Trójai fallosz – avagy társkereső oldal más társkereső oldalakkal ismerkedne

Egész életemben titkoltam, hogy trójai faló vagyok. Volt már jó pár kapcsolatom, de soha egyik barátnőm se jött rá, hogy apró görög katonák bujkálnak bennem. De nem bírom már a titkolózást, regisztrálok egy társkereső oldalon, ahol más trójai falovakkal ismerkedem. Egy fickó pajzán fotókat küld magáról, amin jól látszik, ahogy egy nyitott ajtón keresztül aprócska, kardot és pajzsot szorongató görög vitézek kukucskálnak ki a testéből. Titkos randevút beszélünk meg, de a helyszínen kiderül, hogy a pasi végig hazudott, a képeket az internetről lopta és ő valójában egy súgólyuk, amiben egyetlen ősz hajú fickó görnyedezik és a Rómeó és Júlia szövegét suttogja nekem. A dohos színpadnyílás elborzaszt – a görög katonák sebzett tekintettel reszketnek bennem.

Apró trójaiak érkeznek, köteleket dobnak rám és eltolnak egy közeli kocsmáig. Miközben keserű képpel egy sör fölé hajolok, elhatározom, hogy törlöm magam a trojafalove.com-ról. Ekkor valakinek a tekintetét érzem a hátamon. Megfordulok, egy szakállas fickó az. Bizonytalanul pillantok hátra, ő pedig rám kacsint. Ahogy a jobb szemhéja a szemére csúszik, egy aprócska ajtót pillantok meg a szemöldöke alatt, amiből egy miniatűr katona integet felém.

Hamarosan már a lakásán vagyunk. Levetkőzünk és az ágyra fekszünk. Kinyílnak aprócska csapóajtóink és elözönlik az ágyat és nyugodtan fekvő testünket az izmos görög katonák.

– Támadás! – ordítanak, és egymásnak esnek karjaikkal. Vér spriccel a fehér lepedőre, a forró belek gőzölgő gilisztaként fordulnak ki a felhasított gyomrokból. Valósággal reszketünk a gyönyörtől, miközben beborítanak az aprócska levágott végtagok.

Reggel térünk csak magunkhoz. A zuhanyzóba botorkálunk. A víz lehámozza rólunk a rózsaként ránk száradt vért. Nem szólunk egy szót sem egymáshoz. Hirtelen azt kívánom, bárcsak súgólyuk lehetnék és a számba adná valaki a szavakat.

*

Egész életemben titkoltam, hogy trójai faló társkereső oldal vagyok, pedig már tinédzser koromban regisztrált rám néhány felhasználó. Azóta is folyamatosan képeket cserélgetnek a bőröm mögött a felhasználók – telis-teli üregekből kiözönlő görög katonákról – de erről szerencsére mit sem tud a lány, akit randevúra hívtam. Miközben vörösbort kortyolunk, arra gondolok, hogy a legszívesebben más társkereső oldalakkal randevúznék. Otthon tehát regisztrálok egy társkereső oldalaknak fenntartott társkereső oldalon. A findyourlovesexyloversite.com-on aztán a felhasználóink profilképeit cserélgetjük egy másik társkereső oldallal, végül pedig megosztjuk egymás linkjét.

Masszív és hosszú a linkje, de a tartalom elborzaszt: whistlingworkersforwheelchairs.com – az oldalon építőmunkások és kerekesszékes emberek ismerkednek egymással. Borostás, védősisakos, izzadt férfiak mindenhol. A munkások virtuális füttyöt küldhetnek a fogyatékkal élőknek. Ráadásul az oldal teli van spammel: gyanítom, hogy hamar összeszednék ettől az oldaltól valami gusztustalan STD-t.

Már épp készülnék törölni magam a társkereső oldalaknak fenntartott társkereső oldalról, de akkor kapok egy levelet: Szia, nincs kedved ismerkedni?

Hamarosan cserélgetni kezdjük a szervereinken lévő profilképeket. Ám egyszer csak megkapom a saját profilfotómat. Kiderül, hogy valójában a társkereső oldalaknak fenntartott társkereső oldallal levelezem. Bevallja, hogy őt igazából a társkereső oldalaknak fenntartott társkereső oldalak izgatják, regisztrált is egy társkereső oldalaknak fenntartott társkereső oldalaknak fenntartott társkereső oldalon, de szívesen kipróbálna ezt-azt egy társkereső oldallal is. Így hát hamarosan kikötünk a lakásán. Levetkőzünk és egymásnak esünk. Aprócska, regisztrált profiljaink egymáshoz feszülnek. Szopom a domain nevét, a saját profilképemet nyalom.

Reggel a zuhany lehámozza rólam idegen társkereső oldalak hivatkozásait. Két nap múlva megjelenik rajtam az első spam hirdetés. A whistlingworkersforwheelchairs.com-ot reklámozza.

*

Egész életemben titkoltam, hogy valójában egy trójai falovakról szóló kispróza vagyok, de nem bírom tovább magamban tartani. Hajt a vágy, hogy más trójai falovakról szóló szövegekkel ismerkedjek, így hát feladok egy hirdetést a trojanhorseproseslove.com-on, amire végül jelentkezik Homérosz Iliásza.

Egy étteremben találkozunk. Lassan oldódunk fel, de Iliász végül belejön a beszélgetésbe, én pedig sokat bólogatok, miközben istenekről, félistenekről, meg ki tudja még mi másról csacsog. Igazából nincs sok közös bennünk, de a harmadik pohár bor után mégis úgy döntök, hogy hazakísérem. Ahogy bezárjuk az ajtót, máris egymásnak esünk. Levetkőzünk. Forró bizsergés fut végig rajtam, amikor észreveszem, hogy Homérosz Iliásza fekete bőrtangát visel a nadrág alatt.

– Szopd a huszadik énekem! – nyöszörög, ő viszont nem hajlandó szájba venni az építőmunkásokról és kerekesszékes emberekről írt fejezetemet. Pedig nekem nincs is dohos szagom. Így hát végül felállok, felöltözöm és hazasétálok. Otthon addig-addig ügyeskedem, hogy sikerül leszopni a saját második fejezetem.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!