Orbán Rasi kilencmilliós órája
Ami ugye elvileg tizenkétmillió, de ne kössünk bele olyan részletekbe, mint a valóság.
Nem szívlelem különösebben a királyi családot, de azt kell hogy mondjam, hogy akutt órabuziként muszáj szót emelnem a kérdésben. Vicces módon pont akkor készültem el a sznob vasárnapi (többek között) órabasztató sorozatunk egyik Rolex köré szőtt szálával, amikor megtudtam, hogy az Orbán család egyik oszlopos tagját egy Royal Oakkal fotózták le.
Hasra kéne basznunk magunkat ezen?
Rasi nyolc és félmillió forintba kerülő órája csak annyira különleges, mint a magyar sztár és politikusvilág bármelyikének az órája. Persze a listaára csakugyan tizenkétmillió forint, de szerintem ember nem vett még listaáron órát, kivéve talán ha pár várólistás darabról van szó.
Nyolc és fél, mondjuk repjeggyel kilencmillió forint. Mennyi is az?
Annyi, hogy egész pontosan Mészáros Lőrinc Kazincbarcika teljes lakosságának vehetne fejenként egyet és még akkor sem fogyna el a Magyarországon bevallott, leadózott vagyona. Persze ez nem felháborodás tárgya és nem lehet vele tömegek agyát felbaszni, azért nyilván nem olyan látványos dolog, mint egy szaros pelenka, vagy egy kurva jó AP. De ne szaladjunk ennyire bele mások zsebébe, pedig szép, alpári szokás.
Miközben robespierre-i hangulatban pelenkákról és Royal Oakokkal hergel a sajtó azon része, akik guglizgatják a lünettát, érdemes egy pillanatra megállni a pikírt kijelentésért, miszerint az AP rózsaarany, gyémántokkal kirakott órája “kifinomult ízlést, magabiztosságot sugároz”. Mint ha valami undorító, förtelmes dolog lenne Audemars Piguet-t hordani.
Beszéljünk erről az ízléstelen szarról egy kicsit.
Az Audemars Piguet Royal Oakhoz nem kell a szó klasszikus értelmében bankot robbantani. Az alapmodellek, amik acélból készülnek és nincsenek sejkesen körbepakolva gyémántokkal hozzáférhetők a lány modellek esetében 12 000, férfi modellek esetében 16 000 dollár. A gyémántberakás egyébként plusz 1-2000 dollárt jelentenek, de az árak a nagyon különleges modellek esetében százmillió dodó fölé is mehetnek. Rasi órája esetében a rózsaarany dobja meg az árat, ezért kerekedik fel harmincezer dollár közelébe.
A Royal Oak a Baselworld kiállításon jelent meg, 1972-ben. Gérald Genta tervezte és a világ első “luxus-sportórájaként” tartják számon. Egy teljes cikk is kevés lenne Genta tevékenységének a kibontására, de a világhírű tervező olyan nagy neveknél dolgozott, mint az IWC, a Patek és az Unversal Geneve. Ahogy sok minden más is, a Royal Oak sem tehet róla, hogy a parvenű felfedezte magának és bármelyik suttyóparaszt megveheti anélkül, hogy bármi érzelmi kötődése is lenne az esztétikához, vagy a szerkezethez, ami benne lapul.
Az Audemars Piguet a legrégebbi óragyártó, ami még mindig az alapító családok tulajdonában van, az Audemars és a Piguet család kezében. 1875 óta a cég az óratörténelem “haute horlogerie” fejezeteibe írta be magát cirkalmas betűkkel és nem egyszer néhány úttörő megoldással. Valee de Jouxban, a svájci Júra szívében készítik a mai napig az óráikat. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy óragyártási tökéletességig vitték a mesterségüket, legyen szó a sportmodelleikről, a klasszikus óráikról, a tourbillonos szerkezeteikről vagy épp a női ékszerórákról.
Adott esetben ezek keresztezéséről.
Az 1972-es Royal Oak lehet, hogy annyira közhelyes, mint a Rolex Submariner, vagy annyira lejáratott forma, mint a Coca Cola üveg, de ettől még élőben, kézben fogva sikolt belőle a tökéletesség. Az első acélból készült luxusóraként úttörő szerepe volt a luxusórák stílusának megreformálásában – arról esetleg lehet vitatkozni, hogy a puristának megálmodott óra, amit a búvárharangok inspiráltak miért lett végül sokféle alapanyagból és sokféle díszítéssel egyeseknek már túl sok a jóból.
A Vacheron Constantint, az Audemars Piguet-t és a Patek Philippe-et szokás az óragyártás szentháromságaként is emlegetni. Aki mocskosul gazdag, az általában bevásárol valamelyikből. Amiért a hihetetlenül patinás A. Lange und Söhne kiesik a pikszisből az az, hogy az alapítása óta megszűnt a második világháború alatt, amikor a Glasshütte óragyártók kollektivizálása miatt gyakorlatilag beszántották, ezért az újraalapítása után beszélhetünk újra az örökség felmelegítéséről. A VC, AP és a PP viszont gyakorlatilag változatlan formában léteznek megalapításuk óta és a tradíciót azóta cígölik magukkal.
A legelső Royal Oak (az 5402A) 39mm átmérőjú volt és elképesztően vékony. Az Audemars Piguet egyébként is híres a kibaszott vékony szerkezeteiről, sok rekordot is megdöntöttek ezekkel: a 2120-as kaliber három miliméter vastagságú volt. A Jaeger-JeCoultre (zsázsé lökúltr) tervezte 920-as kaliber módosításából alakították ki, amit egyébként a Vacheron Constantin is tokozott (1120-as kaliber néven) és még a Patek is (28-255-ös kaliber néven). A Zsázsé maga sosem használta a werket, el is adta az AP-nek és ezzel az egyetlen gyártók maradtak, akik a 2121-es néven forgalmazzák ezt a szerkezetet.
Kétségtelenül kicsit újgazdag tempó egy Audemars Piguet-vel benyitni az órák világába, azon belül a rózsaarany-gyémánt kombináció is egy merész választás. De ízléstelenséget és az AP-t egy lapon emlegetni azért egy nagyon picit erős. Annál is inkább mert azt gondolom, hogy ez az óra nem épp a legnagyobb problémánk, mint ahogy egy szaros pelenka sem az. Egy nem túl okos és nem kimondottan jó arányérzékű lány választása, ami még akár kurvára mindegy is lehetne.
Persze nem az, de arról nem ez a szép kis óra és nem ez a szerencsétlen hülye tehet.
