Szarul kezdtük az évet a kamerákkal

A CIPA kiadta a jelentését erre az évre és hát nem épp hízelgő a kamerabiznicre nézvést.

Jó, igen, értem, mindenki leszarja a fényképezést és már csajozásra se igazán alkalmas, mert rá lehet pattintani egy insta filtert a szelfire és szerintem talán már az is elavult, mert aki nem vlogol, az hülye, de a next best thing az már biztos ezen is túlmutat valami olyan irányba, amit egyáltalán nem értek.

De az azért az mégiscsak túlzás, hogy az eladási szempontból elképesztően szar 2016, de még inkább hogy az eladásilag nem annyira szar 2017 alatt kezdett az ipar. Nem kicsit.

Ez azért is aggasztó, mert a dögledező iparág mostanra ott tart, hogy gyakorlatilag elfeledkezett a beszálló szegmensről és ott gyártónként csak egy két vacak képviselteti magát, minden valamit is érő kamerának az árát az egekbe pozícionálják a gyártók, ezzel tovább verve a szöget a koporsóba.

A jelenség kísértetiesen emlékeztet a Harley-Davidsonéra. Évtizedeken keresztül árulták az exkluzív hagyományőrző kacatjaikat aranyáron, amivel kialakítottak maguknak egy olyan ügyfélkört, ami teljes tagadásban él a piaccal kapcsolatban, most meg foggal körömmel küzdenek azért is, hogy megtartsák a jelenlegi piaci részesedésüket, mert ha csökkentenek az áron, akkor a régi ügyfelek vádolják meg őket a legenda felhigításával, ha meg nem hoznak be belépő szintű modelleket, akkor az új ügyfelek maradnak el, ahogy a régiek szépen lassan kiöregszenek.

De hasonló cipőben járnak a prémiumgyártók nagyjából mindenhol. Ha nem hordoznak a termékeik megfelelő üzenetet a fiatal generációnak, akkor csak a gyűjtői hóbortnak élő sznobok kiváltsága marad a drága kacatok felvásárlása. Az mindenesetre intő jel, hogy a jelenleg domináns mirrorless piac egyik szereplőjét sem lehet teljes szívvel ajánlani egy kezdőnek.

Persze az sem sokat segít a kamerák dolgán, hogy a telefonokba épített szenzorok nappali fénynél egyre fogyaszthatóbb képeket tudnak produkálni, verőfényes napsütésben meg megkülönböztethetetlen eredménnyel tudják hozni azt, amit egy igazi fényképezőgép.

Mert mik a tipikus használati esetek?

  • Esti buli? A fényképezőgép nem opció.
  • Nyaralás? Süt a nap, van fény dögivel, jó a telefon.
  • Téli túra? Süt a nap, van fény dögivel, jó a telefon, amúgy is nehéz cipelni.
  • Outdoor? Ki a tököm cipel manapság egy ötkilós kamerapakkot, elég a telefon.

Akárhogy nézzük, szarul áll az iparág.

Persze nem kell magunk alá csinálni, mert a jelenségnek az is az oka, amit blue megénekelt az ebook olvasó kapcsán: ugyan a telefon minden szart kivált, de aki vett magának egyszer egy jó célszerszámot, az nem mostanában fogja lecserélni. A telefonok fejlesztését hajtja a szórakoztatóipar, de a kamerák és az ebook olvasók jellemzően konzervatív eszközök, amiket “egyszer kell megvenni”. Egyszer a faszt, háromévente, de akkor sem olyanok, mint a telefon, amit évente kell váltani, ha rendes, trendi kamasz akarsz lenni.

 

 

HOLDKOMP