Veszélyes hobbi?

Ha valaki rákérdez, hogy van-e valami hobbim, akkor a szokásos olvasás, természetjárás blabla mellett meg szoktam említeni a repülést is. Aki keveset foglalkozott a témakörrel, annak ez egy kifejezetten veszélyes dolognak tűnhet, pedig nem az. Meglátásom szerint főként odafigyelés kérdése, a balesetek legfőbb okozója a pilótahiba. Mindig is azt vallottam, hogy általánosságban a repülés pont annyira veszélyes, mint amennyire hülye a pilóta. Természetesen vannak fatális véletlenek, amikor minden körülmény összejön egy védhetetlen balesethez, de ez bármiről elmondható. Még ágyban is meg lehet halni sajnos, mondjuk egy félrenyelt nasitól. Szóval összességében úgy vélem, hogy nem teszem ki magam különösebb kockázatnak, amikor elmegyek (mostanában sajnos nagyon ritkán) kicsit siklóernyőzni.

Volt nekem más hobbim is, persze. Nagyon szeretem az állatokat, így egy időben lelkes akvarista voltam, imádtam a halaimat. Aztán úgy alakult, hogy le kellett mondanom róluk, de nagyon jó helyre sikerült lepasszolnom a kis kedvenceket, némelyik még mindig él, mint hal a vízben. Ehehe. Nem én vagyok az egyetlen itt a kompon, aki az akváriumok felé kacsintgat amúgy… A másik dolog amivel szemeztem egy időben, az a terrárium volt. Nagyon nagy csodálója vagyok a kígyóknak, órákig tudom nézegetni ezeket a dögöket. Egy baj van csak, hogy fosok tőlük, de nem kicsit. Egy siklót még megfogok, de lássuk, be hogy az nem egy olyan állat amiben sokáig tudna gyönyörködni az ember. Sajnos a (számomra) legszebb kígyók jellemzően igencsak mérgeskígyók. Mármint nem úgy mérgesek, hogy a kalapjukat csapkodják oda káromkodva a földhöz, hanemhogy ha valakit megmarnak, akkor komoly eséllyel patkol el az illető. Itt egy példa:

A lándzsakígyók a kedvenceim… Szép, ugye? Sajnos nem csak szép, hanem veszélyes is. A lándzsakígyókról azt kell tudni, hogy nagyon ingerlékenyek, extrém módon agilisek, és rohadtul veszélyes mérgük van. Ezeket így összerakva nem nehéz belátnom, hogy soha a büdös életben nem fogok itthon tartani ilyen állatot, még akkor se, ha valami csoda folytán sikerülne letennem az ehhez szükséges vizsgákat, stb. Szóval marad a nézegetés, főként interneten keresztül. Az egyik kedvencem viperkeeper youtube csatornája. Eszméletlenül ért a kígyókhoz, és nagyon érdekes dolgokat szokott megosztani az érdeklődőkkel. Na, ezeket a videókat nézegetve már nem is bánom, hogy letettem a mérgeskígyókkal való foglalkozásról.

A lándzsakígyó nem játék, ez tisztán látszik, pláne ha rákeresünk a mérgének a hatásaira, és megnézzük a képeket. (NE TEGYE EZT SENKI SEM! Én szóltam.). A fekete mamba szintén nem kezesbárány:

Azt hiszem maradok a békés, nyugis siklóernyőzésnél, jobb a békesség.