Távirat a Marsra
Opesti nipitia secomba.
Bár úgy hangzik, mint valami korai Kozsó-zsenge, ezt az üzenetet 1926-ban egy Dr. Hugh Mansfield Robinson nevű úr próbálta eljuttatni egy barátnőjéhez a Marsra. Robinson egyébként egy brit hivatalnok volt, egyébként jogász, és, mint később kiderült, bolygóközi médium. A címzett hölgy, egy bizonyos Oomaruru, hat láb magas volt és nagyfülű, marsi mércével mérve feltehetőleg vonzó, és telepatikus kapcsolatban állt Robinsonnal, aki valamiért ennek ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy táviratban is felvegye vele a kapcsolatot. A marsi lények vonásaikban a kínaiakra emlékeztetnek, villanymeghajtású űrhajókon közlekednek, és egy kevésbé intelligens létformával osztoznak a bolygón, ezek a jószágok úgy néznek ki, mint a rozmárok.
Bár Robinson már 1918 óta kapcsolatban állt a Marssal, a távirat elküldésére egészen 1926-ig várnia kellett – ekkor ugyanis különösen közel került a két bolygó egymáshoz. Két évvel később újabb üzenetet próbált küldeni, mivel az elsőre nem érkezett válasz, de ez elakadt „a híg levegőben”, ezúttal a szeretetről és Istenről írt a Marsra („MAR LA OI DA EARTH. COM GA MAR”, vagyis „szeretet a Földről a Marsnak, Isten a szeretet”).
Emberünket nem törte le a kudarc, 1929-ben újra próbálkozott a kapcsolatfelvétellel, ehhez egy pszichotelepatikus mérőeszközt is feltalált, majd 1930-ban megalapította a brit telepatikus társaságot, amelyben egy Nell nevű telepata kutyával dolgozott együtt.
Robinson tudományos munkásságát sokan kritizálták, de senki nem olyan lelkesen, mint a saját felesége, aki ki is tiltott minden Marssal kapcsolatos hülyeséget a házukból – lehet, hogy féltékeny volt Oomarurura.
15 comments