Szárnyas Fejvadász 2049
Itt a hétvége, sokan biztos megnézik, hogy mostanában mit játszanak a mozikban, mire érdemes beülni? Segítek kicsit dönteni, ha esetleg valaki a címben szereplő filmre menne, hogy nagyjából tudja, mire kell számítani.
Az eredeti ’82-es film egy sci-fi alapműnek tekinthető, mai szemmel is vannak benne olyan dolgok amire elégedetten csettint minden cyberpunk rajongó. A film sötét atmoszférája olyan szinten ki van dolgozva, hogy még ma is meg lehet neki bocsátani a kissé lassú játékmenetet, és a néhol nem túl cizellált sztorit is. Egy mocskos és sötét jövőbeli világ képe tárul elénk, amiben még mocskosabb rejtélyeket kell kinyomoznia a még pofátlanul fiatal Harrison Fordnak.
Az új film 30 évvel az eredeti után játszódik, Ryan Gosling az éppen aktuális fejvadász aki egy egyszerű nyomozásból csöppen bele egy különböző hatalmi érdekek közt feszülő hajtóvadászatba. Ennyi az összes spolier, ígérem. A sztoriról nem fogok konkrétan írni, mert csak úgy lehetne, hogy lelövöm az igazán lényeges pontokat, akkor meg vau belelép az arcomba, és azt nem akarom.
A film első felében bepillantást nyerünk az új világba, láthatjuk, hogy a helyzet nem lett jobb, sőt. Még zsúfoltabb városokban próbálnak a lakosok napról-napra túlélni, bármi áron. Kapunk néhány snittet amit látva először csak nézünk összehúzott szemmel, hogy ez mégis mi, aztán leesik a tantusz, és mohón próbáljuk befogni a vászon minden centijét, mert tényleg lenyűgöző képek peregnek. Ez az a része a filmnek ami leginkább hajaz szerintem az eredetire. A tempó, az apránként felbukkanó nyomok amik előreviszik a nyomozást, mind ismerősnek hatnak, és jónak is mondhatók szerintem. Gosling egy remek színész, kitölti a vásznat becsülettel.
Aztán belépünk a második félidőbe, és mintha megállna az idő. Mármint szó szerint. Nem ritka az a jelenet amikor Gosling hátát látjuk mozdulatlanul, hosszú-hosszú másodpercekig. A háttér elmosódott, az előtérben lévő alak mozdulatlan. Majd lassan letekint maga elé, és néz valamire, szintén jó hosszan. Vált a kép, egy bakancsot látunk, amint végtelenségnek tűnő idő után végre megmozdul, és elemelkedik a földről. Megfontoltan átlép valamin. Követi a bakancs párja is. Majd ismét egy kis szünet. A párbeszédekre ugyanez az elnyújtott lassan engedő massza jellemző, nem részletezném nagyon. Harrison Ford megjelenése a várva-várt reménysugár, de csalódnia kell a nézőnek. Szinte semmit nem tesz hozzá az élményhez, inkább idegesítő is néhol.
Sok mindent elárul a filmről, hogy volt olyan pillanat amikor egyszerre 3 alvó embert láttam a körülöttem lévő székekben. Egyik ismerősöm megjegyezte, hogy már rég aludt ilyen jót. Ha jellemezni kéne egy mondatban, akkor azt mondanám, hogy az eredeti lassú lefolyású filmet belassították fél tempóra, a játékidőt meg majdhogynem megduplázták. Majdnem három órás a mozi… Tessék felkészülni, ha mégis megnéznénk.
Valami pozitívat azért csak kellene Gosling játékán kívül hozni, sokat gondolkodva a hangok jutottak eszembe. Zseniális a hanghatás, nagyon eltalálták. Volt olyan pillanat, amikor remegett alattam a szék, mindezt úgy, hogy nem szakadt be a dobhártyám. 10/10 lett, ezt el kell ismerni.
