Skandináv mesék – Yggdrasil
Yggdrasil nem csupán egy akármilyen kőrisfa, hanem a leghatalmasabb és legszebb a kilenc világban. Az ágai a világok között nőnek és tekergőznek, és összekötik azokat egymással, a teteje pedig az égig ér. A gyökerei három világon átnyúlnak, és három forrás táplálja őket.
A legmélyebb gyökér leér egészen az alvilágig, Niflheimig, ahova a gonosztevők kerülnek haláluk után, és ami már akkor is ott volt, amikor semmi más nem létezett. A sötét világ közepén bugyog a folyton örvénylő forrás, Hvergelmir, a fortyogó üst. Mennydörgése olyan, mintha egy óriási teáskanna pezsegne. Ebben a vízben él Nidhöggr, a sárkány, aki az Yggdrasil gyökerét rágja és pusztítja szakadatlanul.
A második forrás a sorsistennő, Urd kútja. Két társnőjével együtt itt szövögetik a sors fonalát, és öntözik a Világfát. Ennél a kútnál gyűlnek össze az istenek is mindennap, miután átkeltek a szivárványhídon, hogy tanácskozzanak és törvényt hozzanak. A szivárványhíd neve Bifröst, és csak az istenek járhatnak rajta. Ha egy troll vagy egy fagyóriás megpróbálna átkelni, leégetné a lábát.
A harmadik gyökér a fagyóriások birodalmába vezet, Mimir kútjához, a bölcsesség forrásához. Sokan látogattak már el Mimirhez, hogy tudást merítsenek a kútból; ki a fél szemével, ki a fülével fizetett érte.
A Világfa legmagasabbra nyúló ágain egy sas ül, akinek senki nem tudja a nevét, két szeme közt pedig egy héja ücsörög. Az ágak között él egy mókus is, Ratatoskr, aki szüntelen fel és alá szaladgál a fán, hazug pletykákat sugdos a sas és a sárkány fülébe, és jókat kacag, ha azok megdühödnek.
A fa leveleit és hajtásait négy szarvas és egy kecske legeli és tépdesi éjjel-nappal. Kígyók tekeregnek számolatlanul a fa gyökerei körül, és harapdálják azokat. És persze Yggdrasil volt az a fa, ahova Odin dárdájával feltűzte magát kilenc napra, áldozatként, hogy megszerezze a rúnák bölcsességét.
Hogy milyen törvényeket hoznak az istenek, és kik ők egyáltalán, arról legközelebb.
15 comments