Skandináv mesék – Törpék
Odin, Vili és Vé megölték tehát Ymirt, az ős-óriást, és testéből megteremtették az univerzumot. Lapos korongnak teremtették, amit körös-körül mély víz határol. A szélein, a legmélyebb tengerek partján óriások élnek. Hogy az óriások ne tehessenek kárt a teremtésben, Odin, Vili és Vé fogták Ymir szempilláit, falat emeltek belőlük a világ közepe köré, a falon belüli részt pedig elnevezték Midgardnak, azaz Középföldének.
Azonban nem volt élet a világon, márpedig a teremtő istenek arra vágytak, hogy élőlények népesítsék be a földet. Odin és testvérei elővették hát Ymir rothadó testét, amiből addigra férgek keltek ki és lakmároztak. Odinék fogták a férgeket, értelmet leheltek beléjük és emberi formát adtak nekik. Ezek lettek a törpék, akik közül egyeseket sötét elfeknek is neveznek. Négy törpét állítottak az ég négy sarkához, azaz Ymir koponyájához, hogy őrizzék és tartsák azt. Ők lettek Austri (kelet), Sudri (dél), Vestri (nyugat) és Nordri (észak).
Több törpét is teremtett Odin, Vili és Vé, és mivel a sötétben élő férgekből hozták őket létre, úgy határoztak, hogy ezek a lények ezután is sötétségben éljenek, a föld alatt, ahol kincseket bányászhatnak és megmunkálhatják azokat. Ez lett Nidavellir, a sötét mező, a törpék birodalma, amit Svartalfheimnek, a sötét elfek otthonának is neveznek. Itt él Dúrin, a törpék atyja, akin nem fog a halál, és itt él Gandalfr is, a varázsbotos törpe. Azonkívül Bifur, Bofur, Bombur, Nori, Thorin, Nain, Thrain, Fili, Kili, Dori, Ori, és sokan mások, akiknek a kalandjairól később még lesz szó.
