Törött bordákkal a hangsebesség fölött
1947 október 14-én egy hatalmas dörej söpört végig a Mojave-sivatag fölött, a frászt hozva sok emberre. A hang forrása egy Bell X-1 kísérleti repülőgép volt, amint épp áttörte a hanghatárt, a fülkéjében pedig Charles Elwood Yeager, azaz “Chuck” Yeager tesztpilóta vicsorgott. És volt is miért, több okból is.
Először is, az X-1 nevű szörnyeteget repülőgépnek nevezni… nos, végülis helytálló, de aki ismeri a cájgot, az tudja, hogy eléggé sarkított tálalása ez a valóságnak. Miről is van szó? Adott egy messziről valóban repülőnek tűnő valami. Vannak szárnyai, vezérsíkjai, pilótafülkéje. És rendkívül áramvonalas, hengeres teste. A forma nem meglepő módon ismerős valahonnan.
Igen, ha jobban megnézzük, akkor egy lövedékre emlékeztet. Ez a kialakítás pedig azt a célt szolgálja, hogy minél nagyobb sebességgel, minél stabilabban repüljön a röppályáján. Az X-1 volt az első a kísérleti X gépek között, és egy, a szuperszonikus repüléssel foglalkozó kutatás berkein belül született meg. Szóval a törzs kialakítása nem véletlenül hajazott egy nagykaliberű lövedékre, a sebesség mindennél előrébb való volt. A fülke is belesimult az orr részbe, a minél kisebb légellenállás érdekében. A kilátás a pilótafülkéből finoman fogalmazva sem volt ideális, de a cél szentesíti az eszközt.
Aztán ott volt a hajtómű. A repülőgépeken viszonylag ritkán használt megoldást építettek a géptörzsbe, nevezetesen egy XLR-11 négykamrás rakétahajtóművet, ami etanolt, és folyékony oxigént égetett el, fokozott tempóban. Annyi üzemanyag nem volt a fedélzeten, hogy hagyományosan felszállva, majd magasba emelkedve próbálják meg áttörni a cuccal a hanghatárt. Éppen ezért az egész hóbelevancot felfüggesztették egy B-29 bombakamrájába, és felszálltak. Majd a kívánt magasságot (bőven 10 ezer méter fölött) elérve a pilóta átmászott a rakétahajtású szörnyecske fülkéjébe, és egyszerűen kioldották az X-1-et. Eltávolodva az anyagéptől az begyújthatta a hajtóművét, bízva abban, hogy nem hullik darabokra semmi, és válik egy pofás tűzgolyóvá századmásodpercek alatt.
Egy ilyen kioldás, aztán az intenzív hátbarúgás amit a rakétahajtómű indítása okozott azért eléggé megterhelik a szervezetet. 1953-ban volt egy olyan repülés, ahol az X-1 irányíthatatlanná vált Yeager alatt, és mire össze tudta szedni a pörgésből, addigra sisakkal betörte a pilótafülke plexijét, mert nem volt tökéletesen beszíjazva. Nyolcszoros gravitációs erő hatott a pilótára abban a pillanatban. Szóval összegezve, ez a feladat embert kíván, méghozzá erőset, egészségeset.
Yeager a történelmi repülése előtti napon leesett egy lóról, és két bordáját is eltörte. Ki mondta, hogy a repülés veszélyes? Ugyeugye. Naszóval mivel tudta, hogy másnap repülés, így elsunnyogott egy privát orvoshoz, hogy csináljon vele valamit, mert nem akarta, hogy esetleg levegyék a gépről, és mást rakjanak be helyette. A doki csóválta a fejét, de nem tudott túl sok mindent tenni az ügy érdekében, a bordákat elég macerás gipszelni, ugyebár. Így hát Chuck mélyen kussolva másnap megjelent repülésre, csak egy barátjának, és pilótatársának, Jack Ridley-nek mondta el, hogy mi történt. Kiderült, hogy ilyen állapotban Yeager be sem tudja zárni a fülke fedelét maga mellett, úgyhogy a cimborája összeeszkábált seprűnyélből valamit, amivel meg lehetett ugrani a feladatot.
Ilyen állapotban történt meg egy keddi napon az első vízszintes repülésből végrehajtott hangsebesség feletti repülés. Az X-1 közel 14 kilométeres magasságban áttörte a hanghatárt, és 1.07 Mach sebességig gyorsult. Leszállás után Yeager lebukott, mert “kicsit” nehézkesen mászott ki a fülkéből, de akkor ez már vastagon le volt szarva. Más idők jártak akkoriban, na. Nem véletlenül nem rózsaszínre festették azt a gépet.
Yeager aztán idővel visszavonult mind a katonai, mind a teszpilótai szolgálatokból. A hangsebesség átlépésének 65. évfordulóján azért még bepattant egy F-15 hátsó ülésébe 89 évesen, és a Nellis légibázis fölött ismét átlépte a hangsebességet, igaz már “csak” utasként. Előtte 1997-ben még saját maga repülte a gépet, amivel az 50. évforduló emlékére szálltak fel…
