Parasztreggeli
A gondos gazda szeme hizlalja a jószágot – tartja a mondás.
De mi hizlalja a gazdát magát?
A körúton kívül már minden vidék. És adott az Úr nekünk nem lámpást, hanem hatszáz négyzetméter fődet, amit művelni kell gyümölcsfákkal, gyeppel, tehát joggal érzem magamat a földműves kasztba tartozónak.
Menthetetlenül közeleg a tél, vége a vidám kerti flexeléseknek. Égett kakis pelusok illata járja át a tájat, izzanak a vegyes kazánokba télire elrakott autógumik, feketés-szürke füstpamacsok szálldogálnak, öröm kimenni és ózondúsakat szippantani az ájerből.
Ilyenkor – mivel teendő nem sok maradt – azért még mindig adja magát az elmaradhatatlan napindító. Nem a két feles után a háromcentes, hanem a kaja.
És miből is áll egy rendes reggeli kaja?
Hagyma mindenbe kell.
Krumpli is (előző este hajában sült).
Zőccség is.
Gomba is.
Tojás is.
Innen már csak össze kell keverni, sózni és másfél perc.
Bon apetit.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.