Oops… Britney húsz éve járt a Marson

Napra pontosan húsz évvel ezelőtt, 2000. május 16-án jelent meg az Oops! I Did It Again című album.

Monica a Jóbarátok hatodik évadában akkoriban szakított Tom Salleck-kel (Richard Burke), hogy az életét örökkön örökre összekösse a setesuta, cápás pornó rajongó Chandlerrel, a popzenét az MTV uralta és szárnyaltak a CD eladások.

Éppen csak megkezdődött az új évezred, az iPod még nem létezett, Britney Spears pedig a korábbi LP-hez társított klipekből megismert helyes kis kardigános tinipop szöszke hercegnőből hirtelen egyenesre vasalt hajú, nagykorú, vörös latexbe kötött popdívává változott, hogy utat mutasson az őt követő Christináknak.

Az év márciusában debütált kislemezt azonnal világszerte a lejátszási listák élére katapultáló videoklipet szokatlanul magas költségvetéssel, 750000 dollárból a kaliforniai Universal City filmstúdió egyik hátsó helyiségében forgatták, ahol Spears kisasszonyt alaposan kupánvágta egy lezuhanó stúdiólámpa, azonban ez utólag visszatekintve semmit nem von le az elkészült remekmű színvonalából.

A szado-mazo vonal végigkíséri a láncra vert asztronautával folytatott romantikus affért és olyan apróságok, mint a fizika tövényei sem zavarják a dús képzeletvilágot, így például a földi irányítóközponttal folytatott eszmecsere késleltetés nélküli, még ha erről a rádióhullámoknak el is felejtettek szólni, a szegény űrhajós egy-a-sok-közül szomszéd srác feje pedig simán sokszorosára dagad sisak nélkül a légkör hiányában, ugyanakkor jól érthetően beszélgetnek egymással ott, ahol nem terjedhet a hang.

Tegyük is félre ezeket egy pillanatra és kuncogjunk együtt a dramaturgia finomra csiszolóival, akik a popzene akkori koronázatlan császárai, Max Martin és Rami Yacoub svéd dalszerők-előadók voltak. Elmondásuk szerint az MTV hegemóniának köszönhetően eleve klipre tervezték az egészet, a zenét épp csak hozzáírták, ugyanakkor a koncepciót maga Britney álmodta meg, az instrukciói alapján a Marsra kellett repíteni, ráadásul az általa tervezett piros ruhában. Mindkét célkitűzés egyértelműen remekül sikerült.

De kanyarodjunk vissza egy kicsit a dramaturgiára, hiszen a C-moll dallamvezetést megszakítja egy pajkos kikacsintás a sokak által minden idők egyik legpocsékabb filmjének tartott Titanic indokolatlan kasszasikerei irányába.

– I thought the old lady dropped it into the ocean at the end.
– Well, baby, I went down and got it for you.

Ugyanis őszőkesége a szöveges dalbetétben a Rose (öreg hölgy) által az isteni Leotól (Jack) kapott óceánkék, a mélységekből felhozott gyémántgyűrűt utasítja vissza, hogy aztán megtiport szívű hősünk bánatosan, moonwalkot mímelve kullogjon haza.

A pletykák szerint maga Leonardo di Caprio is felkérést kapott a szerepre, együtt süvíthettek volna a menetszélben a marsi naplementébe, azonban a deal meghiúsult és ebben a szigorú copyright okok mellett szerepet játszhatott a feltörekvő színészóriásnak fizetendő paycheck összegszerűségének nagysága is.

A skandináv popmogulok így is feledhetetlen alkotást tettek le a vágóasztalra, élvezzük is ki minden másodpercét:

Ha feltesszük magunknak azt a kérdést, hogy melyik a (három) kedvenc Britney Spears számunk, igazán nehéz választani, hiszen a Hit Me Baby One More Time mellett ott van a mostanra valódi klasszikusnak számító Toxic is:

Vagy a hardcore rajongók által méltán istenített If U Seek Amy:

Viszont szóljon az Oops! mellett egy komoly érv, a Children of Bodom feldolgozása minden szempontból elég masszív ütőkártyának tekinthető.

Húsz év nagy idő, azóta felnőtt egy generáció és végül a megtört szívű Jack epigon űrutazóból is egy sikeres baleseti sebész lett.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: