Tárkony üvegben
Persze, a Horváth Rozit bárki töltheti üvegbe, de ez nem az a cucc.
Az üveges tárkonynál rögtön két problémával szembesülünk, már a növény szempontjából is: ha egyáltalán vagy olyan szerencsés, hogy legyen ilyen növényed, amit egyébként a sárkányról neveztek el a tekergőző gyökerei miatt, rögtön kétfélét kaphatsz, a franciát és az oroszt. Nagyjából tuti, hogy a magasabb illóolajtartalmú franciához jutsz hozzá, de még erre is vigyázni kell, ugyanis magról nagyon ritkán képes szaporodni, gyökérosztással kell szaporítani, viszont ha egyszer már megvan, jó eséllyel meg is marad, kártevők nem nagyon eszik, csak a gyomokra kell vigyázni.
Nem tudom, mennyire igaz, hogy Erdélyben gyomként nő, ez mondjuk ugyanúgy elmondható a horvátoknál a rozmaringra is, mert annyi van belőle, mint a rosseb, és oda kellett mennem szagolgatni, hogy tényleg megnő-e ekkorára. Meg. Mellékvágány bezárva, vissza a tárkonyhoz.
A tárkony egy rohadék, amikor épp azt hinnéd róla, hogy jól elvan, megdöglik, mindannak ellenére, hogy nem egy igényes növény. Egyesek szerint eleink hozták a Kárpát-medencébe, de akkor valamit nagyon tudtak, ha ennyire balfasz egy növény a magjaival, a lényeg az, hogy az erdélyi konyhában gyakran használják, de még a franciák is szeretik, itthon kevésbé ismert, de azért elterjedt gyógy-és fűszernövény. Állítólag hasonlít az ánizshoz az illóolaja, ezt nem tudnám megerősíteni, mert az ánizst utálom, mint a szart, a tárkony pedig ecettel egészen zseniális, de húsok fűszerezésére is jó. Az igazán nagy formáját tejfölös levesekben mutatja, a nyírségi gombócleves például nem is létezhet nélküle.
No, de az én tárkonyügyem akkor kezdődött, amikor idén tavasszal kaptunk pár tövet, magról igen satnya példányok keltek ki, de két-három éve semmi, úgyhogy ez egy siker. Most itt az ősz, itt van újra, le kell vágni a fűszert és elrakni, mert lusta voltam akkor, amikor épp a csúcson volt, úgyhogy lehet pityerészni a száraz leveleket, de sebaj.
Itt két megközelítés van, egyik sem zárja ki a másikat: a tárkonyos ecet és az ecetes tárkony. Az előbbihez elég egy nagy csomó lemosott és valamennyire összeaprított tárkony, az se baj, ha szár kerül bele, mert leszűröm, a másik már macerásabb, de hálásabb is. Kezdetnek szedjünk tárkonyt, mossuk le, majd pityerésszük le a leveleket, ezt kb úgy lehet megtenni, mint a kakukkfűnél, elég végighúzni egy-egy szálon száliránnyal ellentétesen két ujjunkat, és ott vannak a levelek. Ezeket összeaprítva, ecetben, kis sóval és cukorral eltéve kiváló munícióhoz jutunk a télhez, ha csak simán ecetbe áztatjuk az ágakat, remek lesz a fűszerecet. Akkor jó, amikor már elszíneződik a növénytől, azt azután célszerű kidobni, mert baja ugyan nem lesz, de amikor az egyik ilyen feljött tavaly a befőttesüvegben és megszívta magát az ecettel a szár, kirohasztotta a fémkupakot, ezért érdemes inkább levelekkel dolgozni, vagy minimálisan odafigyelni. Kalandvágyók rakhatnak hozzá kakukkfüvet vagy zsályát, az inkább almaecettel működik és salátához, kevésbé kalandvágyók csak várjanak néhány hetet vagy egy-két hónapot, és amikor már whiskyszínű a cucc, valamint az illata is rendben van, le lehet szűrni, a legtöbb saláta nem bánja, sőt, állítólag a KFC coleslaw-salátájának épp ez a titka. (pro tip: a káposztasalátának tényleg állati jól áll, de az uborka se bánja, ha kap egy-két cseppet).
