Csőmozi #37: A nyúlon innen – I kill giants

Kis lány nagy nyuszifüllel és mérhetetlen lelki terrorral.

Világvége idején foszlanak a gátlások, megint olyan filmről lesz szó, ami a népszerű videómegosztón nem, máshol egészen kevés keresgéléssel megtalálható [szerk.: csoda történt, időközben felkerült, de most már nem írok át semmit], ráadásul a szokott mélyelemzés helyett inkább csak pár személyes reflexiót osztanék meg, azaz trendin fogalmazva impulzusposzt következik.

A 2008-as képregény (nem ismerem) 2017-es filmfeldolgozásának főhőse Barbara, az amcsi tengerparti városkában élő tizenéves leányka. A bármiféle közösség peremére sodródott, vagyis frászt sodródott, már ott született kisokos outsiderek szokásos életét éli, kezdő szintű dungeont rajzolgat füzetbe, és őszintén csodálkozik, amikor a feszt csak azt a rohadt videójátékukat nyomogató testvérei nem értékelik, ha csuklóból kikapcsolja a tévéjüket egy, a való világra vonatkoztatott elrontott mentődobás miatt. A parton bomladozó nagy, régi házban hasonlóan bomladozó család lakik, a testvéreken kívül egy idősebb nővérből (ő visszafojtott sírással mártírkodik rokonsága eltartásán) és a padláson tárolt sötét titokból áll.

A külvilág nem is sejti, mennyi mindent köszönhet a nyuszifülű hősnőnek, ő ugyanis az egyetlen, aki egyre-másra elhárítja a környéket fenyegető óriásokat. A hülye mondének kiröhögcséléseitől övezve különbejáratú mitológiát és varázsrendszert fejleszt, szorgosan jegyzetel a szörppel kevert ilyen-olyan kőpor és a sulibudiba vésett futhark-rúnák összefüggéseiről. A fősodor felé tett egyetlen engedményként varázsfegyverét egy híres baseball-játékosról nevezte el, ettől persze még ugyanúgy belemondja a véletlenül ritka ellenszenves paraszt formájúra kasztingolt tornatanárnő pofájába, mit is kezdjen a szánalmas létezésével – nagy szavak egy képzelt szörnyeket kergető kislánytól.

Számkivetett nördök, pontosabban egy szál nerd és egyetlen barátja, az angol cserediáklány és a tahó, egyéniséget eltaposó tömeg szokásos felállását az alkotók mintha viszont nem egészen egyenesen rajzolnák fel. Bully tenyerébe köpni jogos, mind ezt csinálnánk a várható következményekkel (laposra verés) együtt, ám hősnőnk rétegzett lelkének kicsit talán túlhajtott megnyilvánulása, amikor a segítő szándékú iskolai tanácsadónak is előadja standard “okosabb vagyok mindenkinél, mi közöd hozzá“-magánszámát. Szomorú fiatalkori donkihótizmus vagy ellenkezőleg, a képzelet diadala a sutyerák valóságon – látszólag eldöntetlen, a film a háta mögött mégis orrvérzésig mutogat fél kézzel a meg nem értett nagyság lelki szenvedéseire. A padlás sötét titkának, a halálos beteg anyunak feltárása után varázsütésre beáll a katarzis, a temetésen mindenki mindenkinek a nyakába borul, még a tengerben gázoló óriás is búcsút int éjjel az ablakból. Ha anyu tudta volna, hogy csak ennyin múlik, igyekezhetett volna jobban.

HOLDKOMP