Szerdai lányos poszt – egy elfeledett fotográfus
Mása Ivasincova végigfotózta az életét Leningrádban – senki nem tudott róla.
Nagyjából harmincezer fotó került elő egy poros padlásról az 1942-2000 közötti időszakból. A negatívokat egy aukción vásárolta meg a profi fotós Vivian Maier, aki közzé is tette a honlapján.
Mása egy arisztokrata családban született Szent Péterváron, a családjuk a belvárosban élt viszonylagos kényelemben, amíg a bolsevik forradalom meg nem fosztotta őket minden vagyonuktól.
Eredetileg nagyanyja tanácsára balerinának tanult, de erre később már nem volt lehetősége, nagyanyja halála után kiesett az intézményből ezért kényszerből műszaki pályára váltott.
Egy örmény származású nyelvészhez ment feleségül, egyetlen lányuk, Ásja született, Melvar Melkumjan a lányt később 1978-ban magával vitte Moszkvába, Mása egyedül maradt.
A lányka és apja egy nyírfaligetben
Voltak persze később is szerelmei, Viktor Krivulin költő:
Vagy a híres fotográfus Borisz Szmelov:
Mása itt épp félénken elbújt mögötte
1981-re Mása menthetetlenül depresszióba süllyedt és elvesztette a munkáját. A Szovjetunió nem ismerte a munkanélküliséget, a munkakerülők bűnözőknek számítottak. Mása választhatott: a börtön és átnevelőtábor vagy a diliház. 10 év gyógyszeres kezelés lett a vége az utóbbiban.
Ásja beszkennelt most pár fotót, egyelőre még nem tudja, mi legyen az anyja életművével, pedig olyan koremlék, amivel érdemes volna kezdeni valamit. Ez a fotó három évvel a diliház előtt készült, Ásja úgy érzi utólag, hogy itt már észre kellett volna venni, hogy valami nincs rendben.
Majom láncon egy ablakban
A fotókkal valóban határozottan érdemes volna kezdeni valamit.
Űrkapszula egy játszótéren valahol egy lakótelepen
Hagyományőrző kommunista felvonulás, háttérben “Barátság” felirat
Sztálin egykori szobrának fejetlen torzója félredobva
Blökik a Néva partján
Csontsovány srácok valahol vidéken
