The Expanse – egy sorozat, ami egyelőre nincs elkúrva

Az Expanse jó. Most még biztosan, de óhatatlanul a sarkon leselkedik az összes sorozatot elérő gusztustalan fertő, ami a túlzott rajongói várakozások, az Alien franchise halálát és gyakorlatilag a megsemmisülését is okozó túlmagyarázás és a pénzügyi elvárásokból kovácsolódik össze.

Mert most bizony mondom nektek, hogy fasza. A klausztrofób környezet, a kézzel tapintható nyirkos, fos űrállomások, a szakadt hajók, a még szakadtabb csöves arcok olyan hitelessé teszik az egészet, mint a Walking Deadet a legelején. Igen, azért is hoztam fel párhuzamnak, mert az a sorozat is baromi jól felépítette a világot, hogy aztán pont a két legfélelmetesebb komponensét bagatelizálja el és tegye komolytalanná, ami az emberekre a sikítófrászt hozza: a többi köcsögöt, akik minket körülvesznek és potenciálisan kurva veszélyesek, ha a sorozat által felvázolt helyzetben szabad utat engedsz az indulataiknak, és az agy nélküli, hörgő, csúszómászó, közveszélyes szörnyetegeket, melyeknek a lételeme, hogy tönkretegyenek mindent, amit a társadalom értelmesebb fele felépített. Meg vannak benne zombik is ugye.

Na, az Expanse is magasról kezd. Adott három náció, akik többé kevésbé morcos viszonyban állnak egymással és mindhárman a Naprendszer egyetlen helyen bőséggel rendelkezésre álló nyersanyagaiért küzdenek, többé-kevésbé közeledve egy polgárháborús helyzethez. Ezek a csoportok természetesen tök rosszban vannak egymással, nem egyszer háborúztak már, de jelenleg béke van. Ez a három csoport az Arrakis a Jupiter és a Mars között húzódó aszteroidaöv lakossága, a Föld és az időközben kolonizált, szuper-hightech Mars.

Ebben az egyébként nem ordítóan panelszerű környezetben a főhösök egyike egy különös eltűnésre lesz figyelmes, amiről egyelőre nem is sejti, de megváltoztathat mindent. Az egyébként megtört és megkeseredett nyomozó – aki az aszteroidaöv hórihorgas és törékeny csontú lakói között feltűnően földi kinézetével valahogy mindig is kilógott a sorból – nagyon sokat nem vár sem a munkájától, sem az élet nevű játéktól, amiben mindig vesztésre állt. Ezért is lakik a Naprendszer egyik eldugott szegletében, ahol szebb napokat is látott kocsmatöltelékek, leszakadt munkások és csövesek között tengeti az életét. Joe Miller keserűsége azonban egyszerre kíváncsiságba és távolságtartó, de már-már szeretői féltésbe fordul, amikor Ilsa Lund Julie Mao segítségkérésére lesz figyelmes.

A film noir egyszerre kicsit töredezett, szétesett stílusa elegyedik a legszebb sci-fi hagyományokkal. Szinte érzed a rozsdás vizet a szádban, meg a fullasztó, többszörösen megpenészedett levegőt, miközben az egész szexi szarhalom felépül a szemed előtt. A több szálon futó történet másik fontos vonala Jim Holden, aki valaha a Földi hadsereg tisztjeként szolgált. Egy Montanában felnőtt férfi, öt apától és három anyától, aki teljesen meghasonlott a Föld túlszabályzott világától és visszavonultan él a Tatooineon egy vízszállító hajó fedélzetén tisztként, amíg nem egy sajátos véletlen visszacsábítja a keményebb vizekre.

Minden cinkelést félretéve: a szereplők útja szépen fut párhuzamosan, hogy aztán lassacskán összefonódjon és a bemutatkozás, valamint a karakterek felépítése után a konfliktus kibontása is fantasztikusan jól sikerüljön. Baromi nehéz kitalálni, hogy ki kivel van, vagy hogy kinek kell szurkolni. Az egész világfestés nagyon jól sikerült, gyakorlatilag anélkül, hogy az emlegetett helyszínek egyszer is a képernyőre kerüljenek. A második évadra persze megfárad a sorozat annyira, hogy pont ebből a bájából veszítsen, de még bőven van annyi tartalék benne, hogy elszórakoztasson legalább egy évadon keresztül.

A sorozat egy meglévő regénysorozaton alapul, aminek sajnos még nincsen vége. Az összes összeesküvős-nyomozós folyamnak, ami még a befejezése előtt megfilmesítésre kerül a gazdasági és nézettségi drag lesz a rákfenéje, ami szépen lassan kinyírja a Walking Dead franchiset és kivégezte már jó ideje a Game of Thronest is. A sorozat premierje 2015-ben volt, azóta két évad ment le. Saturn és Hugo awardot is kapott és iszonyatosan nagy a rajongóbázisa. És egyelőre baromira hangulatos és vastagon nézhető.

Miért? Mert nem olyan sztorikat szeretnünk nézni vagy olvasni, amik feltétlenül egyediek, vagy a való élet másolatai. A saját kis belső naplónkba olyan dolgokat jegyzünk le, amik nem hétköznapiak, szkippelve azokat a részeket, amik unalmasak a napunkból.

Az Expanse ezért működik. Olyan történeteket láthatunk, amiket nem tapasztalunk meg elsőkézből. Persze ugyanazok mentén a panelek mentén ezredszer, de minden egyes alkalommal tisztábban tudjuk megérteni a történéseket és ha jól meg vannak rajzolva, a karakterek motivációit. Ebben az álomszerű közegben követjük “saját magunkat”, gyakorlatilag a történet főhőseit és antihőseit és rajtuk keresztül fogadjuk be a sztorit. Ha ez hitelesen meg van csinálva, akkor tudunk azonosulni a hőseinkkel. Egyelőre az Expanse ezt tudja.

És Julie Mao nagyon szép benne.

23 thoughts on “The Expanse – egy sorozat, ami egyelőre nincs elkúrva

  • July 27, 2017 at 14:08
    Permalink

    Mondjuk nincs benne elég spoiler.

    • July 27, 2017 at 14:26
      Permalink

      gyorsan írd le, hogy Obi-van Kenobi Luke apja.

      • July 27, 2017 at 14:29
        Permalink

        Pángalaktikus fantasy.

        • July 27, 2017 at 14:55
          Permalink

          gégepukkasztó

      • July 27, 2017 at 14:51
        Permalink

        Vagy hogy han solo meghal.

  • July 27, 2017 at 14:26
    Permalink

    Köszi az ajánlót Woef, a Leviatán ébredését olvasgattam, akkor ezért volt ez valahonnan “ismerős”.

    • July 27, 2017 at 14:30
      Permalink

      Kicsit para, hogy el fogják baszni a végére. Ha a rajongók viszik el a végét, akkor Battleszar Galacticás véget jósolok neki.

      • July 27, 2017 at 15:31
        Permalink

        azt mindenki isteníti, de szerintem nézhetetlen szar.

        • July 27, 2017 at 17:21
          Permalink

          Az első két évad fasza pedig. A többi az tényleg kritikán aluli.

  • July 27, 2017 at 14:50
    Permalink

    Majd megnézem.

  • July 27, 2017 at 15:42
    Permalink

    nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem az expanse-t mert általában annyira köt le egy sci-fi mint a tűzhangyák rohangálása a macskakaja körül a konyhában, viszont ezúttal jól tettem mert kibaszottul lebilincselő. A legtöbb sorival szemben nincsenek üresjáratok, mindig történik valami, és a karakterek is többnyire elég jól működnek.

  • July 27, 2017 at 15:53
    Permalink

    mondjuk szerintem a trónok harcát az nyírta ki, hogy G.R.R.Martin lassan ír mint a tetű.
    A könyvek ezerszer jobbak amúgy mint a sorozat.

    • July 27, 2017 at 16:04
      Permalink

      Olvastam sajnos a könyveket is és ritkán lehet olvasni ennyire semmibe tartó, végtelenített szófosást. A trónok harca a második leghaszontalanabbul elbaszott időtömeg az életemben.

      • July 27, 2017 at 16:08
        Permalink

        legjobban azt utáltam amikor valamelyik helyszínen már kezdett történni valami, és egyszercsak elkezdett egy 6 királysággal arrébb lévő történetet egy ló kurva érdekes patájáról.

        • July 27, 2017 at 16:12
          Permalink

          ÉS! ha kivártad három könyvvel odébb a történet folytatását, kiderült, hogy igazából tök fölöslegesen olvastad el, mert mindenki meghalt a faszba.

          • July 27, 2017 at 16:15
            Permalink

            de ha újabb 3 könyvet elolvastál megnyugodhattál, mert a kedvenc főhöseid vallási fanatikus zombiként rendre feltámadtak.

          • July 27, 2017 at 16:17
            Permalink

            így belegondolva az alapséma leginkább egy brazil szappanoperára hasonlít.

          • July 27, 2017 at 16:19
            Permalink

            És megölték őket újra.

    • July 27, 2017 at 16:11
      Permalink

      gondolom nem segíti a szellemi foglalkozásúak kreativitását és munkakedvét általában ha 6 milliárdan lihegnek egyszerre a nyakába, hogy na írjá’ má’, mikor írsz má’ csináldmá’ NA!

  • July 27, 2017 at 16:08
    Permalink

    Közben lett új, friss, ropogós faviconunk. Sok control+F5-tel előcsalogatható, vagy várni kell rá.

    • July 27, 2017 at 17:43
      Permalink

      Akárhogy nyomkodom mindig csak pinát rak oda. Ez normális?

Comments are closed.

%d bloggers like this: