását, a fosszilis kiváltását. A fúziós csodavárók ötven éve várják a csodát, egyelőre nincs fenntartható, energiatermelő fúziós reaktor, és ugyan Kína pont a múlt héten mutatta be az új fúziós eredményeit, nagyon távlatinak tűnik az egész. Már csak ötven év és kész lehet.

A szénnek és az olajnak jelenleg nincs alternatívája. Az hajtja a járműveinket, az hajtja a számítógépeinket.

A társadalmunk működésének alapja.

Ha sorra vesszük, hogy mi minden állna rendelkezésre, a vízenergia (tenger hullámzás, folyók sodrása) az emberiség jövőbeni energiaigényének ötszörösét tudná kielégíteni villamos energia formájában. A szélenergia százszorosát. A napenergia a négyezerszeresét. Ezeknek a kinyerése viszont bonyolultabb, mint meggyújtani a tüzet.

A napenergia aránya a globális energiamixben mindössze 0,4%. És a hangzatos kimondások, nemzetközi vállalások ellenére ez nem is nagyon fog változni.

Pedig változhatna, csakcsupán akarat kérdése.