Toll és kátrány, csillámporral

Hogyan kerültem a Holdkomphoz:

A kommentekben pofátlanul rákérdeztem Blue-nál, nem kell-e nekik egy szerző. Azt mondta, dehogynem. Küldtem egy bemutatkozó e-mailt, mire megadták a holdraszállási engedélyt.

Hihetetlenül jó csapatba kerültem bele. Az első pillanattól támogattak, dicsértek, biztattak, ennek köszönhetően a kezdeti lelkesedésem most is tart.

Talán másfél hét telt el, amikor Blue azt mondta; Winter, megtartunk. Aztán egy napra rá Bernard is; Winter, mondtam már, hogy megtartunk? Nem? Akkor most mondom.

Hihetetlen érzés volt.

Annyira megszerettem ezt a helyet, ezt a csapatot. Ők pedig befogadtak.

Nagyon bánom, hogy – bár idehaza vagyok Magyarországon -, de különféle okok miatt sajnos nem tudok elmenni közös szerkesztőségi sörözésre. Tavasszal viszont szeretettel várom  a csapatot a főhadiszállásomon, Déltirolban, a Dolomitokban. Mindenképpen összehozzuk, hogy Spacewolf tudjon sikló-, paplan-, nap-, és esernyőzni, Bluet elvisszük Bozen legjobb sörfőzdéjébe, de ha éppen ír hangulatba kerül, akkor a Guinness-be, vau majd kifogja a Karersee nimfáját, Bernard pedig csinál, amit akar. Póni biztos kipróbálna pár ételt, amit odahaza megfőzhet a kis szőrös kuktái segítségével, KingaA beleáshatja magát az itteni legendákba, és Mókus itt is biztos talál pár szar autót, Locassen pedig segít Bernardnak. Összehozzuk, srácok!

A legnagyobb tisztelettel és hálával köszönöm a holdkomp legénységének azt a támogatást és szeretetet, amivel az elején fogadtak, és amivel most is egyengetik az utamat. Srácok, szeretlek benneteket! Köszönöm.

gyenge idegzetűek ne olvassanak tovább

Ami valójában történt:

Szóval a vau azt mondta, karácsonyra írjunk az olvasóknak szánt posztot. Nem értettem, miért mondja ezt, én eddig is azt hittem, hogy nekik írunk. Aztán a blue dekódolta, hogy itt most tulajdonképpen arról van szó, hogy mivel én fiatal, kezdő, ügyetlen, zöldfülű taknyos béna kétbalkezes szerencsétlen újonc vagyok, ezért essek hasra a megtiszteltetéstől, amiért egyáltalán engedik, hogy tehermentesítsem őket időnként a béna posztjaimmal, amit úgyse olvas a kutya se, (illetve pont hogy vau elolvassa – innen is kösz, főnök! – mielőtt érdemtelenül pazarolom a szerver bitjeit), és nyaljak egy jó nagyot vaunak. Be, csontig. Mire a vau aszonta, hogy a személyi kultuszt tán hanyagoljuk.

Pont ekkor aszonta a bernard, hogy a vau önmagát is tudja nyalni. De erre spacewolf meg aszonta, nyaljam csak én a vaut. Mire a vau aszonta, hogy igazából a blue szereti a nyalást. Már kezdtem tudathasadni, hogy akkor most kit nyaljak, erre a blue aszonta, hogy felőle őt kátrányba és tollba is forgathatjuk. Mondom neki (mert tisztelem én a kort), szóval mondom neki, te vén hülye, az fáj. Aszongya, nem baj.

Aztán megegyeztünk, hogy úgyis mindenki inni fog, és akkor GERONIMOOOO!!

Kedves olvasók, Boldog karácsonyt!!!