A Djedi projekt I.

Egyiptomról mindenki hallott, azt is tudjátok, hogy vannak piramisai, egy gyaggyant fejű szfinxe, rengetek a homok, és őslakosai a múmiák. Erről ennyit.

Talán kicsit kevesebben hallottatok Palenque maja városról, ezen belül is a huszas számú templomról (Temple 20) Ez a cucc is piramisforma, Krisztus után 430 és 600 közé datálják, és ha minden igaz, egy uralkodónő temetkezési kamrája található benne.

A királyi hölgy a nagyon szép “A szeles hely szív hölgye” névre hallgatott, ez peniglen leírva imígyen néz ki:

Yohl Ik’nal

Lerajzolva meg így:

(Mint egy tengerimalac)  Amúgy Pakal király nagyanyja volt, aki külön meg fog érni egy posztot.

Maga a Huszas Templom mélyen a sűrűben helyezkedik el.

A piramis maga amúgy elég ramaty állapotban volt, laza talapzati szerkezettel, tehát oda be lemászni, és okoskodni nem tűnt túl jó ötletnek. Más megoldást kellett találni.

A piramis talapzatát  2010-ben restaurálták, de olyan nagyon emberkedni még ekkor se volt tanácsos. Itt lép képbe a Djedi Projekt, amelynek semmi köze a tökéletlen koncepciójú és kivitelezésű fénykardos ilyen-olyan erővel operáló bandához.

A Djedi Projekt egy nemzetközi es egyiptomi tudósokból álló szerveződés, amelynek a célja a Nagy Piramis és a Huszas Templom különféle járatainak és aknáinak felfedezése, és feltérképezése. Tartalmaz néhány darab tudóst, valamint a következő felszerelést:

– egy miniatűr kamera, amelyet endoszkópszerűen használnak a kutatók

– egy ultrahangos készülék, amely képes a falakat kopogtatni, és “fülelni ”

– egy “bogár”-robot, amely 20 mm átmérőjű lyukakon képes behatolni, és zárt tereket felderíteni

– precíziós iránytű és dőlésmérő

– magfúró

A dolgok egyelőre abban a fázisban vannak, hogy a Huszas Templomba sikerült lehatolni, és a sírkamrát kicsit körbefényképezni.

A bejárati pont

 

A temetkezési kamra

 

A kamera “beérkezési” pontja, és felvételek a sírkamráról

 

 

A sírkamrát vörös falfestmény borítja,amelyeken kilenc emberi alak látható. A földön agyagedények vannak. Szarkofágnak semmi nyoma, ez az jelentené, hogy a testet a földre helyezték.

A sírkamra teljes felfedezéséhez további stabilizációk szükségesek. Egyelőre az sem biztos, hogy a szépnevű hölgy nyugszik benne. Egyes források szerint utódja nyughelyét rejti a vérvörös sírkamra.

A következő részben irány vissza Egyiptom. Ott legalább stabilak a piramisok.

34 thoughts on “A Djedi projekt I.

  • January 16, 2018 at 11:23
    Permalink

    A djedik az erő segítségével igazán arrébb pakolhatnák a köveket nagyban elősegítve a feltárást.

    • January 16, 2018 at 11:35
      Permalink

      a djedi többes száma a djedi!!!!

      • January 16, 2018 at 11:36
        Permalink

        Viszont fordítva szerintem már baromság, mert ha a jedi többes szám, akkor az egyes számának jedusnak kellene lennie, nem?
        #fucklatin

        • January 16, 2018 at 11:38
          Permalink

          Habár nem vágom a djedi ragozást, ettől függetlenül teljesen egyetértek veled.

  • January 16, 2018 at 11:43
    Permalink

    kibaszott nagy élmény lehet kutatóként elsőként bepillantani egy ilyenbe

    • January 16, 2018 at 11:48
      Permalink

      igazából bármit felfedezni iszonyú jó lehet.

      • January 16, 2018 at 11:49
        Permalink

        Nagy örömmel fedeztem fel ma reggel én is, hogy esik a hó és lehet sepregetni.

      • January 16, 2018 at 12:05
        Permalink

        ezért is szeretek a börzsönyben túrázni és lejönni a turistautakról, nyilván csak magamnak fedezek fel, de ha egész nap nem látsz másik embert kicsit olyan mintha.

      • January 16, 2018 at 12:25
        Permalink

        Inkább olyan fontoskodónak hat.
        Pl. felfedeztem egy új pohókfajt: Te hoztad létre? Nem. Egyszerűen csak észrevette egy faj a másikról, hogy létezik. Az univerzum szintjén nevetségesen apró dolog, kb. mint ráeszmélni, hogy van még egy szelet a tegnapi pizzából, csak talán mégjelentéktelenebb. De nyilván így mégkevésbé éreznénk magunkat fontosnak, mint egyébként titokban érezzük, csak kifelé nem mutatjuk.
        Vagy feltárni egy néhány évszázados épületet. Az sem igazából felfedezés, mert egyrészt mi, emberek építettük, csak a másik emberek, akiket egyébként csak véletlenül nem sikerült kiírtani vagy szolgasorba taszítani a megint másik embereknek, akik egyébként szintén észlelték az épületeiket, mikor éppen próbálták kilopni alóluk a földjeiket meg vagyontárgyaikat, tehát az esemény maximum mint többedszeri újrafelfedezés lehetne megnevezhető. Csak ugye akkor nem tudnánk magunkat vállonveregetni érte.
        Tulajdonképpenn az egész felfedezősdi olyan depresszív, próbálunk mondvakreálni nagy eseményeket, hogy pillanatra-percre feledjük jelentéktelenségünket és mortalitásunkat, mielőtt hasonlóan jelentéktelenül újra jelenlétünk hiánya töltse be az életünk alatt általunk kitöltött teret, ami amúgy is inkább volt olyan szagú, mint randin feltűnő barát, harmadik személy, aki inkább teher a társaságnak, hogy aztán később valaki újrafelfedezze talán, esetleg, hogy léteztünk, és ahelyett, hogy konstatálná mennyire haszontalan voltunk életünkben, megpróbálja beállítani az újrafelfedezett valamikori létezésünket egy érdekes dolognak, különben még véletlenül rádöbbenne, hogy reá is ez a megszűnés vár, és valamikor majd felesleges életének újrafelfedezése, te jó ég, minő ördögi kör, miféle istenség szórakozik, hogy ilyen depresszív kerékre kötöz bennünket?

        • January 16, 2018 at 12:39
          Permalink

          fogadjunk, megint maoamot ettél ebédre

          • January 16, 2018 at 13:00
            Permalink

            Nem, de most, hogy eszembe juttattad, van még egy darab csokim, Moser Roth, narancskrémmel töltött keserű, nagyon finom.

          • January 16, 2018 at 14:23
            Permalink

            Kicsit utállak most.

          • January 16, 2018 at 14:44
            Permalink

            Az nem baj.
            Kicsit én is utálom magamat.

          • January 16, 2018 at 18:53
            Permalink

            Én nagyon utállak most.

        • January 16, 2018 at 12:50
          Permalink

          Fáj a fejem.

          • January 16, 2018 at 12:52
            Permalink

            Egy kis szundikálás néha segít. Néha csak a fájdalomcsillapító vagy a türelem.

          • January 16, 2018 at 18:52
            Permalink

            Az fog segíteni, ha végre otthagyom a kurva munkahelyemet.

          • January 16, 2018 at 19:14
            Permalink

            Hazafelé, vagy új munkáltató felé akarod otthagyni?

          • January 16, 2018 at 21:11
            Permalink

            Új.

          • January 16, 2018 at 21:49
            Permalink

            Akkor drukkolok. Nem jók az undorral kezdett napok.

          • January 16, 2018 at 21:50
            Permalink

            Még egy hét.

          • January 16, 2018 at 23:09
            Permalink

            Az azért már kibírhatónak tűnik. 🙂

          • January 17, 2018 at 07:31
            Permalink

            Csak akkor, ha közben nem vagdossák a fejedhez, hogy túl hamar meg váratlanul mondasz fel (majdnem egy év), meg ők most mit csináljanak (amit akarnak)

          • January 17, 2018 at 08:27
            Permalink

            Egy éve szóltál, hogy menni akarsz és nem tettek semmit, hogy megoldják a helyzetet?

          • January 17, 2018 at 10:56
            Permalink

            Ja, nem, elég rosszul fogalmaztam. Most mondtam fel, de már egy éve próbáltam velük beszélni, meg a helyzetet megoldani, meg kompromisszumot keresni.

          • January 17, 2018 at 13:26
            Permalink

            Akkor megvolt az információjuk. Valóban az ember ilyenkor vagy kompromisszumot köt, vagy utódot keres. Ha egyiket sem, legalább nem csinál úgy, mint aki meglepődött.

          • January 16, 2018 at 13:23
            Permalink

            Whisky?

        • January 16, 2018 at 12:51
          Permalink

          No, azért a penicillin, a relativitás elmélete a hieroglifák megfejtése és még sok felismerés megérdemel egy “kis” tapsot. 🙂

          • January 16, 2018 at 12:58
            Permalink

            Hurrá, penicilin, tovább élünk, gyorsabban vágjuk haza a Földet, hogy haljunk ki méghamarább?
            Well I don't think so!

  • January 16, 2018 at 11:54
    Permalink

    Én örülök, hogy ez így alakult.

    • January 16, 2018 at 12:50
      Permalink

      Mármint mi?

      • January 16, 2018 at 14:48
        Permalink

        Igen.

  • January 16, 2018 at 12:18
    Permalink

    ezek szerint ha az ember békében akar porladni akkor érdemes szegényen jelentéktelenül elpatkolnia.

  • January 16, 2018 at 13:25
    Permalink

    Szerintem meg gyáva pohókok, csak félnek a mumijja átkától. Azt hiszik, ha gépeket küldenek maguk helyett, akkor megúszhatják.

Comments are closed.

%d bloggers like this: