Sóshússücckisszüccs? – Legénykonyha
Beszélgettünk itthon arról, hogy mitől lesz jó egy sült csirke?
Ez azért egy nem egyszerű ügy, mert a papírszáraz grillezett aprószárnyasokra szocializált társadalomban nehéz elhitetni, hogy a csirkemell is lehet szaftos. Nem pedig faforgács.
A csirke eleve nem túl jó alapanyag, rengeteg módon el lehet rontani, de ezúttal arra törekedtünk, hogy valami fogyasztható legyen a végeredmény. Melle, combja, szárnya mind ehető maradjon.
Meglepően egyszerű a technológia: hőfok és idő. 190 fokra raktam be másfél órára egy nem túl nagy méretű sütőbe (ami eredetileg egy multifunkcionális mikró).
Az eredmény magáért beszél.
Semmit, szó szerint semmit nem kellet ezért tenni, felhentelni egy vágással a mellcsontnál, fűszerezni, rá kis szezámolaj, beprogramozni és kész is. Törődésmentes.
Coleslaw mehetne hozzá, de ezúttal a rusztikus burgonyagerezdeket választottam.
A fűszerezés? Semmi különös. Csak durvára darált színes bors és rózsaszín Himalája só. Mostanra a Himalája só talán kötelezően mindenhol van otthon, ahol a kompot olvassák, ez nyilvánvaló.
Itt a kép után már csak át kell húzni egyszer a szafttal és három perc rápirítás.
Kis krumplival pont kiadta.
Na jó, nem a krumpli kicsi, de hát így szeretik.
Bon apetit.
