Csőmozi #37: A nyúlon innen – I kill giants

Kis lány nagy nyuszifüllel és mérhetetlen lelki terrorral.

Világvége idején foszlanak a gátlások, megint olyan filmről lesz szó, ami a népszerű videómegosztón nem, máshol egészen kevés keresgéléssel megtalálható [szerk.: csoda történt, időközben felkerült, de most már nem írok át semmit], ráadásul a szokott mélyelemzés helyett inkább csak pár személyes reflexiót osztanék meg, azaz trendin fogalmazva impulzusposzt következik.

A 2008-as képregény (nem ismerem) 2017-es filmfeldolgozásának főhőse Barbara, az amcsi tengerparti városkában élő tizenéves leányka. A bármiféle közösség peremére sodródott, vagyis frászt sodródott, már ott született kisokos outsiderek szokásos életét éli, kezdő szintű dungeont rajzolgat füzetbe, és őszintén csodálkozik, amikor a feszt csak azt a rohadt videójátékukat nyomogató testvérei nem értékelik, ha csuklóból kikapcsolja a tévéjüket egy, a való világra vonatkoztatott elrontott mentődobás miatt. A parton bomladozó nagy, régi házban hasonlóan bomladozó család lakik, a testvéreken kívül egy idősebb nővérből (ő visszafojtott sírással mártírkodik rokonsága eltartásán) és a padláson tárolt sötét titokból áll.

A külvilág nem is sejti, mennyi mindent köszönhet a nyuszifülű hősnőnek, ő ugyanis az egyetlen, aki egyre-másra elhárítja a környéket fenyegető óriásokat. A hülye mondének kiröhögcséléseitől övezve különbejáratú mitológiát és varázsrendszert fejleszt, szorgosan jegyzetel a szörppel kevert ilyen-olyan kőpor és a sulibudiba vésett futhark-rúnák összefüggéseiről. A fősodor felé tett egyetlen engedményként varázsfegyverét egy híres baseball-játékosról nevezte el, ettől persze még ugyanúgy belemondja a véletlenül ritka ellenszenves paraszt formájúra kasztingolt tornatanárnő pofájába, mit is kezdjen a szánalmas létezésével – nagy szavak egy képzelt szörnyeket kergető kislánytól.

Számkivetett nördök, pontosabban egy szál nerd és egyetlen barátja, az angol cserediáklány és a tahó, egyéniséget eltaposó tömeg szokásos felállását az alkotók mintha viszont nem egészen egyenesen rajzolnák fel. Bully tenyerébe köpni jogos, mind ezt csinálnánk a várható következményekkel (laposra verés) együtt, ám hősnőnk rétegzett lelkének kicsit talán túlhajtott megnyilvánulása, amikor a segítő szándékú iskolai tanácsadónak is előadja standard “okosabb vagyok mindenkinél, mi közöd hozzá“-magánszámát. Szomorú fiatalkori donkihótizmus vagy ellenkezőleg, a képzelet diadala a sutyerák valóságon – látszólag eldöntetlen, a film a háta mögött mégis orrvérzésig mutogat fél kézzel a meg nem értett nagyság lelki szenvedéseire. A padlás sötét titkának, a halálos beteg anyunak feltárása után varázsütésre beáll a katarzis, a temetésen mindenki mindenkinek a nyakába borul, még a tengerben gázoló óriás is búcsút int éjjel az ablakból. Ha anyu tudta volna, hogy csak ennyin múlik, igyekezhetett volna jobban.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: