日本語のような釣り

Japóember tenkarázik

A japánok alapvetően nem voltak mindig szupergazdag technokrata mizantróp perverzek, mint mostanában. Mármint nem voltak annyira gazdagok korábban, viszont ugyanúgy feltétlen hívei voltak az egyszerűsítésnek, aminek számtalan jó cuccot köszönhetünk. A tenkara is egy ilyen dolog.

Japán horgász és halásznemzet. Elképesztően népszerű a legyezőhorgászat, mert az egész országban rengeteg nagyesésű folyó található, ahol ez a műfaj rendesen otthon érzi magát. A nálunk őshonos stílusok különféle mutációi is jelen vannak, de a prioritást – mint annyi más helyen, köztük az amcsiknál – a ragadozó halak horgászata élvezi.

Általában ez alatt a műcsalis horgászat különféle változatait kell érteni. Ezeknek a módszereknek a közös jellemzőjük, hogy a horgász a klasszikus, helyhez kötött peca helyett egy sokkal aktívabb, helyváltoztatós tevékenységet végez, gyakorlatilag becserkészi a halat. A műcsalis horgászatnak pedig két nagy csoportját különböztetjük meg: amit legyezőzsinórral kell végezni és amit nem.

Egy teljes tenkara-felszerelés

Az előbbi egy különleges dolog, mert pergetésnél esetben a műcsalit el tudjuk juttatni kellő távolságra a horgásztól azáltal, hogy a műcsalinak van kellő súlya ahhoz, hogy el tudjuk hajítani, a legyezésnél viszont annyira könnyű a műlégy, hogy saját súlyánál fogva nem tudnánk bedobni. Ezért van szükség olyan speciális felszerelésre, ami valójában a vastag zsinórt hozza mozgásba a levegőben, hogy aztán eljuttassa a végére felszerelt kis horgot, azzal a pár szem tollal, amire jó eséllyel rákap a pisztráng, lazac vagy éppen balin.

Na, a japánok rájöttek, hogy essen a fasz bele abba, hogy két marékban elfér egy átlagos legyezőcucc, meg amúgyis kinek van arra pénze: párszáz éve feltalálták a tenkarát, ami nem más, mint a felszerelési szempontból amúgyis kőegyszerű legyezés még jobban leegyszerűsített változata, aminek a lényege, hogy az orsót is lespórolják a botról és egy fix hosszúságú kanócon kínálják fel a halnak a csalit.

Így kell

Zsinór, előke (ez egy vékonyabb, átlátszó zsinór, ami a csali és a főzsinór közé kerül), műlégy, egy csipesz és a szokásosnál hosszabb legyezőbot: ez kell a tenkarához. Az avatott szemlélő rögtön rájön, hogy ez bizony olyan, mint a spiccbotozás, csak műléggyel és nem is nagyon jár messze. A tenkara gyakorlatilag egy tűspicces, karbonszálas horgászbot, ami a szokásosnál lágyabb, hogy a dobás során kellően feltöltődjön, hogy a levegőben hirtelen megállítva mozgásba hozza és “kiterítse” a zsinórt a levegőben, lágyan vízre helyezve a műlegyet.

Lényegében az összes hazai vízfelszíni ragadozó fogható vele, még a balatoni küszök (olaszosan snecik) is.

A tenkara botok jelenleg csak az internetről beszerezhetőek, aranyáron. Az ebay és az aliexpress azt gondolom, hogy az egyedüli forrás jelenleg a magyar ember számára, ha leszámítjuk az elképesztően drága amcsi oldalakat, amik japán importtal dolgoznak. Akinek kedve van megépíteni a cájgot, az megrendelheti alkatrészként is, de ez nem a nullkilométeres legyezőhorgászok játéka.

Az általános hossz 12 vagy 13 láb, attól függően, hogy mennyire nyílt terep az, ahol horgászunk. Lehet kapni kisebb és nagyobb botokat is: közös jellemzőjük, hogy a spiccbotokkal ellentétben sokkal kisebbre, akár 40 centisre is összecsukhatók, ami ideálissá teszi őket utazáshoz.

Japánok. Élen járnak haladásban.

Aki nem akar bajlódni a külföldi rendeléssel, az esetleg megpróbálhatja a tűspicces botját felszerelni tenkarára. A későbbi anyázást elkerülendő valami kimondottan könnyű, 3.6-4m körül tűspiccessel kell próbálkozni, mint például a Daiwa Speed Whip. Ez az egyetlen, amit láttam működés közben és valamenyire hasonlított a karakterisztikája. Esetleg a Tubertini gyárt még hasonlót, a Tubertini Action Bleaket, de ezt óvatosabban terheljük, nem balinvadászatra termett.

Végezetül jöjjön egy bemutató videó a Tenkara USA-tól, amiben remekül bemutatják, hogy hogy néz ki ez a sport a gyakorlatban:

73 thoughts on “日本語のような釣り

  • August 14, 2017 at 09:38
    Permalink

    Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el.
    Bazdmeg. Visszamegyek futni.

    • August 14, 2017 at 09:53
      Permalink

      Ehhez mondjuk vennék halradart.

      • August 14, 2017 at 09:54
        Permalink

        Van bedobós. Bebaszod mellé és ilyen kis állványon tartva nézed a zájpedet és zsebpecázol.

        • August 14, 2017 at 09:55
          Permalink

          Lepuktam, mert volt zsebpecám. A Tolnai-2 tavon fogtuk a sneciket, ott ért véget a horgász karrierem.

          • August 14, 2017 at 09:56
            Permalink

            Pontosítok: szélhajtó küsz.

    • August 14, 2017 at 09:58
      Permalink

      Baszott drága? Ez a sznob hétfő!

      • August 14, 2017 at 10:04
        Permalink

        lehet, hogy elindítok egy proli pénteket, valamivel ellensúlyozni kell, hogy a srácok csak ezüstkanállal hajlandóak orosz kaviárt fogyasztani egy kígyóbőr kanapén

  • August 14, 2017 at 09:49
    Permalink

    Háháá, nem számítottatok pecás posztra! 😛

    • August 14, 2017 at 09:51
      Permalink

      Az semmi. De hogy katakana helyett hiragana írásmód?
      Nincs itt már semmi tisztelet.

    • August 14, 2017 at 10:15
      Permalink

      azért a haladásos képaláírásod azé fáj, na

      • August 14, 2017 at 10:47
        Permalink

        Köszönöm, hogy értékelted, elképesztően sokat dolgoztam rajta.

      • August 14, 2017 at 10:49
        Permalink

        ‘ázze, most látom csak. /o

  • August 14, 2017 at 10:12
    Permalink

    Hattori Hanzóra számítottam, nem unalmas halakra. Vau átbaszott engem.

    • August 14, 2017 at 10:22
      Permalink

      2500 forintért egyszer majdnem vettem egy műanyag pengeterelős katanát a Józsefvárosi piacon.

  • August 14, 2017 at 10:33
    Permalink

    Van új poszt, nekem meg nem szóltok?! Ott maradtam egyedül a reggeliben…

    • August 14, 2017 at 10:58
      Permalink

      Hé! Mész vissza de rögtön!

      • August 14, 2017 at 11:01
        Permalink

        :((( ez nem az én napom.

  • August 14, 2017 at 10:34
    Permalink

    A passzív horgászatot kedvelem. Kipúzott mélyzöld mackóban, kötött pulóverben és agyagos gumicsizmában nyiszorogva horkantgatni egy fa alá húzott kempingágyon. Majd csipog, ha hal van.

    • August 14, 2017 at 10:36
      Permalink

      piros hűtőládából stílszerűen piros címkés arany ászokot kortyolgatva

      • August 14, 2017 at 10:37
        Permalink

        Meglepő fordulat: a hűtőládám is kék.
        Akkor Löwenbräu

      • August 14, 2017 at 10:38
        Permalink

        Arról leszoktam gimis koromban, de az akciós Tuborg még játszik. Tú in van, mert hamutartó is.

      • August 14, 2017 at 10:40
        Permalink

        Ja, és ha már tárgyfétis, menő laposüveget akarok szerezni.

        • August 14, 2017 at 10:40
          Permalink

          Az milyen? Tele van? 😀

          • August 14, 2017 at 10:41
            Permalink

            Eleinte. Szóval ilyen fém-bőr dologra gondolok. Hogy legyen miből kortyolni a sütőrumot.

          • August 14, 2017 at 11:04
            Permalink

            Síeléshez van ilyenem. Sligovica van benne és aznap már nem smárolok senkivel.

    • August 16, 2017 at 20:06
      Permalink

      STIHL feliratú narancssárga bézbózsapkát ne feledd.

  • August 14, 2017 at 10:38
    Permalink

    Na a legyezés az amit soha nem tudtam megérteni. Meg mondjuk csukára a klasszik támolygó plusz strapabíró bot a tuti szerintem. Begyöpösödött-e vagyok-e?

    • August 14, 2017 at 10:40
      Permalink

      én alapvetően a horgászatot nem tudom megérteni 😉

      • August 14, 2017 at 10:43
        Permalink

        Miért? Unalmasnak tartod? Vagy…?

        • August 14, 2017 at 11:06
          Permalink

          egyszerűen nem fog meg, mint sport vagy időtöltés 🙂 a futással is így vagyok…

          • August 14, 2017 at 11:12
            Permalink

            A pipázás sokkal szarabb.
            Kiültem a kertbe, nézem a Brown mozgást, az egyik drága Bowers&Wilkins fejhallgatómmal Peter Heppnert hallgatok.
            Szar az élet.

          • August 14, 2017 at 11:17
            Permalink

            Én meg épp próbálok rájönni, hogy miért jó az, hogy 50000 (igen, ötvenezer) IP címet húzunk fel egyetlen egy interfészre. Ez is elég meditatív tevékenység…
            Faszért nem mentem inkább mondjuk juhásznak?

          • August 14, 2017 at 11:18
            Permalink

            Honnan szereznél 50 000 vadat?

          • August 14, 2017 at 11:23
            Permalink

            Klónoznék, vagy mittudomén.

          • August 14, 2017 at 11:22
            Permalink

            ezt inkább tudom érezni 🙂

          • August 14, 2017 at 11:23
            Permalink

            Báránybőr a füles. Olyan finom, mint egy francia káromkodás.

          • August 14, 2017 at 11:17
            Permalink

            Jajj, a futás nem. Az jó. Ha szerencséd van senki nincs körülötted. Csak mész, szárnyalsz előre. Magányos vagy, de az jó. Rovod a kilométereket, végig gondolod az életed, a hibáid, legyőzöd. Egy rendes etap alatt taknyod, nyálad egybefut, levegőt nem kapsz, de ha véget ér, a zihálással, a hányással tudod, hogy megcsináltad. De holnap újra le kell küzdened.

          • August 14, 2017 at 11:19
            Permalink

            az ember nem fut önszántából, csak ha kergetik

          • August 14, 2017 at 11:20
            Permalink

            Vagy leküzd valamit, ami őt üldözi. Megharcol vele, nap mint nap.

          • August 14, 2017 at 11:21
            Permalink

            erre ott a reggeli felkelés

          • August 14, 2017 at 11:24
            Permalink

            Hát akkor én ilyen baszott picsa vagyok. Világéletemben korán keltem. . Mostanság hajnali 5 körül kéne, 4-kor simán éber vagyok. Egyik kezemmel kávét főzök, másikkal indítom a számítógépet, de a testem már szinte a zuhany alatt. Ilyen furcsa vagyok. Viszont az is igaz, hogy nagyon korán fekszem.

          • August 14, 2017 at 11:30
            Permalink

            pacsirta vagy, én meg bagoly…
            nekem a nap normál esetben délben kezdődne és hajnali 4-ig tartana

          • August 14, 2017 at 11:32
            Permalink

            Tök jó pár lennétek. Sosem lenne veszekedés, mert az egyik fél tutira alszik.

          • August 14, 2017 at 11:24
            Permalink

            A futó emberek mindig holttesteket találnak, az meg a harmadik után már biztos baromira unalmas, meg macerás is.

          • August 14, 2017 at 11:25
            Permalink

            Sőt, el is ássuk őket!

      • August 14, 2017 at 10:44
        Permalink

        Megkínzod horoggal a szájába akasztva ízlés szerint fél-másfél órán át a szerencsétlen halat, majd adsz egy puszit és visszaengeded.
        Mit nem lehet ezen érteni?

        • August 14, 2017 at 11:08
          Permalink

          érteni értem, csak nem érzem…

        • August 14, 2017 at 11:11
          Permalink

          Elfelejtetted, hogy kívánni kell hármat, ha visszaengeded.

          • August 14, 2017 at 11:19
            Permalink

            Az kizárt. Ha egyszer kifogtam, meg is eszem.
            Az milyen lenne már, hogy szögbelövővel fejbelövöm a röfit egy jó szűzpecsenyéért, majd közlöm, hogy nehary csak vicceltem.

      • August 14, 2017 at 10:59
        Permalink

        Pszt, kicsikém. Bontanál egy sört?

        • August 14, 2017 at 11:07
          Permalink

          feleségül ne vegyelek?! ☺

      • August 14, 2017 at 11:02
        Permalink

        Sétálsz a vízparton, vagy a vízben vagy csónakázol és próbálsz halat fogni. Eléggé évezredes dolog.

        • August 14, 2017 at 11:20
          Permalink

          ezeket horgászat nélkül is lehet…

    • August 14, 2017 at 10:42
      Permalink

      Én még a kuttyogatással vagyok így.

      • August 14, 2017 at 10:44
        Permalink

        Na azt még sosem csináltam, pedig fogtam harcsát bőven.

    • August 14, 2017 at 10:49
      Permalink

      Kicsit én is fázok tőle. Párszor már toltam, van hozzá cuccom, bedobni is be tudok, de annyira de annyira strapás a sima pergetéshez képest, hogy nem bírok vele mit kezdeni.

      A tenkarát most nyaraláson toltam, hagyományosan faszt nem fogtam vele.

  • August 14, 2017 at 10:46
    Permalink

    A csali a lényeg, úgy hírlik.

Comments are closed.

%d bloggers like this: