Skandináv mesék – Istenek

Az idők kezdetén, amikor az őstehén meleg és rózsaszín nyelve kiolvasztotta a jégből Búrit, az óriást, még nem léteztek istenek. Búrinak fia született, ő volt az óriás Borr, Borr fiai pedig Odin, Vili és Vé. Ők hárman lettek az első istenek az ászok nemzetségében.

Odin, Vili és Vé megteremtették a kilenc világot, melyből egy volt Midgard, az emberek földje, amit a halott óriás Ymir szempillái vesznek körül, hogy senki ne háborgathassa az itt élőket. Egy másik világ Asgard, az ász istenek földje. Itt él Odin, amikor épp nem vándorol szerte a világokban, és itt élnek az azóta született ász istenek is: Baldur, a szépséges, és Thor, a mennydörgő, akik Odin fiai közül valók. Itt él Loki is, az óriások gyermeke, aki vérszövetséget kötött Odinnal és így tiszteletbeli félistenné vált. Az ő leszármazottai Fenrir, a veszedelmes farkas, a sápatag Hel, aki a halottak birodalmának úrnője, és Jörmungandr, a saját farkába harapó kígyó, akinek a bőréből méreg szivárog.

Ám volt az isteneknek egy másik nemzetsége is, a Vanaheimben élő vánok. Közülük származik a leggyönyörűbb istennő, Freyja, akinek macskák húzzák a hintóját, és aki egyszer ellátogatott Asgardba, hogy mágiára tanítsa az ász isteneket.

Gullveignek nevezte magát Freyja, amikor Asgardba érkezett, hiszen minden isten új nevet vesz fel, amikor útnak indul. Házról házra vándorolt, és szállásért cserébe varázsolt és tanította az isteneket. Gullveig birtokában volt az aranykészítés minden csínjának-bínjának, de még ennél többet is tudott, ami az ászokat roppant mód érdekelte: újra tudta szőni a sors fonalát. Erre maguk az ász istenek sem képesek, kivéve Odint.

Odinnak nem is tetszett Gullveig mesterkedése, és hamarosan a többi ász isten is rájött, hogy Gullveig állandó vágyódása az arany és a mágia után az ő elméjüket is megfertőzi. Megfogták hát, lándzsáikkal halálra szurkálták, majd a nagy csarnok közepén egy máglyán elégették Gullveiget.

Amikor a tűz alábbhagyott, és a parázson csak egy elszenesedett alak látszott, az alak hirtelen megmozdult és életre kelt. Gullveig feltámadt a tűzből. Nem nyugodtak bele az istenek ebbe a fordulatba, ismét leszúrták és elégették. Összesen háromszor ölték meg Gullveiget, de ő mindannyiszor feltámadt, és erősebben lépett ki a parázsból, mint annak előtte. Miután harmadszor is feltámadt, bosszút esküdött az ász istenek ellen. Odin ezt hallván megfogta lándzsáját és elhajította Vanaheimbe, a ván istenek közé.

Így tört ki a világ első háborúja az ász és ván istenek között.

Nehéz csatát vívtak, de egyik törzs sem bírt a másikkal. Végül összegyűltek, hogy békét kössenek és befejezzék a háborúskodást. A találkozón egy hatalmas tálat helyeztek el középen, amibe az istenek sorra mind beleköptek, jóakaratuk jeléül. A béke tehát megköttetett. Azonban hogy ne gondolhassák meg magukat, az istenek túszokat is cseréltek egymással. Az ászok elküldték Hönirt és vele Mimirt, akinek  csak a levágott feje érkezik majd vissza Asgardba. A vánok pedig magát Freyját, testvérét Freyrt és apjukat, Njordot adták át a túszcserében.

Freyja innentől fogva Asgardban élt, és ez nem volt mindenkinek ínyére. A nagy tálban lévő masszából pedig, ahova az istenek köptek, megszületett egy ember, akit Kvasirnak neveztek. Az ő véréből készíti majd el két törpe a költészet mézssörét. De mindezekről a kalandokról máskor lesz szó.