Piton invázió Floridában?

Tegnap olvashattuk, hogy találtak egy burmai pitont Floridában, ami megpróbált becuppantani egy szarvast. Mérsékelt sikerrel, mondhatni. Ugyanis hiába sikerült lenyelni szegény Bambit, a táplálkozásba a kígyó is belepusztult, szóval nem tekinthetjük hibátlannak a műveletet. A képeket látva sok mindenen elgondolkodik az ember. Miért gondolta a hüllő, hogy a nála nehezebb szarvas ideális vacsora? Hogy a francba bírta akkorára kifeszíteni a saját állkapcsát, hogy azon átférjen egy 35 fontot nyomó emlős? És egyáltalán. Mi a faszt keres egy burmai piton Floridában?

A történet onnan indul, hogy manapság már egyáltalán nem szenzáció, ha egy ember hobbiból mondjuk terráriumot tart otthon. Gondolkoztam már rajta én is, de jelenleg Magyarországon nagyjából esélytelen legálisan olyan egzotikus hüllőket tartani amik veszélyt jelenthetnek az emberre, lásd mérgeskígyók pl. Itt van néhány apró feltétel aminek meg kell felelni, csak hogy érezzük a súlyát a dolognak:

• szakmai végzettség igazolása (biológus, zoológus, állatorvos, állattenyésztő, állatkerti gondozó, stb)
• min. 3 év szakmai gyakorlat (állatkert, vadaspark, cirkusz, stb)
• közvetlen szomszédok beleegyezőnyilatkozata (nyilván beleegyezik bárki is)

És még sorolhatnám. Félreértés ne essék, én magam is fontosnak tartom, hogy nagyon szigorú keretek közé legyen szorítva a veszélyes állatok tartása. De a nagyon szigorú nem egyenlő a kurvára esélytelen kategóriával, legalábbis szerintem. Nem nehéz belátni, hogy sok ember inkább illegálisan tart otthon valami állatot, ahelyett, hogy éveket szarakodna a képzések elvégézével, meg az engedélyek beszerzésével. A túlszabályozás mindig is az illegalitás melegágya volt, nincs ez másként most sem. Az idevágó fórumokat átolvasva világosan látszik, hogy tele az ország feketén tartott egzotikus állatokkal, és ez senkinek sem jó igazából. Jó-jó, de mi köze ennek Floridához? Mindössze annyi, hogy az usákok is meglehetősen szigorúan veszik a kérdést, így ott is sokan gerilláznak.

The Land of the Free and the Home of the Brave

Meglepő módon egyáltalán nem bonyolult hozzájutni mondjuk egy mérgeskígyóhoz, vagy teszem azt egy óriáskígyóhoz. Éppen ezért sokan, akik szeretnének otthonra mondjuk egy csinos pitont, azok fű alatt leboltolják a dolgot, és máris mehet az új szerzemény a terráriumba. Egészen megdöbbentő, de sokan utána sem olvasnak annak, hogy mit engedtek be a lakásukba. Vagy csak egyszerűen nem fogják fel. Két dologra szoktak előbb-utóbb rádöbbenni ezek az emberek.

Először is, az óriáskígyót azért hívják így, mert elbaszott nagyra nő meg. A fent szereplő burmai piton például átlagosan 4 méter körülire nő, de közel 6 méteres példányt is regisztráltak már. Ekkora mérethez egészen meglepő súly is társul, a 3.5 méteres testhez nagyjából 30 kilónyi testtömeg tartozik, míg az 5 méteresre nőtt kígyó már 75 (!) kilogramm körül mozog. És ennek a jelentős része kőkemény izom, ami a második problémával összeadva már komoly gondot jelent.

Ugyanis nemcsak hogy erős egy ilyen dög, hanem -ki hinné- agresszív is. Már nem úgy, mint az agresszív kismalac, hanem ösztönösen, nyilván. Egy ragadozóról beszélünk, ami úgy táplálkozik, hogy az áldozata köré tekeredik, majd szépen módszeresen megfojtja. Elég szar érzés lehet, amint minden egyes kilégzéskor szorít egyet az ember mellkasán a kígyó, recsegnek-ropognak a bordák, összepréselődnek a belső szervek….

Nem csak én gondolom úgy, hogy ez egy meglehetősen kellemetlen halál, hanem sok tulajdonos is hasonlóképp látja a dolgot. És mivel nem szeretnék átélni, ezért a felcseperedett, és már számukra kezelhetetlen kígyót elpaterolják otthonról. Mivel illegálisan volt tartva, ezért a hivatalos megoldások (kereskedésbe, állatkertbe leadás, pl) ki vannak lőve, mert ott kérik az állat papírjait. Honnan származik, hogyan volt tartva, orvosi feljegyzések, undsoweiter.

Szóval mit csinál a paraszt? Szól a haverjainak, bemelegítésnek lehúznak pár doboz sört, és ha már megvan a bátorság, akkor nekiesnek a kígyónak, és valahogy betuszkolják egy zsákba. Aztán irány vele minél messzebb, hiszen ki akarna egy kifejlett óriáskígyót sertepertélni a ház körül, ugye. Az is szempont, hogy lehetőleg mást se egyen meg a dög, hiszen a börtön sem túl vonzó opció. Szóval kell egy lakatlan, távoli hely, ahol feltűnésmentesen el lehet suvasztani egy ilyen batár nagy kígyót. Adja magát az Everglades mocsár, így hát a piton pár óra múlva már ki is van borítva a zsákból, és meglepetten pislog az USA második legnagyob nemzeti parkjában. Mármint pislogna, ha tudna, de értitek.

A probléma nem újkeletű, már a ’80-as években is jegyeztek fel vadőrök burmai pitont a park területén. És legnagyobb bánatukra ezek a kígyók köszönik szépen nagyon jól elvannak abban a környezetben, és még szaporodni is képesek. Közben persze nemcsak hogy elcsaklizzák a táplálékot a natív ragadozók elől, de még azok életére is konkrét veszélyt jelentenek. Ki gondolná például, hogy egy aligátornak félnivalója lenne bármitől is? Nos, kurvára jobban teszi a gator, ha messzire elkerüli ezeket a kígyókat, mert pikk-pakk vacsorává válhat.

Aztán még ott van egy másik invazív faj is, ami hasonlóképp került a mocsár élővilágába, és szintén nagyon komoly veszélyforrás. Az afrikai sziklapiton nem nő meg olyan nagyra, mint a burmai, de az átlagosan 3 méteres testhossz még mindig a nemmészinnenrohaggyámeg kategória. Ráadásul ez a faj kifejezetten agresszív, Afrikában egészen sok emberöléses esetet véstek fel a neve mellé. Innentől kezdve már meg lehet érteni a természetvédők mély aggodalmát, hiszen már egyszerre két rendkívül sikeres faj gyilkolássza békés egyetértésben az őshonos élővilágot az Everglades területén.

Tehát adva van a területen a világ egyik legnagyobbra megnövő óriáskígyója, a burmai piton. Mellé odakerült a kisebb méretét agresszióval kompenzáló afrikai sziklapiton. Mi lehet még ennél is rosszabb? Hát ha keresztezzük ezeket, és létrejön a szuperkígyó. A burmai méretével/erejével, és a sziklapiton agresszivitásával. Nem, ez nem valami elbaszott hálivúdi filmötlet, 2010 környékén jelentek meg ugyanis az első aggodalmas hangok ezzel kapcsolatban.

A biológusok ekkortájt már nagyjából teljesen biztosan azt merték állítani, hogy a két faj elméletileg tud szaporodni egymással. Óriási médiahiszti lett ebből a sztoriból, de a valóságban senki sem látott ilyen hibrid egyedet, csak a találgatások mentek. Őszintén szólva nem találtam olyan anyagot, ami bizonyítaná, hogy a szabadban valóban kereszteződött a két faj, pedig sok akkoriban megjelent cikk tényként kezelte ezt. Köszönjük, bulvársajtó.

Az egyre növekvő órisákígyó populációk komoly károkat okoztak a nemzeti park területén. Aggodalmas hangok, nyilatkozatok járták be a médiát, az emberek komoly természeti katasztrófát láttak felsejleni a nem is olyan távoli jövőben. Egyes jelentések szerint a kígyók száma 30 és 300 ezer egyed között van valahol. Mivel jól rejtőzködő állatokról van szó, ezért viszonylag nehéz pontosan megmondani, hogy mennyien vannak valójában. Mindenesetre még az optimistább becslés is hajmeresztő, reagálni kellett a problémára, lehetőleg amerikai módra. Mit is jelent ez?

2013 környékén hirdette meg az állam a Python Challenge nevű versenyt. Dióhéjban arról van szó, hogy szabad a pálya, mindenki aki késztetést érez némi kígyógyilkolászáshoz, az innentől kezdve megteheti. Aki a legtöbb dögöt szállítja le, az nyer. Nagyjából 1600 állampolgár kapta elő a vadászfelszerelését, és vetette be magát a mocsárba, némi vérfürdő reményében. Az egy hónapig tartó hajtóvadászat meghozta az eredményt, 68 példányt nyuvasztottak ki. Ezt most hagyom ülni egy kicsit.

Ha valóban hemzsegnek a kígyók a mocsárban, akkor hogy a picsába nem sikerült még 100 darabot sem felmutatni? Az illetékesek vakarták a fejüket, de a jelentések szerint ott kell lennie annak a kígyóhordának az Everglades területén, és punktum. Így hát 2016-ban megismételték a fenti mókát, és -tádám- átlépték a bűvös százas határt. 106 kígyót öltek meg egy hónap alatt. Egy több mint 6000 négyzetkilométeres területen… Ez volt az a pillanat, amikor a médiahiszti visszavett egy kicsit, és már lehetett hallani a józanabb hangokat is.

Egyes szakértők szerint borzasztóan eltúlzott számokra alapozva tájékoztatták az illetékeseket, és az átlagembereket is. Sokan azon a véleményen vannak, hogy bár ezek a fajok elvannak a floridai mocsárban, azonban mégsem tökéletes élőhely az számukra. Ugyanis az éghajlat nem ideális, amikor hidegebbre fordul az idő, azt a legtöbb példány egész egyszerűen nem éli túl, így nem is lehet olyan mértékű populáció robbanásra számítani, mint azt eredetileg sulykolta a sajtó.

A probléma ettől függetlenül jelen van, még ha nem is olyan mértékben, mint amire eredetileg számítani lehetett. Az ideális az lenne, ha sikerülne megtisztítani a területet az invazív fajoktól (itt nem csak kígyókról van amúgy szó), és visszatérhetne minden a régi kerékvágásba. Nade hogyan lehet vajh kipusztítani a már aklimatizálódott óriáskígyókat? Egy tippem mondjuk lenne, mint kibic. Én simán leszórnék a területre pár raklapnyi királykobrát, mivel az főként más kígyókkal táplálkozik. És remélném, hogy a végkimenetel valami hasonló lesz, mint amit egyszer már megírtunk…