Szinte teljesen eltűnt az influenza

Miközben a világ egy korábban ismeretlen járvánnyal van elfoglalva, kevés szó esik egy régi ismerősünkről, a szintén világszerte ragályos terjedéséről közismert szezonális influenzáról.

Talán éppen azért, mert nincs, felszívódott, lelépett, köszönés nélkül távozott. Hogy a helyét egy sokkal erőszakosabb pandémiának adja át.

Miért érdemes mégis szót ejteni róla?

“Normally, this time of year, we’d be running 20 to 30 percent positive

Az évnek ebben a szakában, azaz az év első heteiben az északi féltekén a lakosság 20-30%-át érintő kórságról van szó, az amerikai járványügyi központ, a Center of Disease Control (CDC) szakértőjeként Lynnette Brammer, aki ráadásul a belföldi influenza-megelőzésért is felelős részleg irányítója, őrületesen alacsony számokról tudott csak beszámolni. A 2021-es év eleji 0,2% szó szerint alacsonyabb érték, mint a fals pozitív tesztek statisztikai hibája.

Influenza az Egyesült Államokban január első három hetében

A táblázatba gyűjtött adatok segítenek értelmezni az értetlenséget, ami persze látszólagos, hiszen mindannyian tudjuk, hogy jelen világunkban lényegesen izoláltabban, nagyobb szociális távolságot tartva, tömeges utazgatások nélkül élünk, tehát a mostani helyzet számos szempontból összehasonlíthatatlan a korábbi évekkel.

Ha kiterjesztjük az elemzés szkópját január első heteiről a teljes fertőzési szezonra, ami szeptemberben, a beiskolázásokkal szokta kezdetét venni, amikor a gyereksereg összekeveredik és boldogan osztoznak a nyaralás élményeiben és a frissen összeszedett kórokozókban, a kép egészen megdöbbentő. Az Egyesült Államokban a teljes influenzaszezonban 1500-nál kevesebb esetet regisztráltak. Ez technikai értelemben azt jelenti, hogy nem tudunk olyan grafikont rajzolni, mondjuk az előző évhez viszonyítva vagy a megelőző öt-tíz év átlagához képest, ahol kimutathatóan megjelenne az idei szezonális influenzajárvány.

Azok az elméletek, hogy mivel mindenki a COVID-19 megelőzésével, tesztelésével és kezelésével volna elfoglalva, az emberek inkább otthon a négy fal között örömmel heverik ki a “csak egy kis megfázás” tüneteket, ott bukhatnak el, hogy aki lebetegszik, az kötelezően orvoshoz megy és olyankor a koronavírus kizárása után megkönnyebbülve viszi haza a pozitív influenza leletet. Bár a tesztelés nem kötelező, mégis sok helyen elvégzik. Az is sántítana, ha csak az orvosnál jelentkezőkre alapoznánk az esetszámokat, a gondosan felépített megfigyelő és előrejelző rendszer százszámra üzemeltet közegészségügyi és klinikai laboratóriumokat, ahol ilyen mértékű csökkenés elkendőzése gyakorlatilag lehetetlen volna. A körorvosoknak is van jelentési kötelezettsége az influenzaszerű betegségekről, ahogy a kórházak hálózata is azonnal tesztel és jelent, a National Center of Health Statistics pedig gyűjti és elemzi a bejelentéseket, mert a halotti anyakönyvi kivonatok kiállításakor a halálokok között szerepelnie kell a tüdőgyulladásnak, az influenzának és a légúti megbetegedéseknek ahhoz, hogy az egészségügyi rendszert megfelelően fel lehessen készíteni a jövő kihívásaira.

Az influenza eredetű kórházi esetszámokból is lehetne extrapolálni az átfertőzöttség mértékét, hiszen évtizedes tapasztalatok állnak rendelkezésre ezen a területen, nem csupán az USÁ-ban, hanem világszerte egyaránt. Október és január között tipikusan néhány tucat ilyen esetet regisztrálnak százezer főre vetítve hetente. Ugyanerre az időszakra, azaz október 1. és január 23. között az amerikaiak 0,5%-a eshetett át a fertőzésen, mindössze 142 laborvizsgálattal igazolt kórházi kezelést igénylő esetet eredményezve. Egy 331 milliós lakosságú országról beszélünk és egy bő három és fél hónapnyi időszakról.

Mit a tanulság, mit szűrhet le ebből az egészből az átlagember és a tudomány?

Az közismert, hogy az influenzafertőzések fő vektora a gyerekek közössége. Az iskolákban, óvodákban, oktatási intézményekben terjed leggyorsabban a kór, onnan jut el a családokba, majd tovább a munkahelyekre és végül az idős otthonokba, egészségügyi intézményekbe, hogy elvégezze a piszkos munkát.

Ha csupán annyi pozitív hozadéka lesz a koronavírus világjárványnak, hogy az emberiség megtanulja a védekezés módját a szintén halálos influenzával szemben, érdemes volt maszkot viselni, érdemes volt odafigyelni a gyakori és alapos kézmosásra, érdemes volt változtatni az életmódunkon, feladni a kényelmes oda-nem-figyelést apró dolgokra a környezetünkben.

A COVID-19 ugyanakkor ezzel egyáltalán nem lett visszaszorítva. Annak ellenére, hogy az új kísérleti vakcináktól sokat remélnek, hetente jönnek hírek csodálatos új kezelésekről, egy hét alatt ható köszvény kúráról, ami váratlanul hatásosnak bizonyult néhány páciensnél vagy éppen az ima hatalmáról, nem szabad arról elfeledkezni, hogy az influenza R0 (R naught) száma – azaz, hogy egy fertőzöttről hány további személyre terjed át – az 1-1,5 tartományba esik és így is képes kontinenseket letarolni amikor nem figyelünk. A SARS-CoV-2 esetében az R0 mutató 2 és 4 közé esik, a maszk viselése és a szociális distanciálás, a kormányzati korlátozások épp csak arra jók, hogy az influenza kiszorításával egyidejűleg 1 körüli értékre lehessen levinni a terjedés mérőszámát.

Az influenza eltűnésének lehet egyúttal egy ironikus mellékhatása, amire egyelőre még nem lehet felkészülve a tudomány és a társadalom. A vakcinázás. A szezonális influenza oltásokat ugyanis az északi és déli féltekéken egymást váltó, a globális kereskedelmi és turisztikai útvonalakon terjedő törzsek alapján készítik elő. Amikor tudjuk, hogy Ausztráliában melyik törzs volt a domináns, elkezdődhet az ellenanyag tömeggyártása az északi kontinenseken, hogy felkészülten várjuk a téli szezont. Idén a járvány Ausztrália és Új-Zéland lezárása miatt nem fog érdemben felbukkanni a déli féltekén, így jövő télen a tudomány emberei megbízható előrejelzés nélkül fordulhatnak rá az éves kötelező megmérettetésre.

Kivéve, ha jövőre ugyanígy érdeklődés hiányában elmarad.